tag:blogger.com,1999:blog-24145954173206857782024-03-05T09:37:17.660-08:00You can be my BellaYou can be my Bellahttp://www.blogger.com/profile/03874933841190013871noreply@blogger.comBlogger11125tag:blogger.com,1999:blog-2414595417320685778.post-83752592791744933612010-08-31T11:51:00.000-07:002010-08-31T13:14:25.237-07:0010.fejezet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4VHDBR_A9K3hzNBObrzdiC9cDKUyyAWUH3QrHIw8p5O4rWrNlv9ArdGqeixvYPN-CpHjiLyrccAa3MZzzh6RaF83bvX-DeqkYK_7Le95s1lReEAdeGNN-BvtybeXt92DrjhnABrKhv-k/s1600/manip3.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 246px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4VHDBR_A9K3hzNBObrzdiC9cDKUyyAWUH3QrHIw8p5O4rWrNlv9ArdGqeixvYPN-CpHjiLyrccAa3MZzzh6RaF83bvX-DeqkYK_7Le95s1lReEAdeGNN-BvtybeXt92DrjhnABrKhv-k/s400/manip3.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5511654558285529810" /></a><span class="Apple-style-span" style="color:#FF6666;">Bocs Bocs Bocs és még vagy 1000x is Bocs. Mint azt már Lady írtam előttem(Brianna) nagyon sajnáljuk, hogy eddig nem raktuk fel, de azt méginkább hogy nem írtuk meg egészen a múlt hétig , a fejezetet. A nyaralásunk alatt , tényleg sikerült megírnunk az új részt, egy délután alatt. Komolyan mondom, tényleg b*szogattuk egymást oda vissza, hogy végezzünk. Hát, itt az eredménye. Reméljük hogy elnyeri tetszéseteket, valamint egy kicsit elnézőbbek lesztek az irányunkba, ha végeztek vele :]</span><div><span class="Apple-style-span" style="color:#FF6666;">Lady& Brianna<br /></span><div><span class="Apple-style-span" style="color:#FF6666;"><br /></span></div><div><span class="Apple-style-span" style="color:#FF6666;"><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color:#333333;">Kristen</span></p> <p class="MsoNormal"></p><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(51, 51, 51); ">Éppen ezt az elbaszott parókát próbáltam a fejembe húzni rendesen, de valahogy sehogy sem akart normálisan állni. A barna – jóval hosszabb – hajtincseim folyamatosan előkandikáltak, a fekete rövid műhaj alól. Végre megérkezett Natalie, aki nélkül talán még holnap reggel is itt állnék, de Ő percek alatt beigazította a hajszálakat a helyére, majd késznek nyilvánított és egész a sminkes szobáig lökdösött. Útközben kikaptam Dan kezéből a kávét, aki káromkodva szólt utánam. Jó arc volt, szerettem, viszont most haverkodás helyett csak egy nyelvnyújtásra futottam, mert Nat egyre türelmetlenebbül rántgatott a helység felé. Hanna már a szemceruzával a kezében várta, hogy korom feketére satírozhassa a szemeimet. Egyszóval csak egy szokásos reggeli, forgatás előtti rohanáson vagyok túl. Joan, akivel az elmúlt két hónapban – bizony, már két hónapja- nagyon jóban lettünk, és akinek nem mellesleg az életét viszem a vászonra, idegesen kopogtatott az ajtómon.</span></div><span class="Apple-style-span" style="color:#333333;"><div style="text-align: justify;">- Pillanat – szóltam ki gyorsan, majd az öltözőmben lévő lap topomhoz igyekeztem. Megnyitottam a szokásos lapot, és új képek után kutattam. Nem mintha sokat kellett volna, az első oldalon már ott is voltak a tegnap esti paparazzi képek, amint Rob elhagy egy kocsmát Tommal, az egyik londoni haverjával. Igazából tudtam, hogy ott volt, mert mikor tegnap telefonon beszéltünk, mondta, hogy megy. De akkor is, utáltam, hogy külön vagyunk már két hónapja, kivéve azt a két napot, amikor meglátogattam Őt. De az édes kevés volt. Igaz, ez már csak egy hétig tart. Hiányzott, elképesztően üresek voltak a napjaim nélküle, és hiába beszéltünk mindennap órákat, nagyon nehéz volt. Ráadásul még jól is szórakozik, hát megverem. És ki az a két szőke csaj? Nem, ne most akadj ki – szóltam magamra. Kell lennie valami magyarázatnak rá…ha nincs letépem a golyóit, az tuti. Be kell azt is vallanom, hogy ezt mindennap megteszem egyszer, mármint, hogy rákeresek a neten. Na jó, kétszer…háromszor…kit akarok átbaszni, ahányszor időm van a nap folyamán. Hmm, ilyen a szerelem. Az volt az egyetlen szerencséje, hogy nem látszott túl feldobottnak a képeken. Az, hogy Ő sem érzi jól magát nélkülem, kissé megnyugtatta sajgó szívem. Joan egyre türelmetlenebbül dörömbölt az ajtón, és fenyegetett. Még egy utolsó pillantást vetettem a gépen lévő képre, majd lecsuktam a tetejét és felöltve a „ne ölj meg, mert késtem” fejemet Joan elé szambáztam. Fintorogva megrázta a fejét, majd bevonszolt a stúdióba. Miért ilyen türelmetlen ma mindenki, szegény szerelmes Kristennel?</div><div style="text-align: justify;">Általában minden napom így zajlott, reggeltől estig forgatás, aztán egy kis pihenés. Bulizni alig volt időm az elmúlt időszakban, álltában Nikki – akivel közel kerültünk egymáshoz- egyszer-egyszer átjött hozzám este, iszogattunk egy kicsit, de ennyi volt a max.</div><div style="text-align: justify;">Dakota, kedves szereplőtársam is csatlakozott néha hozzánk, hiszen Ő is ismeri Nikkit a Twilight kapcsán. Vagyis nagyjából néhány csajos este ki is merítette nálam a szórakozás fogalmát az elmúlt két hónapban. Nem panaszkodom, mert jó ütemben haladunk a filmmel, így mire Rob hazajön, én is kész leszek a forgatással. Szóval átadhatjuk magunkat egymásnak teljes mértékben. Komolyan, már csak ez éltet.</div></span><p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color:#333333;">Robert</span></p> <p class="MsoNormal"></p><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(51, 51, 51); ">Ez a két hónap pokoli volt, leszámítva azt a hétvégét, amit Kristennel töltöttem. Persze nem panaszkodhattam, a film nagyon bejött, New York bulis város, Tom itt volt velem, ráadásul szereztem pár jó havert a stáb tagok közül is. De azért mégis, minden eltörpült Kristen fojtogató hiánya mellett. Az a két nap, amikor itt volt, az volt nekem az oázis a sivatagban, a mentőöv a káosz közepén. Amikor újra karjaim közt volt, elöntött a megkönnyebbülés. Egy kis darabka az örök nyugalomból.</span></div><span class="Apple-style-span" style="color:#333333;"><div style="text-align: justify;">Mondani sem érdemes, itt léte alatt nem igazán hagytuk el a hotelszobámat. Sokszor voltunk együtt, de volt, hogy feküdtünk és beszélgettünk, vagy csak csendben néztük a másikat. Sajnos nagyon hamar eltelt az a 48 óra, túl hamar. Viszont legalább már csak egy hét és vége ennek az egésznek. Most kezd igazán kurva lassan telni az idő. Mintha az óra visszafelé járna. Igazából leköthettem volna magam Tommal és a kocsmáival, de az nem tereli el a gondolataimat. Legszívesebben felhívnám Krist, lefürdenék és húznék aludni. De ezt addig nem tehettem, meg amíg Tom az ajtómban álldogál.</div><div style="text-align: justify;">- Ne már, haver! Gyere már! – kérlelt már vagy ezredszerre.</div><div style="text-align: justify;">- Akkor sem megyek!</div><div style="text-align: justify;">- De hát tegnap is milyen jó csajokat szereztem, nem? Akkor meg? – dünnyögött, mint valami óvódás.</div><div style="text-align: justify;">- Tegnap is elmondtam, és ma is elmondom, hogy még a te csökevényes agyad is felfogja. Nekem, barátnőm van, és szeretem. Neked is jó lenne végre egy állandó csaj, aki megnevelne, most pedig húzzál már el a picsába. – ezt talán túl durvára sikerült, szóval finomítottam rajta. – kérlek.</div><div style="text-align: justify;">- Rob! Én kérlek! – fasza, most jön a könyörgés.</div><div style="text-align: justify;">- Tom! Nem! – azzal, nemes egyszerűséggel rábasztam az ajtót.</div><div style="text-align: justify;">- Mióta csajod van, olyan sótlan vagy. Annak idején London legnagyobb party arca voltál, most meg alig lehet kirángatni valahova…Nevetséges, és én még veled akartam menni. Többet el sem…- egy ideig még hallgattam távolodó nyavalygását, majd bemásztam a szobámba a telefonomért.</div><div style="text-align: justify;">Fél 8, akkor LA-ben már fél 5. Talán már végzett. Tárcsáztam, mire a harmadik csengésnél egy fáradtan lihegő angyali hang felvette.</div><div style="text-align: justify;">- Szia!</div><div style="text-align: justify;">- Szia Kicsim. Mitől lihegsz ennyire? – kiléptem az erkélyre cigizni, és a sötétedő város fényeit néztem.</div><div style="text-align: justify;">- Csak mert, futottam. Féltem, hogy lerakod, a telefont mire ideérnék. – hangja furcsán rekedt volt, de biztos csak egy kicsit megfázott.</div><div style="text-align: justify;">- Akkor újra hívtalak volna – elvigyorodtam rajta, de ugyanabban a pillanatban, belesajdult a szívem a gondolatra, hogy még egy teljes hét mire találkozunk.</div><div style="text-align: justify;">- Jó, a lényegen akkor sem változtat – még egy kicsit zihált, de már alig hallhatóan. – Inkább mesélj, milyen volt a napod? – a hangjában bujkáló őszinte lelkesedéstől, valahogy az unalmas és egyhangú elbeszélés helyett, azt vettem észre, hogy gesztikulálva, és izgatottan adom elő, a legapróbb forgatási storykat, minden apró részlettel együtt. Ő figyelmesen hallgatott, és néha kérdezett is. A végére – mikor már azt is elmondtam, hogyan borítottam egy csepp kávét a nadrágomra. – teljesen jó kedvem lett, viszont kíváncsiságom az egekbe szökött.</div><div style="text-align: justify;">- Oké, ez voltam én, és veled mivolt egész nap? – felsóhajtott, amiből arra következtettem, hogy nem volt épp felhőtlen a napja.</div><div style="text-align: justify;">- Joan az egyik számot vagy 16x elénekeltette velem. Azért nincs hangom sem nagyon, úgy érzem, mintha egy óriási gombóc lenne a torkomban, amit nem tudnék lenyelni. - hangja egyre jobban hasonlított egy repedt fazékra, amiért Joant legszívesebben megfojtogattam volna.</div><div style="text-align: justify;">- Jaj kicsim…</div><div style="text-align: justify;">- Nem, nyugi, semmi gáz. Majd iszom egy teát is jobban leszek, most csak, csak nagyon fáradt vagyok, és hiányzol, és elegem van… - elcsuklott hangja halk szipogássá vált, én pedig úgy éreztem, valaki összeszorítja a mellkasomat.</div><div style="text-align: justify;">- Ne sírj… - nem tudom mennyire lehettem vigasztaló, mikor kb. ugyanígy éreztem magamat, bár nekem nem volt annyira rossz dolgom itt. Nem kellett megfelelnem senkinek, csináltam amit mondtak, lehetőleg jól. De Kristen, nem lehet egyszerű egy olyan embert megmintázni, aki még mindig él és mozog, és árgus szemekkel vizslatja minden egyes mozdulatodat. Ha tehetném, most rögtön elindulnék hozzá. Megvigasztalnám…</div><div style="text-align: justify;">- Nem sírok. – hazudta halkan.</div><div style="text-align: justify;">- Nekem is nagyon hiányzol, de már csak egy hét és újra veled leszek. Tudom, olyan mintha nem is telne az idő… - sóhajtottam elkeseredetten.</div><div style="text-align: justify;">- Jah – szipogta. Annyira szerettem volna most ott lenni mellette, letörölni a könnyeit, magamhoz ölelni vékony testét. – Csak, siess haza – motyogta, amitől még inkább szarul éreztem magam, hiszen ha lehetne már egy L.A-be tartó gépen ülnék. </div><div style="text-align: justify;">- Ha lehetne, el sem engedtelek volna…De tudom, hogy neked is milyen szar, erre én még ráteszek egy lapáttal, szóval inkább hagyjuk.</div><div style="text-align: justify;">- Nem! Én tudni akarok mindenről, ami bánt. – egy ideig nem szólt egy szót sem, majd félénk hangon újra megszólalt.</div><div style="text-align: justify;">- De azért te lefoglalod magad ott… Tommal, meg, mindegy. – talán még nem is akadtam volna fent a dolgon, ha nem olyan hangsúllyal mondja.</div><div style="text-align: justify;">- Rám kerestél? – nem bántott a dolog, inkább hízelgett.</div><div style="text-align: justify;">- Nem…vagyis igen, de nem azért, csak… - elhallgatott, szinte láttam magam előtt, ahogy beharapja alsó ajkát, és gondolkozik a helyes válaszon, amivel nem buktatja le magát annyira.</div><div style="text-align: justify;">- Csak? – kérdeztem, és nem bírtam elnyomni a hangomban bujkáló örömet. </div><div style="text-align: justify;">- Csak, mert kurvára hiányzol – nyögte egy szuszra. – De úgy láttam, ti jól szórakoztok – bukott ki belőle, talán a valódi ok.</div><div style="text-align: justify;">- Ezt, hogy érted? – rossz előérzetem támadt.</div><div style="text-align: justify;">- A tegnapi estétekről, jó sok kép került fel a netre. Látom, Tom még mindig a szőkékre bukik. Láttam, az egyik nagyon tapadt rád.</div><div style="text-align: justify;">- Kristen, ugye ezt most nem mondom komolyan? - kérdeztem enyhe rosszindulattal.</div><div style="text-align: justify;">- Nem tudom…úgy értem, tudom milyen voltál előttem, és néhány képen.</div><div style="text-align: justify;">- Nem volt semmi! – szakítottam félbe mielőtt megint elkezdené a hülyeségeit, amiktől nem mellesleg, jól felhúztam magam. – Mintha nem bíznál meg bennem.</div><div style="text-align: justify;">- Én bízok, csak…</div><div style="text-align: justify;">- Akkor nincs csak! Szerinted képes lennék lefeküdni egy másik nővel, csak azért mert most nem kaphatlak meg? Azt hittem jobban ismersz ennél. – akaratom ellenére adtam hangomnak metszően hideg élt, de nem tehettem ellenne, egyszerűen bántott a dolog.</div><div style="text-align: justify;">- Én is. És azt is, hogy nem beszélnél így velem…na meg a múltad sem hagyható figyelmen kívül - szavaiból csak úgy sütött a sértettség, amit most nem találtam igazságosnak. Nem én feltételezem róla, hogy másokkal hetyeg.</div><div style="text-align: justify;">- Azt hittem már eleget bizonyítottam, hogy látod, hogy más ember lettem, melletted – a melletted részt jól megnyomtam. – Különben is, miért te vagy megsértve? Nem én vádollak téged – folytattam, ismét kissé keményebben a kelleténél.</div><div style="text-align: justify;">- Hagyjuk Rob, ez így nem jó…- suttogta fáradtan. – Majd máskor beszélünk.</div><div style="text-align: justify;">- Le ne tedd! – kiabáltam, de már csak a süket vonalnak. – Bassza meg! – idegességemben a telefon a kanapén kötött ki, én pedig még a falba is belerúgtam egyet. Annyira nem bírom, mikor igazságtalanul gyanúsít meg, majd Ő van megsértve. Imádom, Ő az életem, de néha…Áh! Az egyik felem szinte remegett azért, hogy visszahívjam és megbeszéljük, a másik viszont türelemre intett. Ha most újra beszélnénk, talán még ennél is jobban összevesznénk, azt meg most nem bírnám elviselni. Fogtam a cigis dobozt, és rágyújtottam egy újabb szálra, hátha az segít megnyugodni. Ha visszamegyek Los Angelesbe, el kell húznunk kettesben valahova.</div><div style="text-align: justify;">Miután elnyomtam, elmentem és lefürödtem. Most még a meleg víz sem hatott nyugtatólag az idegeimre. Folyton Ő járt az agyamban, Ő és a sértett hangja. Kezdtem belátni, hogy valamilyen szinten tényleg hibás vagyok. Mit tudhatna Ő arról mit csinálok itt? Ráadásul két nővel együtt, egy kocsma előtt. Biztos bizalomgerjesztő látvány lehettem. Jó, de nekem is igazam van… Felhívjam vagy Ne? Nem, azt hiszem nem fogom. Kiléptem a zuhany alól, és újra az erkélyre indultam. A törölközőt a derekam köré tekertem, még csak meg sem borzongtam a kellemes nyári levegőtől. Most már teljesen sötét volt. A változatosság kedvéért megint rágyújtottam. Épp beleszívtam amikor a telefonom vad rángással életre kelt az asztalon.</div><div style="text-align: justify;">„Kicsim hívás”</div><div style="text-align: justify;">Mélyet lélegeztem mielőtt felvettem volna.</div><div style="text-align: justify;">- Szia. – szóltam bele halkan.</div><div style="text-align: justify;">- Szia. – megint beállt köztünk a csend, de nem én akartam megtörni. – Sajnálom. Ideges vagyok, komolyan mondom már fizikai fájdalmat okoz, hogy nem vagy velem. Én soha a büdös életbe nem éreztem még így senki iránt, és rettegek, hogy elveszítelek. Csak ezért húztam fel magam a tegnapi képeken, félek – hadarta szipogva. Remek, már megint sír, és ki miatt? Hülye, barom Rob miatt!</div><div style="text-align: justify;">- Nem, te ne haragudj. Tudod, hogy mit jelentesz nekem, és én is be vagyok szarva, hogy egyszer rájössz, hogy nem kellek neked. – lassan kezdek olyan lenni, mint egy rossz buzi, de nem érdekel. Ez a nő nekem bármit megér.</div><div style="text-align: justify;">- Szeretlek - suttogta meggyötörten.</div><div style="text-align: justify;">- Én is téged. Ha végre hazamentem, elutazunk – nem gondolkodtam, csak kimondtam, pedig meglepetés lett volna.</div><div style="text-align: justify;">- Hova? – kérdezte rögtön kíváncsian, olyan édesen, hogy újra belezúgtam. Mondjuk, ez naponta megtörténik…</div><div style="text-align: justify;">- Az meglepetés - mosolyogtam, és már tervezgettem is a részleteket.</div><div style="text-align: justify;">- Bárhová is megyünk, már most alig várom. – örültem, hogy egy fokkal vidámabb már a hangja.</div><div style="text-align: justify;">- Már csak egy hét és veled leszek. – mondtam reménykedve. – Lassan tényleg megőrülök itt. Tomot is alig lehet lerázni, a film is unalmas.</div><div style="text-align: justify;">- Ne hazudj – hallottam, hogy vigyorog, tehát elértem a célom. – Tudom, hogy imádod a filmet, és Tomot is.</div><div style="text-align: justify;">- Az utóbbit inkább csak elviselem. De sokkal jobban örülnék neki ,ha veled járkálhatnék, bár nem hiszem, hogy nagyon világot látnánk ha itt lennél. Bár én a múltkorit is nagyon élveztem.</div><div style="text-align: justify;">- Azt én is. Szivi most le kell tennem, Joan még akar valamit. – suttogta sürgetően bizonyára, Ms. Rabszolgahajcsár rocker most is ott állt mellette.</div><div style="text-align: justify;">- Mond meg neki, hogy ne készítsen ki jobban, különben én magam fogom elintézni, hogy ez a film egy halott ember életrajzi filmje legyen.</div><div style="text-align: justify;">- Hát persze édes. – vihogott halkan – Szeretlek, egy hét! – belepuszilt a telefonba párszor, amin elmosolyodtam, mindig ezt csinálta.</div><div style="text-align: justify;">- Én is téged. – benyomtam a hívás vége gombot, és elnyomtam a cigit. Hosszú lesz ez a hét.</div></span><p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color:#333333;">*</span></p> <p class="MsoNormal"></p><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(51, 51, 51); ">Valóban hosszú volt, de a munka miatt mégis hamar elrepült, legalábbis így visszatekintve. Közben, majd meg őrültem. Viszont a finisben voltunk már, így a hajtás miatt alig marad egy kis szabadidőm, aminek örültem, különben folyton a nyomoromon Kristen nélkül, siránkoztam volna. Mint valami drogos szívtam egyik cigit a másik után a reptér kávézójában, várva az indulásra. Nem is annyira a cigi elvonási tüneteim jelentkeztek, inkább a Kristen hiány volt elviselhetetlen. Azzal nyugtattam magam, hogy már tényleg csak néhány óra, és újra a magam mellett tudhatom. A pincér csávó már nagyon hülyének nézett, mikor majdnem felborítottam az asztalt, az idegesen doboló lábammal, de csak egy csúnya képet vágtam, és rögtön nem volt neki olyan fontos tovább bámulnia.</span></div><span class="Apple-style-span" style="color:#333333;"><div style="text-align: justify;">- A Los Angelesi járat utasait megkérjük, hogy fáradjanak a 23-as kapuhoz – szólt a hangosbemondón egy idióta női hang, mire azonnal felpattantam. Majdnem a számlát is elfelejtettem rendezni, még szerencse, hogy pingvinkém ott állt az ajtóban. Hogy ne legyen olyan unott feje, bőséges borravalót nyomtam a kezébe, majd szinte futva tettem meg az utat a kapuig.</div><div style="text-align: justify;">Rémesen hosszúnak tűnt a repülő út is, egy könyvel szórakoztattam magam, de lassan minden szóban Kristen nevét olvastam. Mint valami idegbeteg rohantam ki a reptérről, és most még a paparazzik hada sem tudott érdekelni. Beszálltam a rám várakozó autóba, és a házamig meg sem álltam. Nem szóltam Krisnek hogy érkezem, gondoltam meglepem vele, csak előtte egy kicsit rendbe szedem magam, nem ártott volna egy fürdés, és egy borotválkozás sem. Nagy nehezen sikerült kinyitnom az ajtót. Fogtam a cuccaimat és beoldalaztam a nappaliba. A redőnyök lehúzva, a szoba teljesen sötét, ahogy hagytam. Az ingemet bontogatva indultam a háló felé, arra viszont nem számítottam, hogy egy vendégem is akad. Amint felkapcsoltam a lámpát ott volt Ő. Az ágyamon feküdt, egy olyan fehérneműben, ami épphogy csak takarta tökéletes idomait. Ingemet gomboló kezem megállt az utolsó gombnál, szemeimmel mereven bámultam Rá, mintha délibáb lenne.</div><div style="text-align: justify;">- Na mi lesz? Nem is kapok egy üdvözlő csókot?- kérdezte ajkait beharapva. Nekem sem kellett több, rögtön az ágyhoz mentem és Fölé tornyosultam. Ajkaink azonnal egymásra találtak, és falták egymást, minta sosem akarnák abbahagyni. Úgy csókoltuk a másikat, olyan hevesen, mint még talán soha. Ajkaitól elszakadtam, de csak azért, hogy a nyakát kényeztessem.</div><div style="text-align: justify;">- Na ez már üdvözlés – kuncogott bele a fülembe.</div><div style="text-align: justify;">- Ez az előleg. Hogy kibírd egy kicsit még. – mormoltam a nyakába, elégedett sóhajokat kicsalva belőle.</div><div style="text-align: justify;">- Miért is kell kibírnom? – érdeklődött miközben lábait csípőm köré kulcsolta.</div><div style="text-align: justify;">- Tudod, jobban örülnék , hogyha tisztán és felfrissülve szeretkezhetnék veled, nem pedig borostásan és 6 óra repülő út szagával. - felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézhessek, ami most szinte villámokat szórt. </div><div style="text-align: justify;">- Engem nem érdekel! Most akarlak! Kérlek! – olyan kis akaratos volt, már majdnem beadtam a derekam, de tényleg kellett az a zuhany. Iszonyatosan vágytam Kristenre, de nem így, mint egy varacskos disznó.</div><div style="text-align: justify;">- Ha már kibírtuk 1 hónapig, ez a fél óra már semmiség. - próbáltam jobb belátásra bírni, úgy tűnt bejött, mert tekintete megenyhült. Lábai eleresztettek, én pedig feltápászkodtam.</div><div style="text-align: justify;">- Negyed…</div><div style="text-align: justify;">- Mi?</div><div style="text-align: justify;">- Negyed óra! – elnevettem magam a parancsoló hangnemén, annyira cuki volt a durcás arcával.</div><div style="text-align: justify;">- Igenis főnök! – a fürdő felé indultam, és útközben még megszabadultam az ingemtől.</div><div style="text-align: justify;">- Hé! Nem felejtettél el valamit? – kérdezte az ágyon ülve. Mosolyogva visszafordultam felé, mire hívogatóan felém intett a mutatóujjával. Visszasétáltam hozzá, és egy csókért hajoltam felé. Mint egy vadmacska kapott ajkaim után, még a saját nevemet is elfelejtettem a csókja hatására, nemhogy azt, merre is indultam valójában. Egyik keze végigsiklott a mellkasomon, egészen a nadrágom széléig, majd elkezdte kigombolni.</div><div style="text-align: justify;">- Kicsim – dünnyögtem a szájába, mire kacagva elhúzódott tőlem.</div><div style="text-align: justify;">- Csak segítek vetkőzni – olyan ártatlan képet vágott, hogy legszívesebben hagytam volna mindent, és ráugrottam volna, így ahogy vagyok. Nem tehettem, Ő viszont nem adta fel a kínzásomat. Tovább gombolta a nadrágot, majd elkezdte letolni rólam. Mellkasomat végigcsókolta, amivel aztán nem segített, sőt rontott a helyzeten.</div><div style="text-align: justify;">- Igyekszem – nyögtem a nyakába,majd egy gyors puszi után, ismét a fürdőbe indultam. Még két perc és ott maradok…</div><div style="text-align: justify;">Még sosem sikerült ilyen gyorsan végeznem a zuhanyzással, olyan voltam, mint a villám. Magam köré tekertem egy törölközőt, teljesen felesleges lett volna bármi mást magamra venni, mikor hamarosan úgyis lekerülne. Igyekeztem a borotválkozást is tempósan végezni, de azzal azért jobb ha vigyázok, még a végén elvágom a torkom. Büszke voltam magamra, alig léptem át a számomra kiszabott időkorlátot. Vigyorogva, immár frissen léptem ki a fürdőből, az istennőhöz, aki még mindig az ágyamban fekve várt rám. Nagyot nyelt, mikor megpillantott.</div><div style="text-align: justify;">- Elkéstél – mondta sértődött hangon. Közelebb léptem hozzá, a törölközőt „véletlenül” elejtettem, mire az ajkába harapott.</div><div style="text-align: justify;">- Oh, hát akkor had engeszteljek ki. – lehajoltam, hogy fejünk egy magasságban legyen. Finom, apró csókot váltottunk, alig- alig összeérintve ajkainkat. Aztán gyengéden hátra döntöttem őt az ágyon, és felé tornyosultam. Néhány apró vízcsepp a hajamból, rácsöppent a nyakára. Azokat élvezettel tüntettem el onnan. Ajkam alatt vadul pulzált az ütőere miközben kezem felfedező útra indul a testén. A hasánál kezdtem, kis körökben cirógattam, majd áttértem egy számomra sokkal jobban értékelt területre, a melleire. A kis fekete anyag alig takarta el előlem ezt a részt, de azért zavaró volt, így rövid úton megszabadítottam tőle. Hallottam valami „minden melltartómat széttéped” morgás félét, de ez elhalt amint kezeimmel végigsimítottam puha bőrén. A nyakáról lefelé kezdtem elhaladni, végigcsókoltam a kulcscsontját, a mellkasát, és végre megállapodhattam a melleinél. </div><div style="text-align: justify;">Ajkaim közé fogtam az egyik mellbimbóját, és jól megszívtam. Kristen kezei a hajamba túrtak, lábaival szorosan körül font, fejét hátra rántotta. Kéjes nyögései betöltötték az egész háló szobát, engem pedig arra sarkaltak, hogy még intenzívebben csináljam, amit elkezdtem. Egyik kezem lefelé indult testén, egy pillanatra megállt a bugyija szélénél, aztán alácsúszott. Rögtön megéreztem a nedvességet, ami jelezte, mennyire kíván. Belé csúsztattam egy ujjam, miközben apró harapásokkal díszítettem a melleit. Kristen teste vadul hullámzott kezeim között, elfúló nyögéseinél nem is bíztathatott volna semmi jobban a folytatásra. Egyenlőre még lassan játszott ujjam a teste mélyén, minél tovább szerettem volna nézni elragadottságtól tündöklő arcát. Kristen ebben nem értett velem egyet, mert keze türelmetlenül a csuklóm köré kulcsolódott, és gyorsabban kezdte mozgatni. Édes sikolya zene volt füleimnek, és eleget tettem szavak nélküli kérésének. Ajkaira hajoltam, hogy csókot váltsak vele, mialatt ujjam egyre gyorsabb ritmusban okozott neki örömet. Percek múlva éreztem, hogy megfeszül ujjam körül, és szám által elfojtott sikolya is jelezte, hogy elélvezett. Remegve húzott magához még jobban, elragadott mosollyal simogattam verejtéktől gyöngyöző arcát. Igazi szépség volt, fáradt mosolya csak kívánatosabbá tette számomra. Lélegzése kezdett visszaállni a normálisra, és egy vad csókkal maga alá fordított.</div><div style="text-align: justify;">- Te jössz, nagyfiú – közölte vigyorogva, és mielőtt még bármit is mondhattam volna, éreztem, hogy kezébe veszi, vágyam kézzel fogható bizonyítékát. Egy édes csókot nyomott ajkaimra, miközben ujjai fáradhatatlanul mozogtak rajtam. Hírtelen megfosztott engem a csókjától, és követte a kezét. Pillanatokkal később megéreztem, hogy őrjítően végighúzza nyelvét lüktető férfiasságomon, majd teljesen eltűntet a szájában. Görcsösen szorítottam kezemmel a lepedőt, nyögéseim egyre csak hangosodtak. Felkönyököltem, hogy lássam Őt, ami csak még jobban felizgatott. Sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám, hogy néztem, ahogy ütemesen mozgatja rajtam ajkait. Úgy éreztem már csak pillanatok vannak hátra, amit nem akartam. Minden erőmet összeszedve, ujjaim a hajába túrtam ,és felfelé kezdtem húzni magamhoz.</div><div style="text-align: justify;">- Nem..még nem… - lihegtem erőtlenül majd ajkaimat szájára tapasztottam. Fenekébe markolva húztam fel a derekamig ahol Ő finoman magába illesztett. Amint megéreztem lüktető forróságát sóhaj szakadt fel mellkasomból. Olyan rég nem érezhettem, és most olyan jó volt. Kristen, nyakamba temetve arcát erőtlenül lihegett. Egy percig csak élveztük, hogy újra egymáséi lehetünk, aztán lustán mozgatni kezdte a csípőjét. Karjaim hátára kúsztak, körül fonták remegő testét. Hozzám bújva mozgatta magát, egyre nagyobb hévvel. Küszködtem, hogy még húzni bírjam a pillanatot, csak az Ő élvezete lebegett a szemem előtt. Egyre hangosabban nyögtünk, Kristen körmei a mellkasomat karmolászták, még én a feneke alá nyúlva segítettem neki a mozgásban. Tudtam, hogy ennyi különlét után nem kell sok idő, ahhoz hogy elérjük az élvezet határát, de azért mégis meglepődtem mikor, pár perc után Kristen sikoltozva omlott a mellkasomra. Forrósága erősen pulzált körülöttem, amitől fél perc után engem is elért az extázis. Olyan jóllakott és boldog voltam, mint hetek óta soha. Elégedett vigyorral a képemen öleltem magamhoz, szerelmem remegő testét.</div><div style="text-align: justify;">- Mikor utazunk? – kérdezte pár perc múlva, még mindig remegő hangon, amitől mosolyognom kellett.</div><div style="text-align: justify;">- Holnap – feleltem egyszerűen, de helyet még mindig titokban tartottam. Mosolyogva felnézett rám, édes csókot váltottunk, ami újraindította a lavinát…</div></span><p></p> <p class="MsoNormal"><o:p><span class="Apple-style-span" style="color:#333333;"> </span></o:p></p></span><div style="text-align: justify;"><br /></div></div></div>You can be my Bellahttp://www.blogger.com/profile/03874933841190013871noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-2414595417320685778.post-66926284310764550992010-08-18T12:02:00.000-07:002010-08-18T12:15:55.568-07:00Sorry!:SKhm... nem is tudjuk, mit mondjunk, de nagyon szégyelljük magunkat, ezt elhihetitek. Kicsit megakadtunk a történetben, tisztáznunk kell, merre is szeretnénk tovább vinni. Igazából már megvan a következő fejezetből egy oldal, és igyekszünk tovább írni. Csak én(Lady), most a saját RS törim befejezésén ügyködöm, heti két frissel a nyakamban, hogy minél előbb írhassam nektek az újat. Brianna pedig szintén el van foglalva a sajátjával. De a You can be my Bella a szívünk csücske, nagyon imádjuk és eszünk ágában sincs abbahagyni. Csak még egy icike-picike türelmet kérnénk Tőletek! A mostani nyaralásunk alatt talán haladunk vele, legfeljebb majd egy ostorral a kezünkben állunk egymás feje felett, a hatékonyabb munka érdekében!XD<br />Nektek szeretnénk köszönetet mondani, főleg, mert 94-en követitek az írásunkat. Nagyon szeretünk Titeket, és megígérjük, hogy igyekezni fogunk!:)<br /><br />Puszi Nektek, Lady és BriannaYou can be my Bellahttp://www.blogger.com/profile/03874933841190013871noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2414595417320685778.post-45443711628803033802010-06-30T13:18:00.000-07:002010-06-30T13:26:51.042-07:00You can be my Bella - 9. fejezetMagyarázat<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPxhlcJZnh_hqMzNjKiILNvdghyphenhyphenyYJkFD0IATLGRf0MepFRswVxqdDeDE0vJt__aR-hK9WipSVZUcNr1BvO7RXvcnSp0p9uFRobFVbijC4oqjwWEbWXCqGVs5JLim3Riwl5HByl5ueLP0/s1600/butterfly.png"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; DISPLAY: block; HEIGHT: 268px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5488664000640352450" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPxhlcJZnh_hqMzNjKiILNvdghyphenhyphenyYJkFD0IATLGRf0MepFRswVxqdDeDE0vJt__aR-hK9WipSVZUcNr1BvO7RXvcnSp0p9uFRobFVbijC4oqjwWEbWXCqGVs5JLim3Riwl5HByl5ueLP0/s400/butterfly.png" /></a><br /><div></div><span style="color:#ff6666;">Sorry…Sorry… és még ezerszer is sorry! Engesztelésképpen itt van az új rész. Megpróbáljuk megígérni, hogy a következőre már tényleg nem kell ennyit várni. Igyekezni fogunk!:D<br />Most viszont nem is beszélek többet, gondolom kíváncsibbak vagytok az új, azaz a 9. fejezetre! Jó olvasást kívánunk nektek, reméljük tetszeni fog.<br />Puszi, Brianna&Lady<br /><br /></span>Még mindig nem kaptam választ a már két perce feltett kérdésemre. Kezdtem elveszíteni a türelmem, valamit a kontrolt is magam fölött. Éreztem, hogy az a valami a torkomban egyre erősödik, a szemem is égni kezdett, tudtam, hogy már éppen, hogy csak egy hajszál választ el a sírástól. Rob csak a száját nyitogatta, miközben bamba képpel hol rá, hol a távolba bámult.<br />- Erre a kérdésre két rövid válasz van: igen vagy nem - mondtam neki higgadtan, mikor megelégeltem a várakozást.<br />- Ez nem ilyen egyszerű – felelte fojtott hangon.<br />- Akkor van még egy perced, hogy belekezdj, mielőtt itt hagylak – közöltem vele ridegen.<br />- Igen – suttogta, amitől az ereimben meghűlt a vér. Reméltem, hogy ez még folytatódik. – De nem úgy van, ahogy gondolod – tette hozzá gyorsan, mikor észrevette a reakciómat.<br />- Hallgatlak – keresztbefontam a kezeimet és vártam a további magyarázatot. Nagy levegőt vett és a mosdónak dőlt.<br />- Az egész akkor történt, mikor még nem is ismertelek. Mikor visszautaztunk Vancouverbe, hogy elkezdjük a második filmet, tartottunk egy nagy bulit az egész csapattal. Nem voltam épp a legjobb állapotban lelkileg, és elég sokat is ittunk. Aznap este Leighton átjött az én szobámba és elkezdett nekem panaszkodni a pasijára, akivel éppen akkor veszekedtek. Végighallgattam, aztán valahogy megtörtént. Aztán kibékült a barátjával, akivel azóta már szakított, és megbeszéltük, hogy ezt elfelejtjük az egészet. Az volt az egyetlen pillanat, mikor elgyengültünk – miután befejezte a kis történetet, a padlót kezdte fixírozni. Nem nézett rám, pedig, ha tudná, mennyire megkönnyebbültem. De azért még volt szükségem némi biztosítékra.<br /><br />- Ennyi? – kérdeztem.<br />- Igen – motyogta. – Nagyon haragszol most rám? – kérdezte bizonytalanul, még mindig a földet bámulva. Majdnem elnevettem magam, de visszatartottam. Elé léptem, megfogtam az állát és lassan felemeltem. Félelem volt a tekintetében. Rámosolyogtam, majd ajkaimat az övére nyomtam. Finoman, szinte alig kóstolgattuk egymást, mintha egy lepke érintené a számat. Aztán kezem a nyakára csúszott és közelebb húztam magamhoz. Óvatosan simított fel és le a karomon, de én a lábujjam hegyéig beleborzongtam az érintésébe. Nyelve gyengéden kutatott a számban, hogy érzéki táncba kezdjen az enyémmel. Ez a csók sokkal többet jelentett, mintha szavakba öntöttük volna, amit érzünk. Soha, senki nem váltott még ki belőlem ilyen mély és tiszta érzelmeket, mint Rob. Mintha megtaláltam volna a másik felem. Tökéletesen passzoltunk egymáshoz minden téren. Elhúzódtam tőle, de az arcát tovább simogattam. Némán bámultunk egymás szemébe.<br />- Nem éppen erre számítottam – szólalt meg halkan, szinte hitetlenkedve.<br />- Miért, mire számítottál? – kérdeztem elfojtva egy mosolyt. Bár volt róla elképzelésem, mire is számított. Ismerte már a tipikus Stew reakciókat.<br />- Arra tuti nem, hogy így reagálsz – ügyesen kikerülte a választ, de nem is erőltettem. Annyira nem számít ez most.<br />- Nem érdekel, mit csináltál és kivel, mielőtt megismertelek. Sem, az, hogy milyen voltál. Csak az számít, amilyen most vagy – még egy apró csókot nyomtam a szájára, mire elmosolyodott.<br /><br />- Miattad vagyok ilyen. Te vagy az egyetlen ezen a világon, aki számít nekem. Azóta érzem, hogy van miért élnem, mióta megismertelek – annyira meghatottak a szavai, hogy csak azt vettem észre, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Rob óvatosan lecsókolta.<br />- Szeretlek – suttogtam meghatottan. Alig ismertem magamra, én nem szoktam ilyenek miatt sírni. Bár Rob már annyi eddig szokatlan reakciót kihozott már belőlem, hogy már meg sem lepődöm.<br />- Én is téged Stew – magához húzott még egy csókra, majd kézen fogott és kivezetett a mosdóból. Útközben oda súgtam neki, hogy nem szívesen mennék vissza oda, hol nem látnak szívesen. Közölte, hogy ez hülyeség, majd szélesen az asztal felé húzott.<br /><br />Robert<br /><br />Nem akart visszamenni az asztalhoz, de nem hagyhatom, hogy úgy érezze, ki van rekesztve. Mert ez nem így van. Hozzám tartozik, és ha ez valakinek nem tetszik, az felőlem le is léphet. Nem igazán értettem, hogyan jött neki ilyen hirtelen ez a Leighton kérdés. Eddig ílyen konkrétan nem jutott eszébe. De most már legalább ezt is tudja. Mikor visszaértünk az asztalhoz, mosolyogva fordultak felén a többiek. Csak Leighton vágott, egy alig észrevehető kis fintort. Nem hiszem, hogy másnak feltűnt volna, de én észrevettem. Aztán bevillant valami. Nem lehet véletlen, hogy Krisnek pont most jutott eszébe a kérdés. Leightonra néztem, aki feltűnés nélkül, de elég zord tekintettel méregette a barátnőmet. Amilyen hamar csak lehet, sort kell kerítenem egy kis beszélgetésre kedves kolléganőmmel.<br />Nikki, mint mindig a legjobbkor vetette be magát.<br />- Kristen, gyere táncoljunk egy kicsit – elkezdte Kristent ráncigálni a kezénél fogva, aki kétségbeesetten kapaszkodott belém.<br />- Ne – nyögte kétségbeesetten. – Segíts! – suttogta felém.<br /><br />- Kicsim, menj nyugodtan. Nemsokára én is megyek – mondtam, miközben lefejtettem magamról gyönge kezeit. Felálltam, hogy kiengedjem a két lányt, mire Kristen sértődötten elvonult előttem. Majdnem elnevettem magam, olyan hihetetlenül édesen nézett ki így. De nevetés helyett utána kaptam és visszarántottam magamhoz. Annyira meglepődött, hogy egyenesen a karjaimba esett. Szenvedélyesen megcsókoltam, mire kezei már a hajamban kotorásztak, és szorosan hozzám simult. Édes nyelve őrjítő játékot űzött az enyémmel. Utolsó csapásként belemarkoltam tökéletes fenekébe, mire belenyögött a csókba. Nikki türelmetlenül sóhajtozott mellettünk, mire nevetve elengedtem. Kristen szédelegve követte Nikkit a tánctér felé, én meg aggódva néztem, hogy nem megy-e neki valaminek. Elégedetten foglaltam újra helyet. Leighton engem figyelt, itt volt az alkalom. Intettem neki, hogy kövessen, amit kérdés nélkül teljesített.<br /><br />- Mi a francot mondtál Kristennek? – kérdeztem élesen, mikor egy eldugott sarokhoz értünk.<br />- Én? Semmit – felelte ártatlan arccal.<br />- Ne hazudj… valahonnan rájött, hogy volt köztünk valami – mondtam neki idegesen.<br />- Oh, szóval féltékeny – kajánul elvigyorodott.<br />- Leighton! – sziszegtem.<br />- Nem mondtam neki semmit. Csak Ash-el beszélgettünk, hogy te és én milyen jó páros voltunk és lennénk – közelebb jött és végigsimított a mellkasomon.<br />- Fejezd be! – ellöktem a kezét, mire kicsit meglepetten pillantott rám. – Akkor más volt a helyzet. És semmi komoly nem volt köztünk – közöltem vele.<br />- De lehetett volna, és még most is lehet – folytatta.<br />- Igen, az elején, mikor megismertelek lehetett volna. De te csak játszottál velem és az érzéseimmel, úgy hogy közben még Matt is ott volt neked. Most? Nem, köztünk soha nem lehet semmi – szinte felnevettem a helyzet lehetetlenségén. Egy időben, kapva kaptam volna az alkalmon, de most…inkább nevetséges volt a gondolat, mintsem meggondolandó.<br /><br />Úgy tűnt, a régi emlékek felidézése érzékenyen érinti, mert sértődötten szólalt meg legközelebb:<br />- Mondhatsz akármit Rob , de én ismerlek. Tudom hogy ugyanaz vagy mint régen, az a vad és féktelen srác akit megszerettem. – búgó hangjától a fogamat csikorgattam. Sajnos én is nagyon jól ismertem őt, és sejtettem hogy nem fog leállni, akárhányszor mondom el hogy nem kell nekem. – Azt is tudom hogy egy…- hátrafordult és alaposan végigmérte Kristent aki a táncparketten mulatott Nikkivel. – hogy ő miatta nem változhattál hatalmasat. Biztos vagyok benne, amint ennek..ennek a kapcsolatnak vége lesz, végre újra lehet veled beszélni, és nem játszod a hősszerelmest….<br />- Most már elég legyen. – szakítottam félbe idegesen - Elegem van belőled és az idióta feltevéseidből. Szeretném ha ezek után moderálnál magad Kristen jelenlétében, és felnőtt nőhöz méltón viselkednél.<br />- Régen tetszett a viselkedésem…bejött neked – simult hozzám mintha mit sem mondtam volna neki. Hihetetlen a csaj. Kezével az ingem alá csúszott, nálam pedig már ki is ömlött az a bizonyos pohár.<br /><br />- Bazd meg! Állíts már le magad! Sosem beszéltem még így veled, mert nem volt rá szükség, de értsd már meg! – hangom hideg volt és kemény, reméltem hogy most már komolyan vesz - Szállj le rólam, és keress valakit magadnak! – bilincsként szorítottam a csuklóját, mire dühösen fújt egyet. Próbált kiszabadulni , de én még nem végeztem. – Őt szeretem. Fogd fel! Ez a hajó elment. Menj és idd le magad..vagy csinálj amit akarsz de Krist és engem hanyagolj az óvódás viselkedéseddel! – sziszegtem a fogaim között, majd elengedtem, és hátra sem nézve otthagytam. Rossz volt így beszélni vele, mégiscsak egy jó barátomról volt szó. De ha nem teszem meg, sosem ért meg, bár szerintem még így sem adta föl. Jelen pillanatban utál, és valami azt súgja én leszek a rossz fiú a társaságban, de leszarom.<br />Nagy kőtől szabadultam meg, most hogy a Leighton ügyet megbeszéltük Krissel. Ezek után nem igen jöhet már rázósabb téma. Önfeledten nyomultam befelé a tömegben amíg Rá nem leltem. Nikki feltűnésemmel egyazon időben tűnt el Kris mellől, helyét én vehettem át. Boldogan simultam finom testéhez, ami úgy tekerőzött karjaim között akár egy csak nekem szánt örömforrás. Máris éreztem mozdulatai hatását, és ő is észrevehette mert kacéran folytatta a műveletet, csak azért is forróságomhoz dörgölőzve. Mielőtt még vágyaim egyértelmű bizonyítéka megjelenhetett volna, kicsit elhúzódtam tőle, és inkább csak a táncra koncentráltam, csodás testének látványa helyett. Nem sértődött meg, keze közé fogva arcomat húzott le magához egy csókra, amivel kezdetét is vette a féktelen éjszaka. Többek közt, Leighton ebben is tévedett. Régebben inkább voltam önelégült és kötekedő mint normális.<br /><br />Most viszont kiugrottam volna a bőrömből ha tehetem. A zene ritmusa ott dübörgött bennem, Kristen karjai birtoklóan fonódtak körém, amit egyáltalán nem bántam. A rabja voltam, ő pedig a fogva tartóm, akitől soha nem akartam elszökni.<br />Ráadásul a barátaim ott ugráltak, visítottak, és táncoltak körülöttünk. Talán órákon keresztül táncolhattunk megállás nélkül. Testünk hol szorosan összepréselődött , hol együtt hullámzott a tömeggel. Viszont a tömeg egy idő után rendesen megfogyatkozott, de mi még mindig tomboltunk, mintha az óra egy helyben állna, és a bulinak sosem lenne vége. De mint minden jó dolog, ez is véget ért egyszer. Szomorúan vettük tudomásul hogy legtöbb embertársunk már valószínűleg rég otthon alszik az ágyában. Kristen kábán figyelt körbe a kiürült táncparketten ahol már csak mi, Nikki és Kellan táncoltunk. Elindultunk az asztalunk felé. Jack és Ash szépen bealudtak a boxban, de rajtuk kíl más már nem volt ott. Szerencsére…gondoltam fanyarul a Leightonnal történt incidensre. Bár az estémet nem sikerült tönkretennie, tisztában voltam vele mennyire vérig sértettem. Őszintén nem hatott meg. Hiába ő Leighton, még neki sem engedem hogy tönkretegye azt ami Kristennel köztünk van.<br />- Szerintem menjünk – javasolta Ő, miután egy húzásra felhajtotta teli pohár italát. – Fáradt vagyok.<br />- Én is – helyeseltem majd nyomva egy puszit a fejére kifelé indultunk. Kint már szinte világos volt, ezért hunyorogva közelítettük meg az autót. Elköszöntünk a többiektől és haza felé vettük az irányt. Alig vártam hogy az ágyban feküdve magamhoz ölelhessem Krist.<br />- Au..most érzem csak mennyit táncoltunk. Fáj a lábam – nyafogta ujjai ropogtatása közben.<br />- Lesz ez még rosszabb is – ígértem neki vigyorogva, amiért meg is kaptam a jutalmam.<br />- Vigyél be! Nem tudok járni! – kérte amint leparkoltam a ház előtt.<br />- Héé! Azért nem halsz bele!<br /><br />- Vagy beviszel vagy a kocsiban alszom! – fenyegetőzött bátran, annyira édes volt azzal az elszánt arckifejezéssel, majdnem elnevettem magam. Akkor odalett volna a düh álarca, ami arcomat takarta.<br />- Jaj hogy én mit meg nem teszek érted! – morogtam mialatt átsétáltam hozzá, és a hátamra vettem. – De visszavehetnél a sajtburgerekből drágám, kezd érződni. – nem bírtam ki csipkelődés nélkül, imádtam mikor felhúzta magát.<br />- Bazd meg! – nevetett fáradtan, nem lehetett valami sok energiája ha már vissza sem szól rendesen. Mi tagadást az én szemeim is kezdtek egyre jobban elnehezedni. A lakásba érve első utam az ágyhoz vezetett. Letettem rá Kristen, majd bedőltem mellé. A lehető legkevesebb mozgást imitálva próbáltuk leráncigálni magunkról a ruhákat, persze így sokkal fárasztóbb volt mint rendesen, de legalább nem kellett felállni. A szobában uralkodó fülledt meleg levegőtől jól neki vetkőztünk. Annyi erőm maradt hogy a lég kondit felnyomjam, aztán visszahuppantam az ágyra. A szobát percek alatt elárasztotta a hűs levegő.<br /><br />- Ezért szeretlek – sóhajtott fel Kristen, teljesen kiterülve mellettem.<br />- Mert tudom kezelni a lég kondit? – kérdeztem vigyorogva, mellkasomon éreztem kutakodó ajkait. – Kicsim mi lenne ha alvás után esnénk egymásnak?.. Nem mintha nem kívánnálak most is veszettül, de félek hogy a testi erőm most igencsak korlátolt.<br />- Örülök hogy te mondat ki helyettem. Én még ahhoz is fáradt vagyok hogy feküdjek és hagyjam magam. – erre mindketten elmosolyodtunk majd egy szál alsóban ahogy voltunk összebujtunk és szinte rögtön elaludtunk. A nap közepén ébredtem fel először. Kristen libabőrös volt a karjaimban, úgyhogy lejjebb vettem a klímát. Az óra felé hunyorogva konstatáltam a kora délutáni időt. Korán volt még a mi számunkra, ezért én is tovább aludtam.<br /><br />Mikor ismét felébredtem, már nem igazán kora délután felé járt az idő. Este hatot mutatott az óra. Életem egyetlen értelme, pedig még mindig békésen szuszogott mellettem. Talán nem ártana valami kaját rendelni, Kris tuti örülne neki, ráadásul látná, milyen figyelmes vagyok. Ha meg akarom tartani – márpedig másra sem vágyom -, ideje megmutatni milyen fasza gyerek vagyok. Kimentem a nappaliba, és körbenéztem a hűtő tetején tárolt, temérdek szórólappal. Igen, ha valaki nem tud főzni, nem árt ha leleményes, különben éhen hal. A kedvenc gyorséttermem is vállat házhoz szállítást, de mivel este vicceskedtem Kristennel és a sajtburgerrel, ha azt rendelnék, a fejemen kötne ki. Végül a kínai mellett döntöttem. Nem tudtam önteni, így a vége az lett, hogy vagy öt féle kaját rendeltem. Mire lezuhanyoztam, és elszívtam egy cigit, meg is érkezett a futár. Adtam neki egy jó adag borravalót, aztán az asztalra tettem a kaját. Kikészítettem tányérokat, evőeszközöket és egy üveg bort. Ezzel fogom elcsábítani – gondoltam elégedetten. Elégedetten szemléltem az asztalt. Ha a főzéshez nem is, a terítéshez mindenképpen remekül értek. Már csak Kristent kell felébresztenem.<br /><br />Még mindig angyalian szundikált, félig kitakarózva az ágy közepén. Nagyot nyeltem, ahogy végignéztem tökéletes idomokkal megáldott testén, amit csak egy kicsit, de annál szexibb fehérnemű takart. De letépném róla, a fogaimmal meg… Elég! – szóltam perverz fantáziámra, pedig már a haverom is éledezett, ott lejjebb. Lassan mellé másztam, és apró puszikkal borítottam be gyönyörű arcát. Egyet-kettőt sóhajtott, de nem ébredt fel. Végigsimítottam vékony karján, de kezem nem akart megállni, hanem a hasára csúszott. Ezzel egy időben szám, pedig a nyakára és apró csókokkal kényeztettem. Azt hittem felébredt, mert légzése szabálytalan lett, ajkait halk sóhajok hagyták el. Arcára pillantottam, de szemei még mindig csukva voltak. Elmosolyodtam, nagyon elégedetten. Az egóm már valahol a fellegek felett járt, ahogy felfogtam, hogy álmában is élvezi. Engedtem perverz fantáziámnak, és kezem lassan a bugyijába vezettem. Ekkor már én kapkodtam a levegőt, ahogy megérintettem, szinte elöntötte az agyam a vörös köd. Lassan kényeztetni kezdtem, mire halk nyögések törtek fel a torkából. Hírtelen kipattantak a szemei, először hitetlenkedve fogta fel, hogy mit is csinálok éppen, majd mikor megeresztettem felé egy „ártatlan vagyok, mint a ma született bárány” mosolyt, ő is elmosolyodott. Egy rövid, ugyan akkor heves csókot váltottunk, majd elhúzódtam, és kezem is kikényszerítettem a bugyijából. Erre csalódottan felnyögőt.<br /><br />- Mennyi az idő? – kérdezte, még kissé álmosan.<br />- Hét óra – mondtam. – Rendeltem kaját, éhes vagy? – érdeklődtem, miközben kezem még mindig a hasán cikázott.<br />- Nem – vágta rá, majd alsó ajkát beharapva, szégyenlős mosolyra húzta a száját. Már ettől majdnem neki estem…– Vagyis nem egészen a szó szoros értelmében – motyogta. Ha nem lettem volna benne biztos, hogy érti, a zavara akkor is tudata volna velem szavainak jelentését.<br />- Akkor csillapítsuk az éhséged – mosolyogtam rá, majd ajkaimmal felkutattam az övét.<br />Valamivel később, pihegve dőltünk vissza a párnák közé. Kristen halk kuncogására lettem figyelmes.<br />- Mi olyan vicces? – pillantottam rá kíváncsian.<br />- Semmi – felelte, de tovább kuncogva a mellkasomhoz húzta magát. – Csak még mindig éhes vagyok – sejtelmesen elmosolyodott, aztán ajkait már a mellkasomon éreztem. A hátára fordítottam és felé kerekedtem.<br />- Azt hittem jól laktál – folyattam a kis játékot, majd elmosolyodtam.<br />- Igen, de mivel a nap huszonnégy órájában kívánlak, nehéz eltelni veled – vigyorgott. Ezzel nem csak Ő van agy… Hihetetlen ez a nő. Nem csak lélegzetelállítóan gyönyörű, szexi, okos és szellemes, de még oda is van értem. Bár annyira tuti nem, mint én őérte. Baromi nagy mázlim van, az már biztos.<br /><br />- Mit szólnál, ha pótolnánk az energiát, aztán ájulásig szeretkeznénk? – vetettem fel az ötletet.<br />- Jól hangzik! – vágta rá gondolkodás nélkül. Imádom!<br />Meglepetten, és kicsit talán meghatottan nézett végig az asztalon. Ahogy néztem őt, minden pillanatban csak egyre szerelmesebb lettem belé, ha ez egyáltalán lehetséges. Kaja után az erkélyen kötöttünk ki, egy- egy cigivel a kezünkben. Kristen az ölemben ült, úgy élveztük az esti levegőt.<br />- Egy hét múlva New Yorkba kell utaznom, hogy elkezdjem az új filmet – böktem ki, amin már egy ideje gondolkodtam.<br />- Oh – nyögte kissé csalódottan.<br />- De arra gondoltam, hogy velem jöhetnél. Csak másfél hónap elvileg, nem olyan sok idő – mondtam neki. Elgondolkodott, majd olyat mondott, amibe majd belesajdult a szívem.<br />- Szívesen mennék, de én is forgatni fogok, itt Los Angelesben – felelte szomorúan.<br />- Mit? – kérdeztem meglepetten. Igen, sajnos a jövőbeli szerepeinkről még nem igazán beszéltünk, tehát nem tudtuk a másik időbeosztását.<br />- A Runaways nevű zenekarról szól… - vont vállat. Majd mesélni kezdett róla. Érdeklődve hallgattam, hogy egy vad rocker csajt fog játszani. Már alig vártam, hogy láthassam, holott még el sem kezdték forgatni.<br /><br />- Vagyis két hónap… - kimondani is fájt. – külön.<br />- Tudom, rémes lesz – hajtotta fejét a mellkasomra. – Fogalmam sincs, hogyan fogom kibírni – sóhajtotta.<br />- Hát azt én sem – valami megoldás csak van. Ez az! – Majd meglátogatsz, és én is téged – vetettem fel az ötletet.<br />- Már ha nem leszünk túl elfoglaltak – fintorgott.<br />- Valahogy majd szakítunk rá időt. Muszáj lesz, mert én belepusztulok, ha majdnem két hónapig nem látlak – mondtam neki, miközben egy hajtincsével játszadoztam.<br />- Megoldjuk – bólintott, majd megcsókolt. Ezen az estén már nem foglalkoztunk többet azzal, mi vár ránk hamarosan. Sokkal jobb elfoglaltságunk akadt…You can be my Bellahttp://www.blogger.com/profile/03874933841190013871noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-2414595417320685778.post-42429413438964190582010-05-30T12:14:00.000-07:002010-05-30T12:26:12.311-07:00You can be my Bella - 8. fejezetMegpróbáltatások<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggzbMiXgVzjWZk0Tm0UiqINDbQVBbtZhEe_Ks3e6_fRrGql3Exf34t918XQ_FIZ26dxXXRRlSTRLM_BrMU4POSS05USq69mpScBiwDpPp7w2wnX504Pv3RxFd7Y_XJqUX81069uve0IkI/s1600/0028.jpg"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; DISPLAY: block; HEIGHT: 263px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5477145812258211618" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggzbMiXgVzjWZk0Tm0UiqINDbQVBbtZhEe_Ks3e6_fRrGql3Exf34t918XQ_FIZ26dxXXRRlSTRLM_BrMU4POSS05USq69mpScBiwDpPp7w2wnX504Pv3RxFd7Y_XJqUX81069uve0IkI/s400/0028.jpg" /></a><br /><div></div><span style="color:#ff6666;">Sziasztok! Először is nagyon sajnáljuk, hogy ilyen rég nem volt új fejezet! Reméljük, ez nem fordul elő többet. Sajnos Briannának és nekem is vizsga időszak van, és ez igen csak elveszi az időnket. Most viszont szeretnénk titeket kárpótolni az új fejezettel.:)<br />Jó olvasást kívánunk: Lady&Brianna<br /><br /></span>- Ki volt az? – kérdeztem tőle a lehető legtárgyilagosabban. Azért vártam egy percet miután letette, nem akartam, hogy lássa rajtam, nagyon is érdekel a hívó személye.<br />Elmosolyodott.<br />- Csak Leighton – fél mosolyra húzta a száját, amitől máskor beájultam volna, most viszont inkább letöröltem volna a fejéről. Oh hát persze az isteni Leighton, még én , én a kretén is tudom ki az a „csak Leighton” ..mindenki kedvenc Bellája...Csak nyugi Kris semmi gáz, lehet hogy egy tünemény az a csaj, és te még esélyt sem adsz neki. Akkor sem érdekel!<br />Észre sem vettem a nagy fortyogásom közepette Rob kérdő tekintetét. Na remek, amíg én skizofrén meccseket tolok magamban addig ő hülyének néz. De mióta nem szarom le? Úgy döntöttem, nem válaszolok, folytassa ő, ha van még valami mondanivalója.<br />- Mi a baj? – kérdezte ártatlan hangon.<br />- Semmi. Mit akart? – a hangnemem cseppet sem tükrözte valódi érzelmeimet.<br />- Kérdezte, hogy ráérek-e holnap…<br />- Minek? – szakadt ki belőlem a kérdés meggondolatlanul, meg sem várva a befejezést. Nem kell ide köntörfalazás, világos, hogy a csaj odáig van érte…pff, ki ne lenne?<br />- Ezt próbálom elmondani…esetleg lehetne, hogy végighallgatsz? – kérdezte felvont szemöldökkel. Színpadiasan a szám elé kaptam a kezem és egy fintor kíséretében, behúztam a képzeletbeli cipzárt. – Köszönöm. Szóval, holnap stáb buli lesz és kérdezte, hogy ráérek-e…<br /><br />- És ráérsz? – nem bírtam ki, olyan vontatottan készült előadni a terveit, hogy besokalltam.<br />- Kristen! – szólt rám ingerülten.<br />- Befogtam! - sóhajtottam feszülten és vártam a folytatást.<br />- Azt mondtam neki hogy még meggondolom…- nyögte ki végül. Megakadva néztem rá, meggondolja?<br />- Miért? – böktem ki hirtelen mire ujjával végigsimított az arccsontomon. Újult erővel tért vissza testembe a jóleső bizsergés, amit most próbáltam nem figyelembe venni.<br />- Arra gondoltam…eljöhetnél velem – mormolta most már a nyakam tövében. Orra lágyan cirógatta bőrömet. De most nem! Most nem fogok megkattanni! Elmehetnék vele? A stáb buliba? Ahol nem csak az elbűvölő Leightonnal, de az összes többi elragadó Twilight színészecskével is találkozhatok? Igen. Égek a vágytól.<br />- Hát…- most mi legyen? Idegesen rágtam a számat. Rob érezve habozásom, felnézett rám, tekintete lágy volt, és kérlelő. Utálom!<br /><br />- Szeretném, ha megismernéd a barátaimat. – Naná! Főleg cuki Leigtont.<br />Ajkai közeledtével, kezdtem elfogadni, hogy ez már veszett ügy. A kis piszok mindig így csinálja, ha akar valamit. Lágy csókot nyomot a számra, de én persze nem elégedtem meg ennyivel. Hajába túrva rántottam magamhoz egy szenvedélyesebb csók reményében, ami meg is kaptam végül. Pár perc múlva - mikor lábaim önálló életre kelve már csípője köré fonódtak, - finoman eltolt magától. Arca várakozó volt, komolyan mintha ez a pasi fából lenne, bár a lábai között lévő dudor nem ezt mutatja, de mégis! Én meg persze még mindig nem döntöttem. Mi legyen Stew? Bájolgással egybekötött pofavizit vagy pár napig a sértődött Rob és szex elvonás? Azt hiszem a pofavizitet jobban bírnám, mint Rob megvonást…Igen, ebben egész biztos vagyok. És, ahogy elnézem Robi sem bírná ki! Ez valahogy elégedettséggel töltött el, hiába én már csak ilyen kárörvendő kis liba vagyok.<br />- Szívesen – mondtam vigyorogva, egy újabb szenvedélyes csók reményében. Na szép, más nem csak hazudós vagyok, de még érdekleső is.<br /><br />- Hazudsz… - egy pillanatra megremegtem…ennyire átlátszó lennék? – De értékelem, hogy megteszed értem! – mikor közelebb hajolt, szinte üvöltötte bennem a kisördög: IGEN! És, mint egy hiéna csaptam le a felém közeledő, igen csak csábos ajkakra. Hiába fogyott ki az összes oxigén a tüdőmből, eszem ágában sem volt szabadon engedni, fogolyként tartott nyelvét. Ha csak ezen múlik, találkozom a fantasztikus Twilight cast-el! Mikor keze a fenekemre tévedt és finoman megmarkolta azt, rájöttem, bármit megteszek, csak ne hagyja abba. Az sem érdekelt, hogy éppen nyilvános helyen vagyunk. Ahogy azt sem, ha mondjuk olyan szerencsétlenek vagyunk, hogy éppen erre akad dolga egy lesifotósnak, akkor nekünk végünk. Már előre látom a címlapokat… De a rémképeket jelen pillanatban teljesen elnyomták a testemben pattogó szikrák, akim csak fokozódtak, mikor Rob keze becsúszott a felsőm alá, és megtalálta a mellem felé vezető utat. Sóvárogva nyögtem bele a csókba, mikor finoman megszorította.<br /><br />Izgatottan nyúltam le a nadrágjához hogy megérezzem kezem alatt merevedő férfiasságát. Fel - le csúsztattam a kezem a nadrág dudorán mire Rob elégedetten felsóhajtott, majd a következő pillanatban eltolt magától. Kába tekintetemen át is sütött rólam az értetlenkedés. Ő nem fárasztotta magát beszéddel, megragadta a kezemet és elhúzott az asztaltól. Erősen tartott míg átvezetett a hömpölygő,táncoló tömegen. Végül egy sötét folyósóra érve lassítottunk, épp annyi időre hogy magához öleljen és forró csókjával életben tartsa vágyakozásunkat. Nem tudtam mit tervez, bevezetett egy raktár féleségbe, ahol székek , asztalok és fogasok sorakoztak. Alig volt hely a kis szobában de ő mégis betuszkolt magával, bár mentem volna önként és dalolva. A falak vad rezgéséből éreztem ahogy a dübörgő zene újra felharsan.<br /><br />Bizonyára a színpad mögött lehettünk valahol. Több időm nem volt agyalni a helyszínen mert Rob karjai közé kapott majd lerakott egy asztalra. Nagyon izgató volt az egész helyzet , így már attól remegés futott végig rajtam, hogy Rob a nadrágomnál matat a kezével. Sürgetően gomboltam az ingjét hogy ajkaim és ujjaim minél előbb rátapadhassanak puha mellkasára.<br />Végre legyűrte rólam a nadrágot, és én türelmetlenül vártam mikor végez a sajátjával. Pillanatokon belül felemelt az asztalról és elégedett nyögéssel újra egyek lettünk. A lélegzetem is elakadta, ahogy mozogni kezdett. Ez nem a finom Rob volt, vagy a szenvedélyes Rob…ez most valami egész más. Egy új oldalát ismerhettem meg. Szemei homályosak voltak a vágytól, ahogy egyre gyorsabban mozgott. Egyik keze elengedte a fenekem és addig ügyeskedett, míg az ujjatlan pólómat legyűrte a vállamról és ajkaival birtokba vette melleimet. Egy hangos sikolyt követően a körmeim belefúródtak vállába, mire csak még gyorsabb iramot kezdett diktálni. Ajkai kíméletlenül szívogatták mellbimbómat. Remegő testtel vártam, heves lökéseitől az egyre csak közeledő élvezetet. Bombaként robbant testemben és reszketve borultam Rob nyakába, várva, hogy kövessen. Még lökött rajtam hármat, majd hangos torokhangú nyögéssel követett. Felnéztem rá, homlokát - még mindig zihálva - döntötte az enyémnek.<br /><br />- Ugye nem…<br />- Fogd be! – utasítottam és ajkaimat az övére szorítottam. Nem akartam, hogy olyan miatt kezdjen mentegetőzésbe, amit én ugyan annyira élveztem, sőt… De a vad csókunk után, már valahogy nem akaródzott neki beszélni. És valahol lejjebb úgy éreztem valami egész mást szeretne csinálni és mivel nekem sem volt kifogásom a dolog ellen, újra mozgatni kezdtem csípőmet. De történt valami, mert Rob megállt és ajkaimtól is elszakadt. Nem értettem mi történ, ezért fintorogva kinyitottam a szemem. Kétségbeesetten az ajtó felé pillantott és ekkor meghallottam én is.<br />- Nem kell kulcs…nyitva hagytam! – jött a hang kintről. Ebben a pillanatban ezer dolog futott végig az agyamon, de főleg a „le fogtok bukni” vészjelzés. Rob letett a földre és kétségbeesetten elkezdte a nadrágomat keresni, mikor megtalálta a kezembe nyomta és ő is visszahúzta a sajátját. Idegességemben persze csak azért sem bírtam egykönnyen magamra cibálni a ruhadarabot, mikor végül sikerült, Rob villámgyorsan belém karolt, és feltépve az ajtót elhúzott a benyitni készülő ismeretlen előtt.<br /><br />Szegény pasas csak pislogott, valószínűleg le sem esett neki hogy kik voltunk. Mire feleszméltem már újra az őrjöngő tömegen keresztül vonultunk vissza az asztalunkhoz, ahol Sam már várt ránk. Ennek hangot is adott:<br />- Hol a francban voltatok? Már hívni akartalak – mordult ár Robra, amint visszakászálódtunk a boxunkba.<br />- Mi csak…elkísértem Kristent a mosdóba – hazudta, ahhoz képest, hogy színész elég gyérül.<br />- Fél órára? – kérdezte hitetlenkedve.<br />- Igen, de különben is mi közöd hozzá?! – tette a beszélgetés végére a pontot Rob, cseppet sem kedvesnek és visszafogottnak mondható modorával. Samnek ezután már esze ágában sem volt faggatózni, csak csendesen kortyolgatta tovább a sörét. Kicsit meglepett Rob, bár a lebukás veszélye fenyegetett minket, a reakcióját mégis soknak találtam. Hozzá viszont vigyorogva fordult és a szemében még mindig hevesen égő vággyal csókolt meg. A kezeimet alig bírtam a vállán tartani, egy lentebbi fertály felé szerettek volna inkább közelíteni. Őrület ez a pasi és amit kihoz belőlem…Elszakadtam tőle, ami igazán nehezemre esett. Még most is a raktárban történtek hatása alatt voltam. Úgy vágytam a közelségére, mint éhező a kenyérre.<br />- Nem mehetnénk? – súgtam a fülébe halkan, hogy csak ő hallja. Mintha csak erre várt volna, rögtön felpattant és Samhez fordult.<br /><br />- Mi most megyünk, majd hívlak! – egy pacsi után kifelé kezdett húzni, alig bírtam Samnak két puszit adni, olyan türelmetlen volt. Miután átvergődtük magunkat a tömegen a kocsija felé húzott.<br />- Nem kéne inkább egy taxit hívni? – kérdeztem tétovázva a kocsi előtt. Bár nem ivott sokat, mégis féltem, hogy baj lehet, ha egy rendőrrel találkozunk.<br />- Jól vagyok – mosolygott és kitárta előttem az ajtót. Megvontam a vállam és beszálltam. Fél perc múlva már Rob is mellettem ült és indította a kocsit. Alig, hogy egyenesbe értünk kezem, a combjára csúszott. Megremegett az érintésem alatt, de egyenlőre még úgy láttam tud a vezetésre koncentrálni. Szinte üres volt az egész út. A jobbik eszem azt súgta ezt nem kéne, mégsem bírtam kezeimnek megálljt parancsolni. Egyre feljebb araszoltak Rob combján, míg el nem értek a végcélig. Rob felsóhajtott, ahogy megérezte kezemet legérzékenyebb pontján. Hatalmába kerített az érzés, ahogy megérintettem, ha csak nadrágon keresztül is és rögtön többet akartam. Élvezettel simítottam újra és újra végig nadrágja egyre jobban kidomborodó részén. Mikor ujjaim a gombjára csúsztak, nem bírta tovább.<br /><br />- Kristen – sziszegte elfúlón.<br />- Mi az? – mosolyogtam ártatlanul. Hitetlenkedő pillantását rám kapta, én meg kicsit elszégyellve magam beharaptam az alsó ajkamat. Mit gondolhat rólam? De mit tegyek, a raktárban történtek után, főleg, hogy másodszorra nem jött már össze, még jobban kívántam. A lakása meg még igencsak messze volt…<br />- Megőrjítesz – nyögte, majd egy kormányrántással lehúzódott egy parkoló szerűségbe. Vigyorogva figyeltem, ahogy leállítja az autót, majd ajkai már keresték is az enyémet. Megadóan nyitottam szét számat kutató nyelve számára. Folytattam a nadrág gombolását, majd lehúztam a sliccét és kezeim végre be tudtak furakodni. Halk nyögéseket kaptam kezem játékáért, de ez nekem nem volt elég. Nagy nehezen lejjebb tornáztam rajta a nadrágot és mikor szabad volt az út, lehajoltam, hogy számmal is örömet okozzak neki. Először ujjaimhoz, csak nyelvem csatlakozott, hogy néhány csapással az őrületbe kergessem. Mikor morgásai egyre sűrűsödtek, úgy éreztem eljött az ideje a végső csapásnak. Lassan tűntettem el számban kézzel fogható vágyát. Kezem közben a mellkasára csúszott, hogy ingét kigombolva meztelen bőrét cirógathassa.<br /><br />Rob sem tétlenkedett, a trikóm alá nyúlt és addig matatott, míg be nem tudta tuszkolni kezeit a melltartóm alá. Finoman megszorította a mellem, amitől sóhaj tőrt fel a torkom mélyéről, majd még gyorsabban kezdtem mozgatni a fejem, hajszolva őt a végső élvezet felé. Egyre hangosabban és sűrűbben morgott, majd végre megéreztem, ahogy teste megfeszül és számat elönti élvezetének langyos bizonyítéka. Felemelkedtem, és tekintetem kéjtől elhomályosult szemeibe fúrtam. Elmosolyodott, majd egy szenvedélyes csókkal jutalmazott meg. Egy szempillantás alatt húzta le rólam a trikót, majd a melltartómat sem kímélte tovább. Felszabadult kebleimre szorította kezét, amitől felnyögtem. Kezeivel a nadrágom gombjánál kezdett matatni, de túl lassúnak éreztem. Elszakadtam tőle és lerángattam magamról, miközben Ő hátrébb tolta az ülését, majd az ölébe húzott. Már szinte remegtem a vágytól, hogy magamban érezhessem, az előbbi kis akcióm, nem csak rá volt hatással. De ő mást tervezett. Kezével befurakodott a tangámba, én meg hangosan felnyögtem, ahogy megéreztem magamon puha ujjait. Türelmetlenül mozdítottam meg a csípőmet, mire mosolyogva belém fúrta ujját. Levegőhiánnyal küszködtem, de Rob egy pillanatig sem hagyta abba ujjával végzett mozgását, sőt még egy ujja csatlakozott a másikhoz. Önkívületi állapotban vergődve tört rám az élvezet. Rob egy csókkal nyelte el a hangos sikításomat, majd magához húzva várta, hogy csillapodjak egy kicsit.<br /><br />- Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe rekedt hangján, mikor valamennyire észhez tértem. Hangosan felnevettem ezen a képtelen megszólalásán. Szinte láttam magam, amint csapzott hajam a hátamra omlik és kipirult arcom sem lehetett éppen szép. Nyelvét végighúzta a nyakamon, majd mellkasomon és végül a mellbimbóm körül írt le izgató köröket. A vállába markolva tűrtem édes kínzását, körmeimmel kicsit kidekorálva azt. Úgy éreztem szétrobbanok, ha végre nem kapom meg. Türelmetlenül visszarántottam ajkait a sajátomra és csípőmet hozzádörgölve vártam, hogy végre neki is elég sok legyen. Nem is volt nehéz dolgom. Néhány körkörös csípőmozgás után, már zihálva húzta félre a tangámat, hogy végre eggyé válhasson testünk. Egy heves lökéssel belém csúszott, mire halk sikoly tört elő belőlem. Egy pillanatig mozdulni sem bírtam, testemet átjárta a jóleső bizsergés. Aztán a vállára támaszkodva toltam magam felfelé, hogy a következő pillanatban visszaeresztve csípőmet, ismét teljesen magamban érezhessem. Rob ajkai megint a mellemet kényeztették, még inkább extázis közeli állapotba sodorva ezzel.<br /><br />Kezei először a fenekemet markolták, majd mikor megunta a lassú mozgásom, a csípőm szorításával igyekezett gyorsabb ritmusra kényszeríteni. Nem kellett nagyon, készségesen tettem eleget ki nem mondott kérésének, ezzel egyre közelebb sodorva magunkat a beteljesülés felé. Rob nyögései egyre sokasodtak és az én sikolyaim is a hamarosan bekövetkező robbanást vetítették elő. Megcsókoltam, hogy élvezetünk hangját elnyeljék ajkaink. Pont időben tettem, mert egy pillanat múlva remegve hullottam Rob mellkasára, majd éreztem, hogy az Ő teste is megfeszül és erősebben szorít magához. Képtelen voltam elhúzódni, és hiába nem kaptunk levegőt, ajkaink egy percre se váltak szét. Majd Rob arcát a nyakamba temette, én pedig lágy csókokkal hintettem be a vállát, várva, hogy lenyugodjunk.<br />- Ez…Ez… - próbáltam valami érthetőt kinyögni hogy megfogalmazhassam mennyire jó volt vele, de találtam a megfelelő szavakat. Rob belecsókolt a nyakamba miközben lassan leemelt magáról. Leemelt volna, ha hagyom…<br /><br />- Ne – szóltam rá gyengén és visszabújtam ölelésébe – Így olyan jó, szeretnélek még egy kicsit érezni. – mondtam halkan. Felnéztem rá, és megláttam fáradt mosolyát. Finoman cirógatni kezdtem az arcát, ezek a percek olyan tökéletesek voltak. Boldog elégedettség járta át testem, évek óta nem éreztem, hogy ennyire egész lennék. Végre nem voltak gondok, csak ő és én.<br />- Szeretlek – suttogta lágy csókot lehelve ujjam hegyére. Sosem voltam az az érzelgős fajta ember, de most úgy éreztem szétfolyok és lecsöpögök a kezeiből.<br />Mégiscsak felmásztam az öléből, mert ajkai már egyre nagyobb hévvel dédelgették ujjaimat, és bennem újra felébredt valami. Valami, amit a lakásig még el akartam fojtani, különben reggelig itt maradunk.<br />- Héé! – adott hangot nemtetszésének, amint helyet foglaltam mellette.<br />- Shh! Indulj már! Minél előbb haza akarok érni! – kezem újra lábán kalandozott, mozdulataim fülledt ígéretekkel voltak tele. A motor életre kelt, és mi várakozva faltuk a kilométereket. Egy ideig egyikünk sem szólalt meg. Aztán végül én törtem meg a csendet, egy olyan dologgal, ami már egy ideje nyomasztott belül.<br /><br />- Mi lesz ha nem kedvelnek majd?- kérdeztem halkan. Nem néztem Rob felé, de éreztem ahogyan egyik kezét a combomra csúsztatja.<br />- Ezt meg hogy érted? – biztosan tudta mire gondolok, de a hangjából áradó értetlenség meggyőzött, hogy mégiscsak magyarázzam el a helyzetet. Nagyon sóhajtottam, majd belekezdtem.<br />- Tudod, hogy engem nem érdekel, ki mit gondol rólam. – mondtam hidegen azt, ami igaz is volt. Sosem törődtem vele , hogy az emberek mit gondolnak rólam, vagyok amilyen vagyok, mindenkinek vannak hibái, csak nekem jóval több mint másoknak. De most miért is mojolok ezen? Egyszerűen csak leszarom mások kritizálást. Viszont..<br />- Éppen ezért, ha nem kedvelnek, engem nem érdekel. Senkinek sem fogok bájologni, csak hogy megszeressen.<br />- Én ezért is szeretlek. Magadért. – jelentette ki mosolyogva. – Nem is akarom, hogy megjátszd magad…<br /><br />- Nem is erről van szó. Csak…Nekem mindegy, hogy állnak hozzám. De neked… - ajkamba haraptam és vártam válaszát , de nem szólt semmit. – Én csak…Nem akarom, hogy te szarul érezd magad emiatt. Érted?<br />- Jaj Kristen, már miért érezném? Teszek rá hogy mit gondolnak rólunk, nem érdekelne ha utálnának, ami megjegyzem nem fordulhat elő, de ha mégis, habozás nélkül otthagynám őket.. Miattad! – megérkeztünk a lakásához, de én csak ültem ott, és néztem őt, ahogy leállítva a motort, felém fordul.<br />- De ők a barátaid… – motyogtam zavartan. Rob végigsimított arcomon, könnyedén lehunytam szemeimet, élvezve érintését.<br />- Nem érdekel…Elmehetnek a pokolba, ha nem kedvelnek egy ilyen Angyalt mint te. – ajkai súrolták a felsőajkam. Rögtön utat engedtem nyelvének, forró csókja égette belsőmet. Hevesen dobogó szívvel vártam a folytatást, de ő szinte kirepült a kocsiból, engem is kiemelt. Kézen fogva futottunk egészen az ajtójáig és amint bejutottunk újra érezhettem édes fájdalommal égető szerelmét.<br /><br />Sajnos a másnap este hamarabb eljött, mint akartam. Annak ellenére, hogy még mindig tartottam magam a „Nem érdekel, mit gondolnak rólam, csak Rob miatt csinálom!„ tervemhez, azért a szekrényem jobbik feléből választottam. De mivel nem akartam túlöltözni, ezért elővarázsoltam egy kockás mini ruhát, mellé egy vörös cipő, és máris kész. Sokáig álldogáltam a tükör előtt amíg rájöttem mi hiányzik, magamra vettem még egy nyakláncot, és pár karkötőt, vagyis beleborultam a bizsus fiókomba nyakig. Beleborzoltam a hajamba, épp mikor a telefonom megrezzent. Már Robogtam is lefelé , nem érdekelt a félig kész hajam, és hogy a holdfényben csak úgy virított a fehér bőröm. Sietve bemásztam a kocsiba, Rob elismerő pillantásától övezve.<br />- Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe, ahogy közelebb hajolt, hogy csókot adjon.<br />- Hát persze – morogtam, de ő hamar elhallgatatott. Hirtelen túl meleg volt abban az autóban. Édes ajkai végigszántottak a nyakamon miközben kezével még közelebb vonta magához elgyengült testemet. Sóhaj szakadt fel belőlem mikor nyelve a fülcimpámnál játszadozott. Éreztem, ahogy elönt a forró vágy, ahogy szétterjed testemben a bizsergés. Ahogy leheletét a bőrömre csókolta újra és újra megborzongtam. Nagyon jól tudta, hogy mit csinál, és azt is mikor hagyja abba. Már félájultan hevertem a karjaiban a vágytól mikor elhúzódott tőlem. Önelégült mosolyától legszívesebben lekevertem volna neki egy pofont.<br />- Most nagyon utállak! – nyögtem ki morcosan, de ő csak nevetett rajtam.<br />- Tudom.<br />- Ezt még visszakapod!<br />- Tudom.<br /><br />Az út nem volt ugyan hossz, de én ezalatt az idő alatt ki is terveltem már édes bosszúmat.<br />Miközben kiszálltunk, alkalmam volt körülnézni. A környék nem volt valami felkapott. Úgy látszik a sztároknál ez a sláger, minél elhagyatottabb egy klub annál jobb. Rob kézen fogott, együtt léptünk be az ajtón. A hely sokkal nagyobb volt, mint azt kívülről hittem. Máris idegesen forgattam a fejemet, kibe botlunk bele elsőként.<br />- Nyugi…Nem lesz semmi gáz. – mormolta a fülembe Rob.<br />Egy elkerített rész felé vezetett, át a még elég néptelen tánctéren. Bizonyára mé nem indult be a buli, vagy még nem ittak az emberek eleget.<br />Szorosan belékaroltam amint megláttam azt a bizonyos asztalt. Egyből kitűntek a tömegből, egyrészt azért mert ismerős arcok voltak, még számomra is. Másrészt mert a megjelenésük egytől egyik kifogástalan volt. Mintha csupa világszép embert sűrítettek volna egy asztalhoz.<br /><br />- Sziasztok! – köszönt Rob vigyorogva. Én is próbáltam kipréselni magamból egy mosolyt, mialatt minden szempár ránk, illetve rám szegeződött. Agyamban egymást érték a sikoltozó gondolatok. Mit keresek én itt? Ezek azok az emberek, akiket a legkevésbé szeretnék megismerni. A sznob színész bagázs, akik miatt fel kell adnom az elveimet. Miért is csinálom egyáltalán?<br />Rob miatt… ettől a két szótól képes voltam lenyelni mindent, és nem kimutatni mennyire nem szeretnék itt lenni.<br />Körbe néztem a társaságon, volt itt minden, barna csinibaba duó, vörös démon, szőke izompacsirta, hosszú hajú rocker pasi, kigyúrt kisgyerek, és persze a fő helyen, rögtön velünk szemben az isteni Leighton. Próbáltam nem észrevenni, próbáltam nem oda figyelni, de egyszerűen képtelen voltam nem foglalkozni azzal, ahogy végigmért. Tekintetében megvillant az amit ugyan csak egy pillanatig láthattam. Lesajnáló volt. Hát anyádra nézzél így te kis cafka! Ereimben máris gyilkos düh hömpölygőt, amit ugyan próbáltam elfojtani, de egy grimasz kíséretében kiült az arcomra. Még szerencse hogy mindenki Robot nézte, mert ő épp engem mutatott be.<br /><br />- Srácok, ő itt a barátnőm: Kristen Stewart. – büszkén tolt maga elé, én meg egy zavart mosollyal köszöntem mindenkinek. Kezdtem az elejéről.<br />- Ashley Greene – köszönt gyorsan, majd fordult is vissza pasija szájához. barna csinibaba 1.<br />- Nikki Reed, örülök hogy megismerhetlek végre, már égtem a vágytól hogy találkozzunk,de Rob nem engedte. Nem értem miért rejtegetett eddig…- ölelt meg barna csinibaba 2. Örültem, hogy van legalább egy ember, aki ilyen szívélyesen fogadott, már most látom, hogy őt jobban bírom mint barna csinibaba 1.et<br />- Nikki…kérlek .<br />- Fogd be Rob! Kristen, irtó dögös a göncöd.<br />- Köszönöm – hálásan néztem rá, mire ő diszkréten rám kacsintott. Persze ennyivel nem úsztam meg, tovább haladtam a sorban.<br />- Rachelle Lefevre nagyon örvendek – alias vörös démon. Nem hiszem, hogy láttam volna ilyen szép vörös hajú nőt valaha is. A mosolya őszinte volt, így megörültem, hátha mégsem olyan bunkók ezek.<br />- Kellan Lutz , csaj te aztán jól nézel ki! - izompacsirta, aki tényleg majdnem összeroppantott az ölelésével. Rob csak a fejét fogta.<br />- Jackson Rathbone …üdvözletem - ő volt hosszú hajú rocker pasi.<br />- Taylor Lautner , szia - kigyúrt kisgyerek. kigyúrt lelkes kisgyerek, aki már arrébb is csusszant, hogy helyet csináljunk nekünk. De még hátravolt egy valaki.<br />- Leighton Meester.- nyújtotta felém a kezét a kedvesség álarcra mögé rejtőzve.<br /><br />- Szia – fogadtam el, és kezet ráztunk. Ennyi volt csupán a köztünk lévő kommunikáció, nekem mégis gombóc nőtt a gyomromba. De mégis mióta érdekel engem, hogy ítél meg egy ilyen kis ribi? Lehuppantunk a mini izompacsirta mellé, és beszélgetni kezdtünk a többiekkel. Talán egy ici picit rosszul ítéltem meg őket, suhant át egyre többször ez a gondolat az agyamban. Egész bele melegedtem a beszélgetésekbe, főleg Nikkivel hangolódtunk egymásra. Ritka jó fej lány volt, nagyon jól megértettük egymást. Talán ezért is, de Rob egy időre elsunnyogott valahova. Nem is tűnt fel, egészen addig amíg Nikki is el lépet hozni valami piát. Akkor egy időre egyedül maradtam, próbáltam felvenni a fonalat, de nem akartam beleszólni semmibe, így csak figyeltem őket. Aztán hirtelen meghallottam…az Ő hangját.<br /><br />- Nem értem Rob minek hozta ide egyáltalán… – mondta felháborodva. – Egyszerűen nevetséges. Ráadásul azt hallottam, legalábbis Rob az mondta, több filmben is játszott már…– csilingeli kacagásától felállt a szőr a hátamon – de én még nem hallottam róla. Nem lehet valami nagy szám.. szerintem egy Z kategóriás színésznőcske .- a gombóc a gyomromban egyre kellemetlenebb volt. – Nem értem…Egyszerűen nem értem Rob mit eszik rajta. Nem is szép…és ez a cucc..jaj Nikki is hogy majmolja. Nevetséges. De most komolyan, velem sokkal jobban járna…miért nem látja be? Pedig az a múltkori éjszaka, amit meséltem neked, isteni volt. Megvolt az a bizonyos… - ekkor már nem bírtam tovább, de mégsem bírtam felkelni, így Ő kegyetlenül folytatta. – hogy is mondjam? Talán kémia – nevetett és nálam ekkor szakadt el végleg a cérna.<br /><br />Kirohantam, egészen a mosdóig meg sem álltam. Bevágtam magam mögött az ajtót és a kagyló fölé támaszkodva vettem csak észre, mennyire zihálok. Leighton egyértelműen nekem célzott szavai, késként vésődtek a szívembe. Rob és Ő… nem bírtam folytatni még magamban sem. A gondolattól is rosszul voltam. Egyszer csak nyílt az ajtó, majd megéreztem egy kezet a vállamon.<br /><br />- Kicsim – hallottam az aggódó hangot, majd mikor nem válaszoltam, maga felé fordított. – Mi történt? – kérdezte, miközben az arcomat fürkészte. Hát engem is pont ez érdekelt, hogy mi történt közte és aközött a…<br />- Volt valami közted és Leighton között? – szegeztem neki kíméletlenül a kérdést. Meglepetten pillantott rám, de látta szemben az elszántságot, hogy erre a kérdésre őszinte választ várok. Csak lehajtotta a fejét. Ebben a pillanatban vesztettem el minden reményem. Tudtam, hogy most egy olyan beszélgetés elé nézünk, ami megváltoztat mindent. A kérdés már csak az volt, hogy milyen irányba…You can be my Bellahttp://www.blogger.com/profile/03874933841190013871noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-2414595417320685778.post-27449242075236817872010-04-24T12:06:00.000-07:002010-04-24T12:08:51.558-07:00You can be my Bella - 7. fejezetValódi érzelmek<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU-5twHbBEPwU-armpH-rbwVzCcRboVfVo59lq_AcglJvDv354xC7w03VO7e7zXoZy91c9dKNWaO7dw7mLRWqI7zRVd1R-gkn5jpBIS0QjnbSGZk4D1zHQRvj1VJ-pFiF3vNVF8JYsE1k/s1600/280i429.jpg"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 277px; DISPLAY: block; HEIGHT: 400px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5463782647342215490" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU-5twHbBEPwU-armpH-rbwVzCcRboVfVo59lq_AcglJvDv354xC7w03VO7e7zXoZy91c9dKNWaO7dw7mLRWqI7zRVd1R-gkn5jpBIS0QjnbSGZk4D1zHQRvj1VJ-pFiF3vNVF8JYsE1k/s400/280i429.jpg" /></a><br /><div></div><br /><span style="color:#663333;">Kedves olvasók!<br />Itt is van a soron következő fejezet: a bűvös 7.<br />Reméljük ez is elnyeri majd a tetszéseteket, mivel próbáltunk a kedvetekben járni vele. ^^<br />Éppen ezért sok-sok kommentre számítunk. Nem is húzzuk tovább az időt. Jó olvasást!<br />Brianna & Lady<br /></span><br />Elakadt a szavam ahogy ránéztem. Látszott rajta, nagyon küzd hogy ne sírja el magát. Rob te idióta! Gratulálhatsz magadnak, amiért sikerült ezt összehozni.<br />- Kérlek, ne sírj… – szólaltam meg halkan, alig találva a hangomat. Sajnos mire ezt kimondtam arcán végiggördült az első könnycsepp. Nem bírtam így látni. Elé léptem, gyengéden végigsimítva arcán, töröltem le bűnöm szomorú bizonyítékát. Kristen arca gyötrődő grimaszba torzult, lehunyt szeméből is ömlöttek a könnyek. Fájt, legszívesebben elfutottam volna, csakhogy ne kelljen látnom mit is tettem vele. Mit tett vele a gyávaságom, az önérzetem és a büszkeségem. Kezemmel –ami még mindig az arcát fogta – finoman a hajába túrtam, fejemet előre billentettem, hogy homlokunk összeérjen.<br /><br />- Adj még egy esélyt…könyörgöm – leheltem némán. Abban a pillanatban minden gondolat kiszállt belőlem, nem féltem a visszautasítástól, nem reménykedtem semmiben. Bármi is lesz, az ő döntése. A zajok mind elhalkultak, és az a pár szó amit mondott, jegesen tisztán csengett füleimnek.<br />- Miért akarsz engem ennyire? – tette fel a kérdést, hangjából áradt az tehetetlen értetlenség.<br />Nem gondolkodva azonnal feleltem neki.<br />- Mert csak veled tudom túlélni…- mondtam ki az igazat. - Nem bírom ki nélküled tovább.<br />- Rob…én nem vagyok elég erős ehhez. Nem vagyok egy szőke reklám barbie, akit mindenki imád.<br />- Nem érdekel! – vágtam rá rögtön, de ő hajthatatlanul folytatta.<br />- Te sztár vagy az isten szerelmére, én meg csak egy huszadrangú valaki , nem pedig egy minta barátnő akivel villoghatsz. Velem nem működne…<br />- Ezt azonnal hagyd abba! Fogd már fel bassza meg! Szeretlek te huszadrangú valaki! Nem akarok mást, csak téged. Mocskos szájú, beszólogatós, reflektor gyűlölő Stew, csak te rád van szükségem. Ez minden, amit mondhatok, minden ami vagyok a tied.<br />Kristen erre még jobban sírni kezdett, most ilyenkor mi van? Én szerelmet vallok ő meg csak zokog.<br /><br />- Ne bőgj már – mosolyogtam el rajta.<br />- Fogd be – szipogta – Utállak te idióta! – nevetett fel és fejemet magához húzva megcsókolt. Elégedetten sóhajtottam fel, kezem derekára simítva vontam magamhoz kecses testét.<br />Lassan elhúzódott, nekem pedig gombóc nőtt a torkomba. Megéreztem hogy ezzel még nincs minden rendben. Halványan fénylő zöld szemei rám meredtek, kérdően, követelően.<br />- Mire volt jó ez az egy hét? Miért kellett ezt tenned velem? - nagyot nyelt ahogy ezt kimondta, féltem hogy megint sírni fog ezért szorosan megöleltem. Rob te marha, csak magadat hibáztathatod mindenért.<br />- Sajnálom – mormoltam a hajába. – Annyira sajnálom… - képtelen voltam mást mondani,de muszáj volt neki elmagyaráznom, mindent. Felkaptam, és a karomban tartva, beléptem vele a házban. Berúgva az ajtót, bevittem a nappaliba, ahol letelepedtünk a kanapéra. Még mindig szorosan magamhoz ölelve beszélni kezdtem.<br /><br />- Mióta beindult ez a nyüzsgés, sohasem…sohasem éreztem úgy, hogy kötődnöm kellene valakihez, a családomon kívül. Nem kellettek a mély kapcsolatok. Ha az ember híres lesz , sok ember csak arra hajt, hogy kihasználja, és ezt a saját káromon tanultam meg. Szóval nehéz volt akárkiben is megbíznom, nem hogy barátnőd szerezzek. – megálltam egy pillanatra, és hallgattam szívünk ütemes dobogását. Féltem kimondani a következő szavakat, de tudtam, ha most nem vagyok őszinte, azzal elrontok mindent. – Sok egyéjszakás kalandom volt, csak kihasználtam a nőket. Nem kellettek másra, csak hogy lefeküdjek velük, még a nevükre sem emlékeztem sokszor. – Éreztem ahogy Kris felsóhajt a karjaimban, de próbáltam biztos hangon folytatni – De aztán jöttél te! És teljesen elvetted az eszemet. Végre úgy éreztem van valami értelme a száraz életemnek. Benned megtaláltam azt, akire vágytam, és úgy éreztem magam veled mint még soha senkivel. - megálltam, nem tudtam, hogy is mondhatnám el neki , milyen gyáva is voltam. Azt hogy nagy Robert Pattinson simán berezelt.<br /><br />Apró csókot lehelt a nyakamra, amitől kellemes bizsergés futott végig rajtam. Mélyen beszívva finom illatát vettem erőt magamon és belekezdtem újra.<br />- Szóval megijedtem tőled…Megrémültem az érzéseidtől, mert eddig egyáltalán nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy lekössem magam. Viszont veled más volt, imádtam…imádok veled lenni, minden porcikádat szeretem és kívánom a nap minden percében. De mikor jött Mike és… – a mondat vége haragos morgásomba fulladt. Le kellett nyugodnom, nem veszíthetem el a fejemet. – és fájt, hogy őt védelmezted. Nem akartalak megbántani. Elhiszed nekem? … - újabb apró csókot éreztem bőrömre siklani, így ezt igennek vettem. - Csak elborult az agyam, és rajtad töltöttem ki a csalódottságom. Igazából régóta bennem van már mit érzek, mégis túl gyáva voltam hogy felfedjem neked magam. De ha még kellek…mindenem a tiéd, vedd el amim csak van…és ha tudsz bocsáss meg nekem…szeretlek Stew. – mormoltam már a hajába lezárva a monológot. Szívem vadul lüktetett a mellkasomban az idegességtől, nem veszíthetem el őt, épp most. Már nem viselném el…<br /><br />Kristen alakja külön vált az enyémtől, hátradőlve rám pillantott. Szemeiből nem tudtam semmit kiolvasni így tehetetlenül vártam hátha mond valamit. Néhány kínzó másodperc múlva halkan megszólalt.<br />- Akkor szeress engem – suttogta majd ajkait szorosan az enyémre tapasztotta. Kezei becsúsztak a dzsekim alá majd egy mozdulattal később már a csupasz mellkasomon kalandoztak. Izmaim megmerevedtek lágy érintései alatt. Ahogy mocorogni kezdett ölemben, lágyan ringatva csípőjét elmosolyodott. Bizonyára ő is megérezte erősen lüktető vágyamat a lábaim között. Hajába túrva húztam fejét magamhoz egy olyan csókra, amitől elvesztettem az eszem. Akartam. Most rögtön! Türelmetlenül rángattam le róla szakadt pólóját, hogy aztán végre megérezzem melleinek puhaságát kezeim között. Közelségének eddigi hiánya most tudatosult csak bennem igazán, szükségem volt rá akár a levegőre.<br />Karjai lehámozták rólam a pólómat, így meztelen felsőtestünk egymáshoz simulhatott. Elbűvölve öleltem magamhoz, amilyen szorosan csak mertem. Két tenyere közé fogta arcomat és rám nézett. Tekintete párás volt a kéjtől, míg enyémben tombolt a kétségbeesett vágy hogy végre érezhessem őt.<br /><br />- Nem tudod mennyire fájt, hogy nem vagy velem… – suttogtam rekedt hangomon,mire ő magához rántott és újra megcsókolt. Percekig csókoltuk és simogattuk egymást, szenvedélytől mámorosan. Nem bírtam betelni vele, többet és többet akartam. Mohón faltam édes ajkait míg ki nem fogytunk a szuszból, akkor Kris a fülemhez hajolt.<br />- Kérlek… nem bírok tovább várni – lihegte kifulladva. Ez volt az a mondat amitől nekem elmentek otthonról. Türelmetlenül pattantam fel a kanapéról, magam után húzva Krist a konyhába. Karcsú alakja a konyhapultra támaszkodott. Ha nem kapom meg azonnal meghalok! Nem voltam képes tovább várni.<br />Ő sürgetve húzta lejjebb magán a boxert, míg én a nadrágomat gomboltam hogy aztán pillanatokon belül megérezzem a forróságot. Földöntúli kábulat szállt le rám. Hallottam ahogy Kristen felsikolt mikor megérez magában.<br />Ekkor néhány másodpercig egyikünk sem mozdult, csak élveztük egymást. Csókunk vadsága csillapodva hanyatlott át gyengéd érintések táncává.<br /><br />A hajamba túrva hajtotta le fejem, tudtam mit szeretne, és én boldogan teljesítettem ezen kívánságát. Nyelvem végigsiklott melleinek érzékeny bőrén miközben mozogni kezdtem benne. Az élmény magával ragadó volt, Kristen érzéki nyögései betöltötték a teret és minduntalan engem ingereltek. Gyengén haraptam rá egyik mellbimbójára mire válaszként körmei végigszántották a hátamat, ismerős buja fájdalmat hozva magukkal.<br />Teste folyékony ezüstként hullámzott érintéseimtől, míg én elvarázsolva figyeltem arcán az élvezet hullámait átsuhanni. Már nem volt sok hogy elérje a tetőfokot, így egyik kezemet a melléről kettőnk közé simítva hajszoltam egyre közelebb az extázishoz. Pillanatokon belül teste megremegett a gyönyörtől majd ernyedten hullott vissza rám. Elragadtatott sikolyát felváltotta halk fáradt nyöszörgése, szíve majd kiszakadt helyéről. Elégedetten mosolyogva öleltem magamhoz, és vártam, hogy szívverése helyreálljon. Fáradtan mosolygott rám. De amint ujjaim végigsimítottak rajta egyből éber lett. Kérdőn nézett a szemembe, de az én testem még mindig vágytól lüktetett, így újra mozogni kezdtem benne.<br /><br />Megint felakartam ébreszteni a vágyakozását , így egy hirtelen ötlettől vezérelve felültettem a pultra majd letérdeltem elé. Ennyit még kibírt testem is, hogy őt is újra boldoggá tehessem. Először nem értette mit akarok, de amint megérezte kutakodó nyelvemet, készségesen nyitotta szét karcsú lábait előttem. Az eltelt idő után, édes íze szinte megrészegített. Durván ízleltem meg újra és újra, míg Kristen tehetetlenül nyögdécselve figyelte ténykedésem. Selymes érintésével a hajamba túrt közelebb húzva magához. De amint megéreztem a testén átfutó remegést felpattantam, mire ő haragosan fújtatva jelezte nem tetszését. Vigyorogva csókoltam meg , miközben kéjes sóhajommal kísérve újra egyek lettünk. A vérem izgatottan dübörgött ereimben ahogy minden lökéssel egyre közelebb kerültem az áhított boldogsághoz. Lihegve döntöttem hátra karcsú alakját hogy ráhajolhassak melleire. Kristen teste kínlódva vergődött alattam várva a kéj elsöprő erejét.<br /><br />Felszisszentem ahogy fogai belemélyedtek vállamba , ennek hatására még erősebben szorítottam magamhoz, de még ez sem lett volna elég közel. Úgy tűnt ő is így gondolja, lábait körém kulcsolva próbált még jobban magához húzni. Legszívesebben egybe olvadtam volna vele, hogy saját testemben érezhessem gyorsan dobogó szívét. Vadul kaptam ajkai után, hátha így csillapíthatom eme vágyakozásaimat. Ajkai kérés nélkül szétnyíltak előttem, nyelvünk vad táncot járva utánozta testünk mozgását. Úgy éreztem nem viselek el többet, egy ember nem képes több kéjt kibírni. A remegés kezdett eluralkodni rajtam, izmaim pattanásig feszültek. Kristen vállába fúrtam fejem hogy elnyomjam az állatias ordítást ami torkomból készült előtörni.<br />Utolsó lökésemmel mindkettőnket eljutottam a gyönyör csodás kínjaiba. Mikor már nem tudod mi az álom és valóság, mert az extázis mindent elvesz tőled , csak az égető szenvedély robbanása marad benned. Úgy érzed már nem bírsz többet, de a hullámok egymás után rántanak be magukkal a pillanatnyi boldogság öntudatlan terébe. Ahol nincs tér, és idő. Csak Kristen és én, és ez az őrült pillanat.<br /><br />Zihálásunk percek után csillapult csak ,nekem pedig épp annyi erőm maradt hogy a szememet kinyissam. De ez is elég volt hogy meglássam új életem egyetlen értelmét. Szemeiben a kielégülés fénylett , és biztosra vettem , az enyémben is azt láthatta mert végül elégedetten elmosolyodott. Szemei félig lecsukódtak , tudtam hogy mindjárt elalszik. Rám is rám telepedett már a bódítóan kellemes köd ami elönti az ember agyát ilyenkor. Lustán rendbe szedtem magunkat, majd felkaptam Kristen – aki megszokottan körülfont lábaival – és felfele indultam. Álmos , zöld szemeivel az enyémbe nézve suttogta:<br />- Szeretlek Rob.<br />Amint ezt kimondta lelkem újra szárnyalt, ajkaimmal végigsimítottam ajkain szájába lehelve válaszom.<br />- Szeretlek Kris…<br /><br />Kristen<br /><br />Most először mondtam ki hangosan, hogy mit érzek iránta. Jobban esett, mint gondoltam volna. Olyan természetesen formálták ajkaim, ezt a mindennél többet jelentő szavacskát, mintha már több százszor kimondtam volna. Pedig nem… Mikenak csak ritkán mondtam és most már tudom, hogy nem volt teljesen igaz. Nem azért, mert hazudni akartam…nem. Azért mert nem tudtam, milyen is az, ha valaki komolyan ezt is érzi. Azt hittem szerelmes vagyok Mikeba annak idején. Most úgy érzem, az amit akkor éreztem, meg sem közelíti ezt, amit Rob iránt érzek.<br />Óvatosan végigfektetett az ágyon és Ő is mellém feküdt. Még mindig verejtéktől nedves tesünkre húzta a takarót, közben pedig kezei finoman simogatták hátamat.<br />Nem bírtam tovább nyitva tartani a szemem, lassan lehunytam őket és magával ragadott a sötétség.<br /><br />Mikor néhány órás, kellemes öntudatlanság után kinyitottam a szemem, Rob ugyan abban a pózban ölelt magához. Olyan nyugodt volt. Boldognak látszott, még álmában is. Megdobbant a szívem, ahogy végignéztem rajta. Az ismerős bizsergés bekúszott a gyomromba. És újra rádöbbentem: szerelmes vagyok belé!<br />Nem bírtam ki, szinte kényszert éreztem, hogy ajkai ismét az enyémeket kéneztessék. Óvatosan hozzáérintettem számat az övéhez és fél perc múlva már éreztem is hogy megrezzen. Habozás nélkül vette birtokba ajkaimat és tolta lejjebb a takarót rólunk.<br />- Kristen…. – azt hittem rosszul hallok! Nem, ez nem lehet…<br />- A picsába! – dünnyögtem és visszahúztam a takarót.<br />- Kicsim…. Ajaj… - anyám kikerekedett szemekkel torpant meg az ajtóban. – Ööö, bocsi…Rob, örülök, hogy újra itt vagy! – majd mosolyogva kiviharzott. Robbal hitetlenkedve néztünk egymásra…ez most tényleg az anyám volt? – Amúgy van zár is az ajtón! – kiabált vissza. Ekkor már biztos voltam benne, hogy Ő volt!<br /><br />- Anyukád mindig tudja, mikor kell jönni! – sóhajtotta. Nekem mondja??? Már éppen folytattuk volna ott, ahol abba hagytuk, csakhogy most Rob telefonja akadályozott meg minket ebben.<br />- Vedd fel, lehet, hogy fontos! – miután kimondtam, legszívesebben szájba vertem volna magam. Még, hogy vegye fel…bár így talán előbb térhetünk a lényegre.<br />Kelletlenül kimászott mellőlem és előhalászta a telefonját. Ekkor ért utol a vég! Ahogy végignéztem teljesen meztelen testén, szinte fájdalmasan hasított belém a vágyakozás utána. Izmos felsőtestéről azonnal lejjebb vándorolt a szemem, és onnan valahogy nem volt hajlandó tovább haladni. Elvörösödve kaptam el róla a tekintetem, mikor észrevettem, hogy engem néz. Egy perc múlva már mellettem is volt, kezében a még mindig kitartóan csörgő telefonnal.<br />- Halló? – szólt bele, miközben a nyakamat csókolgatta. – Oh, szia… nem, minden. És veled?... aham, akkor jó!... ma? Hol?... hmm, nem is tudom…én szívesen, de nem tudom… - elgondolkozva rám nézett, kérdő arccal figyeltem őt. – visszahívhatlak egy öt perc múlva?... rendben…. – kinyomta a telefont és ismét rám nézett. Kicsit aggasztott, ez a nagy csönd, így rákérdeztem.<br /><br />- Valami gond van?<br />- Nem semmi… csak az egyik legjobb barátom hívott. Ma lesz koncertje itt Los Angelesben és szeretné, ha ott lennék! – kezdett bele.<br />- Persze, menj csak nyugodtan! Nem kell az engedélyemet kérned! – majd csak kibírom nélküle valahogy… majd sütök vagy mit tudom én!<br />- Úgy gondoltam velem jössz! – nevetett fel. – De nem kötelező, ha akarod inkább itthon maradunk…<br />- Nem! Én szeretnék! Már alig várom, hogy megismerjem a barátaid – vágtam közbe azonnal.<br />- Akkor visszahívom, hogy megyünk! – felelte boldogan és miután egy puszit nyomott a számra, újra a telefonra összpontosított.<br /><br />Nem tudtam oda figyelni, mert a saját gondolataimba merültem. Ez az első megmérettetés számomra. Vajon tetszem majd neki? Kedvelni fog? Elég jónak talál majd Rob számára? A kérdések csak úgy kattogtak az agyamban.<br />Rob elintézte a telefont, és mosolyogva fordult hozzám.<br />- Akkor készülődjünk – javasolta. Elment lezuhanyozni, én meg lementem megkeresni anyámat. A konyha asztalnál ült és egy újságot nézegetett, kávét szürcsölgetve. Meghökkentő nyugalommal nézett fel rám, mikor észrevett.<br />- Úgy látom, minden rendben köztetek! – csak bólintani tudtam, egy hang sem jött ki a torkomon. – Ennek örülök! Ideje volt észhez térned… egy ilyen pasit elpazarolni! Még a karrierednek is jót tehet, hogy vele vagy… - megdöbbentem. Úgy látszott, mint aki tényleg komolyan gondolja.<br />- Ennek semmi köze ahhoz! – mordultam rá. – Szeretem… - suttogtam magam elé szégyenlősen, mintha valami gyengeséget vallottam volna be.<br /><br />- Mindig is tudtam, hogy nincs üzleti érzéked! Pedig sokra vihetnéd! – hangosan kimondott gondolatai ismét felébresztették bennem a jó öreg ellenszenvet az anyámmal szemben. Biztos, hogy a gyereke vagyok? Annyira más az értékrendünk. – De legalább boldog vagy…<br />- Igen, az vagyok és a legkevésbé sem érdekel más jelen pillanatban! – mondtam neki és otthagytam. Nem volt kedvem leállni vele vitatkozni, mert az reggelig tartana.<br />Rob már a pólóját vette fel, mikor visszatértem a szobába.<br />- Valami baj van? – kérdezte rögtön, aggodalommal teli arccal, mikor meglátott.<br />- Nem, semmi! – feleltem hegykén. Nem hitt nekem, közelebb jött és szorosan a mellkasához vont.<br />- Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? – búgta a hajamba gyengéd hangon. Megremegtem tőle. Máris ennyire ismer…nem tudok neki hazudni.<br />- Csak anyám és a szokásos hülyeségei, de már megszoktam! Lezuhanyozom – egy óvatos csókot nyomtam a szájára és otthagytam. Nem erőlködött tovább, hagyott bevonulni a fürdőbe.<br /><br />Nem tudom, miért zavartak annyira anya szavai, de éket vertek a fejemben. Mi van ha más is azt gondolja majd, azért vagyok vele? Várjunk csak…mióta érdekel engem, ki mit mond és gondol?<br />Ezzel le is zártam magamban a témát, nem érdemes ezen agyalni<br />Rob vágyakozó tekintettel követte végig utamat a szekrényig, egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. És ez csak durvább lett. Amint a törölköző lekerült rólam, pillantása szinte égette meztelen testemet.<br />- Rob… - motyogtam neki, mert zavaromban alig bírtam felhúzni a bugyim. Nagy nehezen a szemembe nézett és kérdő, ugyan akkor homályos tekintete láttán, elnevettem magam. – Befejeznéd a bámulásomat? Elég nehéz így öltözni…<br />- Akkor ne öltözz… lemondom Samet és itthon maradunk! – vágta rá habozás nélkül és egy pillanattal később előttem termett. Ujjait végighúzta meztelen hátamon, amitől a szívem üteme tízszeresére kapcsolt. Lehelet finoman keze rásiklott a mellemre, amit már nem bírtam szó nélkül hagyni.<br /><br />- Neh… majd – nagyot nyeltem - … majd este! – nem bírtam többet kinyögni, ezek a szavak is nehezen hagyták el a számat. Elmosolyodott és lágy csókot szeretett volna lehelni a számra, de én másképp gondoltam. Tarkójánál fogva magamhoz rántottam és szenvedélyes csókot követeltem tőle. Nyelvem vadul kutatta az övét. Aztán lassan eltolt magától.<br />- Stew, ha menni akarsz ezt sürgősen fejezd be! – közölte rekedt hangon. Csak ajkait tudtam nézni, alig értettem amit mond. – Öltözz, mert fél percen belül leteperlek és maximum az ágyig jutunk ma este – duzzogva léptem a szekrényhez. Az előbb még ő akarta, most meg én érzem létszükségnek. Ki érti ezt…. Kivettem egy farmert, majd a felső választásnál akadt egy kis gondom. Végül kivettem egy ujjatlan, kicsit dekoltált felsőt. Jó benyomást akartam kelteni. Rob készségesen segített az öltözködésben, bár így jóval lassabban ment. Ahogy rám húzta a farmert végigcsókolta a combom és így tett minden további testrésszel is, mielőtt az a ruha takarásába veszne.<br /><br />Fél órával később már a kocsijával hajtottunk a belváros felé.<br />- Remélem nem lesznek sokan… - fintorgott. Ezt én is reméltem. Nem szeretnék találkozni egy csapat örült Edward rajongóval. Gondoltam ezt inkább nem közlöm vele, mert a végén visszafordul. Ezért csak bólintottam egyet.<br />Egy nem túl nagy bárba érkeztünk meg nemsokára. Sejtelmes félhomály volt bent, aminek a felfelé szálló cigi füst, még kellemesebb hatást kölcsönzött.<br />Rob egy félreeső sarok felé kezdett húzni, ahol nagy meglepetésemre egy eldugott asztal box álldogált. Már éppen leülni készültünk, de Rob hírtelen felkapta a fejét. Valaki a nevét kiáltotta. Próbáltam kutatni a tekintetemmel, hogy ki lehet az, de nem láttam senkit. Aztán Rob ölelésbe bocsátkozott egy nála valamivel alacsonyabb férfival. Két szó után felém fordult, megfogta a kezem és magam mellé húzott.<br />- Nos Sam, Ő itt Kristen Stewart a barátnőm! – szorított büszkén oldalához. A barátnőm szót kicsit megnyomta és elégedetten mosolyogva nézte, ahogy Sam végignéz rajtam. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy kirakati bábú.<br /><br />- Sam Bradley vagyok és örülök, hogy végre megismerhetlek személyesen is. Ha tudnád mennyit hallottam már rólad… - egy kacsintás után Rob felé, megölelt. Kicsit meglepődtem, de igyekeztem természetesen viselkedni. – Na, majd a koncert után jövök. Kristen, ma este neked fogok énekelni! – vigyorgott Robra és felslisszolt a színpadra. Rob még utána szólt valami nem túl hízelgő jelzőt, majd dünnyögve leültetett a boxba és mellém telepedett.<br />- Te mikor énekelsz már nekem? Az sokkal jobban érdekelne – simítottam végig kicsit feldúlt arcán. Erre kezdett felengedni.<br />- Amikor csak akarod! – közelebb húzódott és megcsókolt. Mellettem volt, mégis távolinak éreztem. Átvetettem lábam az övén, így még közelebb kerültem házzá. Egyik kezével a csípőmet ölelte, másik a combomon pihent. Én átkaroltam a nyakát és olyan közel tartottam magamhoz, amennyire csak tudtam.<br />Kicsit jobban el voltunk foglalva egymással, mint amiért eredetileg ide jöttünk. A sörünk szinte érintetlenül állt az asztalon.<br /><br />- Khm… - erre a hangra szétváltak ajkaink. Nagy meglepetésünkre Sam állt az asztal mellett. Ebben csak az a ciki, hogy egyikünk sem vette észre, hogy a koncert idő közben véget ért.<br />- Haver ez egyszerűen zseniális volt! Ilyen jól még sosem játszottál – hazudta Rob szemrebbenés nélkül. Úgy tűnt Sam meg van elégedve a válasszal és nem sejti, hogy mi ketten egészen mással voltunk elfoglalva.<br />- De a harmadik számban egy fél hangot lejjebb csúsztam! Nem volt nagyon feltűnő? – ült le mellénk érdeklődve Sam és látszott, hogy tényleg fontos neki a téma.<br />- Egyáltalán nem! – közölte Rob természetesen és vállon veregetve még egyszer megnyugtatta, hogy nagyon jó volt.<br />- Hétfőn még Londonban voltam és találkoztam anyukáddal! Nagyon hiányzol neki! – kezdett bele Sam egy új témába.<br />- Tudom, ideje lenne meglátogatnom, de nem tudom mikor! Talán, ha befejeztük a New Moon-t haza megyek néhány napra! – Rob igyekezett titkolni, hogy mennyire haza vágyik, de hiába.<br />- Az jó lenne! A srácok is várnak már haza! – folytatta Sam.<br /><br />- Tomot most inkább valami Lana nevű csaj becserkészése érdekli, de nem jut vele egyről a kettőre! – mondta Rob vigyorogva. – Javasoltam neki, hogy rabolja el… Kristennél bejött! – kacsintott rám. Mire szigorúan pillantottam vissza rá. Bár valóban kellemes emlékeket ébreszt bennem, és örülök, hogy megtette. Ezért egy csókkal korrigáltam az előbbi nézésem.<br />- Csak mázlid volt! – ugratta Sam.<br />- De még mekkora! – végignézett rajtam, úgy tűnt elégedett a „zsákmányával”. Ajkait óvatosan a nyakamhoz érintette és belesusogta: - Szeretlek! – ismét megborzongtam ettől a szótól, kellemes bizsergető érzést váltott ki bennem. De szép pillanatunk nem tartott sokáig, Rob telefonjának a csipogása megzavart minket. Sóhajtva elhajolt tőlem, ránézett a telefonjára. Közben feltűnt, hogy Sam már nincs az asztalnál, aztán észrevettem, hogy a bárpultnál álldogál. – Ezt fel kell vennem! – mondta Rob bocsánatkérően, de mosolyogva emelte füléhez a készüléket, majd félig hátat fordított nekem.<br /><br />- Szia! – magam is meglepődtem, milyen örömmel szólt bele. – Dehogy zavarsz, mondjad csak… huh, hát most nem…igen? Hol?.... ez jól hangzik…. – csak ültem ott és hallgattam, amint felszabadultan kacarászik valakivel telefonon. Nem tudtam ki az, de sejtettem, hogy egy számára fontos emberről lehet szó. Máris féltékenység támadt benne, a még ismeretlen személy iránt.You can be my Bellahttp://www.blogger.com/profile/03874933841190013871noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-2414595417320685778.post-10834734864059243292010-04-10T14:52:00.000-07:002010-04-10T14:54:47.431-07:00You can be my Bella - 6. fejezetTisztázatlan érzelmek<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4md9feY-bRgivDANIecrcbohoBkWXncygAuIW3Id3eSIOeO-kIJPp10SUCWiw74vtw5w15IbiaB5nfXvmAq2_pKWE4XPizfiIF071emmQxrqGtshejjRv6JNT2K8u98hSxGsuM21tymg/s1600/Robert-Pattinson-Smoking-Remember-Me.jpg"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; DISPLAY: block; HEIGHT: 291px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5458630314470221186" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4md9feY-bRgivDANIecrcbohoBkWXncygAuIW3Id3eSIOeO-kIJPp10SUCWiw74vtw5w15IbiaB5nfXvmAq2_pKWE4XPizfiIF071emmQxrqGtshejjRv6JNT2K8u98hSxGsuM21tymg/s400/Robert-Pattinson-Smoking-Remember-Me.jpg" /></a><br /><span style="color:#ff6666;">Nos, hoztuk a 6. fejezetet lánykák! Reméljük lesz valaki, aki elolvassa ezen a késői órán is!:) Azt meg még jobban, hogy tetszeni is fog! Nem is húzom tovább az időt, gondolom nem erre a szövegre vagytok kíváncsiak!:P<br />Kommentezni nehogy elfelejtsetek, mert jó sok véleményt szeretnék és szerintünk ez nem egy olyan rész, amit szó nélkül lehet hagyni! Jó olvasást kívánunk!<br />Lady&Brianna</span><br /><br />- Anya! – kiáltottam a sor közepén türelmetlenül, mert megint eltűnt. El sem tudom képzelni, hogy mit lehet ennyit válogatni. Nem tök mindegy, hogy milyen az ásványvíz.<br />- Jól van na! – jött felém ingerülten. – Nem értem, miért kell siettetni! – óbégatott és berakta a nagy nehezen kiválasztott vizet.<br />- Rob vár minket, csupán ezért! – feleltem és a pénztár felé kezdtem tolni a kocsit. Miután fizettünk, még gyorsan megvettem a cigi adagomat a szemközti kis dohányboltban és már szálltam is be a kocsiba. Nem örültem neki, hogy Robot ott hagytam egyedül. Remélem azért nem unta halálra magát és még nem ment haza. Mostanában az életem kezdett helyre jönni, teljesen normális dolgaim voltak. Rob szinte minden nap hozzánk jött, mikor végzett a forgatással, vagy én mentem hozzá. Teljesen a hatása alatt voltam. Elmosolyodtam az emlékre, ami a fejembe kúszott. Nemrég elrabolt… milyen nevetséges már. De elérte a célját, teljesen magához láncolt. Az életem része lett és akármennyire is furcsa volt beismerni, azt hiszem kezdtem beleszeretni a tinik kedvencébe, Robert Pattinsonba! Anyámnak is szokatlanul jó kedve volt. Fütyörészett a hazaúton és már vagy két napja nem is kötött belém… annyira sokszor.<br /><br />Villámgyorsan kipattantam a kocsiból és elkaptam két szatyrot, hogy mielőbb a házban teremhessek. Alig vártam, hogy a nyakába ugorjak és bepótoljuk a délután elmarad dolgot. Boldogan nyitottam be a házba, anyámmal a sarkamban. A mosoly hamar az arcomra fagyott, mikor megláttam a földön térdelő Robot, aki egy földön fekvő ember fölé magasodott és ütésre emelte a kezét. Aztán szépen lassan bekúszott a tudatomba, hogy a másik embert is ismerem. Mike!<br /><br />- Mi folyik itt? – kiáltottam és hangomban tisztán érezhető volt a kétségbeesés. Rob ijedten hátra kapta a fejét és eleresztette Mikeot. – Rob?... Mike?... Jézusom – motyogtam rémülten és kiejtettem a kezemből a zacskókat. Rob visszanézett Mikera, aki jelen pillanatban mozdulatlan volt. Ezer féle rémkép jelent meg a fejemben.<br />- Kristen, én meg tudom magyarázni… - kezdett bele, de nem bírtam ráfigyelni. Odarohantam és Robot arrébb lökve leguggoltam Mike mellé.<br />- Mike? Hallasz engem? Mike… - rázogattam, de nem nagyon reagált. – Anya hívd a mentőket! – kiáltottam és Mike véres arcát kezdtem simogatni.<br />- Minek? Nem kell ide mentő, csak lefektetjük és…<br />- Anya gyerünk már! – szóltam hátra hisztérikusan. Aztán hallottam, hogy bediktálja a címet és kicsit megnyugodtam.<br />- Kristen…- nyögte Mike és kinyitotta a szemét.<br />- Igen, itt vagyok! Ne félj, mindjárt jönnek a mentők! – leültem mellé és az ölembe tettem a fejét.<br />- Ne hagyj egyedül! – kérdte gyenge, alig hallható hangon.<br />- Nem foglak. De ne beszélj, maradj nyugodt! – óvatosan simogattam, nem tudtam, hol fáj neki. Vetettem egy pillantást Robra, akinek szintén ijedt tekintete volt. Vele még számolok!<br />Csak anyám volt nyugodt. A nyugalom földi megtestesítője… a falnak támaszkodva állt és a fejét csóválta.<br /><br />Öt perccel később megérkezett a mentő. Azt mondták, nincs komoly baja, semelyik sérülése nem komoly, csak az alkohol van rá ilyen hatással. Viszont a biztonság kedvéért kivizsgálják. Anyám morogva megjegyezte, hogy Ő megmondta, hogy fölösleges a hajcihő, de leintettem. Beültem Mikeal a mentőbe, anya pedig azt mondta kocsival követ a korházig.<br />Mikor beértünk azonnal a vizsgálóba vitték, ahova bemehettem vele. Nem volt magánál, de a kezemet szorította. Nem tudtam megmondani az orvosnak, mi történt, hiszen én sem tudom.<br />- Rendben! – mondta az orvos és felém fordult. – Semmi baja! A sérülései csak karcolások, az egyetlen ok, amiért így néz ki az az, hogy részeg, de nagyon. Bevisszük egy kórterembe és megvárjuk még felébred és felszívódik az alkohol. A homlokán a seb nagy, azt összevarrjuk, de kutya baja! Tudatja a kint várakozókkal? – kérdezte az orvos, mire bólintottam. Elmosolyodott és távozott. Megsimítottam Mike arcát és sóhajtva lehámoztam a kezét magamról.<br /><br />Rob és anya egyszerre pattantak fel, mikor megláttak közeledni.<br />- Semmi baja! – mondtam és intettem, hogy üljenek vissza.<br />- Én megmondtam! – sóhajtotta anya elégedetten.<br />- Kristen…<br />- Mégis mi a francot képzeltél? Mi volt ez? – kérdeztem Robtól idegesen.<br />- Sajnálom, én csak…<br />- Te csak, mi? És ha komolyabb baja történik, akkor mit csinálunk? Akkor sajnálhatnád… Mire volt ez jó? – nem bírtam fékezni a dühömet, már szinte kiabáltam vele.<br />- Ha hagynád, elmondanám! – förmedt rám.<br />- Hallgatlak! – összefontam a karjaimat a mellkasom előtt és vártam a magyarázatot.<br />- Beállított tökrészegen és hiába kértem, hogy menjen nem volt hajlandó! Aztán elkezdte, hogy te az övé vagy és húzzak el én. Majd elhordott téged mindennek, amitől elborult az agyam és elkezdtünk verekedni! Nem bírtam hallgatni, ahogy rólad beszél… nem mondhat rád ilyeneket senki! – fujtatott dühösen.<br /><br />- Felelőtlen voltál Rob! El sem hiszem, hogy képes voltál ilyet tenni! Talán félre ismertelek… - elfordítottam a fejem és a liftet kezdtem bámulni. Anya idő közben magunkra hagyott minket.<br />- Csak téged védtelek! – közölte meghökkenve. – De úgy látom, ez neked nem jelent semmit…<br />- Nem, ilyen áron nem! – a szemébe néztem, amiben csalódottság tükröződött.<br />- Még mindig szereted, igaz? – kérdezte halkan, de annál nagyobb fájdalommal. Egy percig hezitáltam és csak utána válaszoltam:<br />- Nem… vagyis nem tudom! Fogalmam sincs. Teljesen össze vagyok zavarodva! Ez a dolog még olyan friss és én négy évig együtt voltam vele! Talán hibát követtünk el… – motyogtam zavarodottan. Teljesen értelmetlenek voltak a szavak, amelyek elhagyták a számat, én sem értettem. Azt sem tudtam, mit akarok.<br />- Értem! Azt hittem ennyi idő elég volt, hogy tisztázd magadban a dolgokat, de tévedtem! Talán igazad van és jobb, ha vele maradsz! Sajnálom, hogy belepiszkítottam az életedbe, de ne aggódja, miattam többé nem kell aggódnod! – hátat fordított nekem és elindult a hosszú folyosón. Szerettem volna utána rohanni, megállítani és kérni, hogy maradjon. De nem ment.<br />A lábam földbe gyökerezett, mintha ólomsúly tartaná és képtelen voltam megmozdulni. „Talán, így helyes… ennek így kellett lennie!” – próbáltam magam nyugtatni. De akkor miért érzem, úgy, mintha megfosztottak volna egy részemtől? Miért fáj ennyire, hogy hagytam elsétálni? Lerogytam a korházi székre a kezembe temettem az arcom. Éreztem, ahogy a langyos könnyek utat törnek maguknak és végigfolynak az arcomon. Széthullottam…<br /><br />- Kristen? – anyám kezét éreztem a vállamon, felnéztem és megtöröltem az arcom. Aggódva figyelt, de nem kérdezett semmit, csak felém nyújtotta a poharat.<br />- Kell egy cigi! – kikaptam a kezéből a kávét és elindultam valami erkély félét keresni. Remegő kézzel gyújtottam meg a cigit, alig bírtam tartani a kávét. Kinyílt az ajtó és anya lépett ki rajta.<br />- Rob? – kérdezte halkan, mire a szívem összeszorult. Nagyot nyeltem és próbáltam nem sírni.<br />- Elment! – közöltem és a várost kezdtem bámulni.<br />- Ugye nem vesztél vele össze? – kérdezte ijedten. Nem válaszoltam, mire folytatta: - Miért? Nem az Ő hibája volt és te kedveled Őt ahogy Ő is téged! Miért kell ezt csinálnod, miért vagy ilyen makacs? Egyszerűen képtelen vagy meglenni dráma nélkül! Hol fogsz találni még egy ilyen kedves gyereke…<br />- Elég lesz, rendben? – kiabáltam rá, könnyes szemmel. A legrosszabb az volt, hogy igazat mondott és nem bírtam hallani.<br />- Rendben! De ha van egy kis eszed utána mész! Én most haza megyek, jobbulást annak a … khm Mikenak! – hallottam ahogy becsapódik az ajtó anyám után. Elszívtam még egy cigit, majd visszamentem a korterembe. Mike még nem volt magánál. Az ablak mellé sétáltam és csak néztem a semmibe. Tudtam, hogy hibát követtem el. Mike a múltam…<br />- Kristen? – hátra fordultam a hang irányába és láttam, hogy Mike szeme nyitva van. Odasétáltam az ágya mellé.<br />- Jól vagy? – kérdeztem és megsimítottam a kezét.<br />- Igen… tudod sajnálom, nem kellett volna ezt tennem! Megértem, ha utálsz, de nem bírtam nélküled. Kristen én szeretlek, nem veszíthetlek el! Te nem lehetsz mással, hozzám tartozot…<br />- Há-hé! Mi az, hogy nem lehetek mással? Mike, én nem vagyok a tulajdonod és soha nem is voltam! Nem egy tárgy vagyok bassza meg, amit ha megnyersz tombolán örökre a tiéd marad! Úgy viselkedtetek ma, mint az ötévesek! – Mike meglepetten hallgatta az idegbeteg szónoklatomat.<br />- Tudom és ne haragudj, csak…<br /><br />- Mike… - leültem mellé az ágyra és mélyen a szemébe néztem. – Kérlek fogadd el, hogy vége! Én nagyon szeretlek, mindig is kötődni fogok hozzád… az a négy év nem tűnik el nyomtalanul. De már nem vagyok beléd szerelmes… így meg nincs értelme együtt lennünk! – fájt látni a tekintetét, a csalódottságot benne. Az az óra, amíg aludt és én kifelé néztem az ablakon, sok mindenre lehetőséget adott. De az érzelmeim tisztázására biztos… már biztosan tudtam, hogy nem vagyok szerelmes Mikeba, ez már csak kötődés. És azt is tudtam, hogy nem bírom elengedni Robot, nekem szükségem van rá, jobban, mint bárkire.<br />- Azt hiszem ez ellen nem tudok semmit tenni… el kell fogadnom, hogy vége! Csak nehéz… - sóhajtotta szomorúan.<br />- Tudom, de idővel jobb lesz! – ez volt a leghülyébb dolog amit mondhattam, de nem jutott más az eszembe. Mit is mondhatna az ember ilyenkor?<br />- Jobb lesz, ha mész! – elengedte a kezem és halványan elmosolyodott.<br />- Kélek vigyázz magadra! – lehajoltam és homlokon pusziltam, majd vissza se nézve elhagytam a szobát. Hülyén hangzik, de nagy kő esett le a szívemről, talán megkönnyebbültem, hogy most végelegesen tisztáztam vele, hogy vége. Egyetlen dolog járt a fejemben, az pedig az volt, hogy megkeressem Robot. Vajon hajlandó lesz még szóba állni velem, azok után ahogy viselkedtem? Nem tudom, de meg kell próbálnom. Remélem otthon találom!<br /><br />Kirohantam a korházból és bepattantam az első utamba kerülő taxiba. Anyám igazán itt hagyhatta volna a kocsit… A sofőrnek bediktáltam Rob címét és meg kértem, hogy a lehető leggyorsabban vigyen oda. Pampogott egy sort, hogy a rendőrök meg blablabla…, de aztán mégis sietősre vette a tempót. A szívem a hevesen kalapált, reméltem, hogy otthon van. Bár mindjárt hét óra, miért ne lenne otthon? Aztán megérkeztünk az ismerős ház elé, odadobtam a sofőrnek a pénzt, még borravalót is kapott, mert sietett. Lassan kiszálltam a kocsiból és elindultam a ház felé. A szívem már a torkomban dobogott!<br />Egyszer csak egy ember rontott ki a házból és nekem még pont volt időm elkapni az ajtót, így be tudtam surranni. Mindenem remegett. Rob ajtója előtt vagy öt percig vitatkoztam magammal, hogy megtegyem vagy tűnjek el! Végül felemeltem remegő kezeim és megnyomtam a csengőt.<br /><br />Benyitottam a sötét lakásba, ami kis fény volt, az is a hálószobából szűrődött kifelé. Először azt hittem talán elaludt, de aztán,ahogy egyre beljebb értem hirtelen egy női kacarászás szakította meg a csendet. hevesen dobogó szívvel araszoltam beljebb. Agyam egyik fele már érezte a bajt. Tudtam, hogy vissza kellene fordulnom, de nem bírtam, csak haladtam a félig kinyílt szoba ajtó felé, míg már ott álltam alig pár centire. Még egy lépés. A női hang újra megszólalt, pár méterre tőlem, így már tisztán értettem mit mond.<br />- Jaj, hogy te milyen édes vagy…a világ legcukibb vámpírja - cincogta élesen a hang, és abban a pillanatban a gyomrom görcsbe rándult. Halkan betoltam az ajtót így elém tárult az a látvány, amitől a görcs maró fájdalommá alakult mely szétterjedt a testemben, míg végül a torkomban egy óriási csomóvá összpontosult. Ott álltam lefagyva, a szemem üvegesen meredt előre. Néztem őt ahogy ott ül az ágy melletti széken, ölében egy magas fekete hajú lánnyal, akit alig takart valami. Kezei a lány hátán pihentek, fejét hátra döntötte, szeme lehunyva. Olyan még csalódottságot éreztem, hogy hirtelen levegőt is alig kaptam. Úgy álltam ott mint egy sóbálvány, nem voltam képes elmenni, de még megmozdulni sem.<br /><br />A lány Rob nyakába csókolt, érzéki nyögést hallatva. Rob csak ült mozdulatlanul, nekem viszont ettől végre kifagytak a tagjaim. Képtelen voltam tovább nézni őket, túlságosan fájt amit láttam. Megfordultam próbálva visszanyelni a hatalmasra duzzadt csomót, de így is szipogva sikerült csak kifutnom a lakásból. Rohantam lefelé, kettesével szedve a lépcsőket. Az első szint lépcsőfordulójában aztán megtorpantam, a korlátra támaszkova tartottam magamat.<br />Hangok nélkül ordítottam, hogy lehettél ekkora marha Kristen? Miért hitted, hogy egy hét után…egy hét után jelentesz majd valamit neki? Gyötrődve görnyedtem össze, lassan kapaszkodva lejjebb és lejjebb mígnem hirtelen a falnál találtam magam. Hátamon éreztem a hideg vakolatot, csuklóm köré bilincsként záródót Rob keze.<br />- Kristen! Most meg hová mész? – kérdezte idegesen. Sértettség áradt egész lényéből, amitől aztán felhúztam magam. Még ez van megsértődve?! Hogy merészel számon kérni?!<br />- Haza!Kocsmába! Nem tudom! Minél messzebb tőled és a lotyódtól!- ordítottam a képébe, mire egy kicsit megszeppent, de aztán rendezve vonásait ugyanúgy folytatta a szegény áldozat szerepet. Dacosan szegte fel fejét.<br /><br />- Nem én voltam az, aki az exfasziját ápolgatta , miközben a rendes pasiját azért hordta el mert volt mersze megvédeni őt a mocskolódástól – Rob arca csak centikre volt az enyémtől. Nyakán lüktetett egy ér az idegtől, hangja néhány helyen megremegett. De én nem riadtam meg tőle! Nagyon jól tudtam, hogy ez a célja, de nem féltem, most nem.<br />- Te Felhoztál egy ribancot! – sikoltottam fel, lassan életre kelt bennem a kétkedés - Elvileg a barátnőd vagyok, valaki, aki fontos neked!! – maradék hangom szinte pattanásig feszült, nem volt több mint erőtlen lihegés.<br />- Fontos vagy nekem bassza meg! – Rob tehetetlenül vágta öklét a falba, száját fájdalmas sóhaj hagyta el. – Kellesz nekem Kristen – suttogta elgyötörten. Összeszorult a szívem ahogy szemeibe néztem. Éreztem, hogy igazat mond, de agyam egyre csak az ölében ülő lány képeit vetítette elém.<br />- Akkor meg miért kellett ő? – az emelet felé mutattam. Kétségbeesetten kutattam normális magyarázat után, holott semmi értelme nem volt. Nem akartam tudomást venni az újabb pofára esésről. De amit főleg nem akartam, az a sírás volt. Dacosan bámultam a szemközti falat, mintha az tehetne minden problémámról az életben. Nem szabad bőgnöd Stew!<br />- Kérlek, hidd el! Nem csináltam vele semmit! Nem is tudom miért hoztam fel, csak annyira elborult az agyam. Kérlek! Hinned kell nekem! - homlokát az enyémhez nyomta, a tekintetemet kereste, már nem vádaskodott, most már könyörgött. Minden, kiejtett szótól összefacsarodott a szívem. – Kérlek. – lehelete halkan, és akkor felnéztem rá. Kínlódott, és vele együtt én is. Percekig csak álltunk ott, válaszokat keresve a másik tekintetében. Elfordultam, egyszerűen nem bírtam tovább. El kellett mennem!<br /><br />Viszont Rob korántsem volt ezen a véleményen. Keményen rántott vissza maga felé, kezei a hajamba túrtak, testével szorosan a falhoz préselt. Ajkaim után kapott, és én egy gyenge ellenállás után hagytam neki, hogy megcsókoljon. A fájdalom és az öröm keserédes elegyet alkotva hullámzott bennem, miközben térde befurakodott a lábaim közé, szétfeszítve azokat.<br />Erősen markolta meg mellemet, amitől egész testemen végigfutott az ismerős borzongás, kéjes sikolyom visszhangzott a néptelen folyóson. Arcomon könnyek csordultak végig, gyűlöltem és élveztem egyszerre amit csinál. Durván feltépte a nadrágom csatját, hideg ujjai belém csúsztak. Lélegzetem a torkomra forrt, a rémisztő gyönyörtől, amit éreztem. Fejemet a falnak döntöttem, könnyeim lassan rászáradtak az arcomra, kezdtem elbódulni a rámtörő érzékiségtől. Ajkai a nyakamnál jártak, édes hangján suttogott fülembe. : „Akarlak! „- nyögte. Testünk állatias vadsággal mozgott, ujjai fáradhatatlanul gyötörve kényeztettek. „ Kellesz nekem!” - lihegte szenvedélyesen mire kipattantak a szemeim.<br /><br />- Hogyan? – csúszott ki a számon a kérdés…egyetlen pillanatra tisztán látva magunkat. Mintha külső szemlélő lennék,úgy láttam a dolgokat, ahogy voltak. Abban a pillanatban felül tudtam kerekedni a testem akaratán, és azt tettem, amit az eszem diktált.<br />Rob hátrahúzódott, vágytól elhomályosult szemeiből értetlenséget olvashattam ki. Hágt persze hogy nem érti…<br />- Miért akarsz? Csak a sex miatt? – nem is fogtam fel mit beszélek, csak jöttek az eddig kimondatlan gondolatok, maguktól, akaratosan. – Vagy, mert végre megszereztél? Nem akarod, hogy másé legyek? – fájtak ezek a szavak, szint égették ajkaimat, de nem álltam le.<br />- Neked is csak egy tárgy vagyok? – időt sem hagyva neki a válaszokra, folytattam. – Fontos vagyok neked? Kellek!Akarlak! Ezt minden? –hangom fagyosan csattant a néma csendben, mintha nem is én mondtam volna ki őket.<br />Ő rám nézett , tanácstalanul, küszködve keresve a szavakat.<br />- Én…Veled vagyok igaz – nyögte ki végül halkan.<br /><br />Vártam hátha mond még valamit, de ennyi volt.<br />- Ez nekem…nem elég. – elhalt szavaim ismét kiszabadultak lezárt börtönükből.<br />- Erre még nem állok készen…- eltolta magát tőlem, a korlátnak támaszkodott. – Nem vagyok biztos magamban. Túl sok volt…És én…ez a kapcsolat…még…sok…nekem még…sok. .- elfordult így nem láttam az arcát.<br />- Értem – motyogtam, magamra erőltetve a nyugalom maszkját. Lassú léptekkel indultam lefelé, némán, újra magányosan. Nem szólt utánam, nem állított meg.<br />Mire a földszintre értem már újra futottam, és száradt könnyeim útját, ujjak töltötték fel.<br />Ismét egyedül voltam, és hiába próbáltam legyűrni, az üresség érzése szétáradt bennem.<br /><br />A napok bénult lassúsággal teltek, időm nagy részében csak feküdtem az ágyamon aludtam, zenét hallgattam, vagy olvastam. Mások hibáiról vagy problémáiról olyan könnyű volt ítélkezni.<br />Egy kis időre elfeledtették velem a saját gondjaimat. De az üresség, és az ő hiánya minden egyes pillanatban marcangolt. Gyűlöltem, ha csörgött a telefon és szívem őrülten dobogni kezdett, gyűlöltem anyám megrovó pillantásait, gyűlöltem hogy a lakásban mindenhol őt láttam, és gyűlöltem ébren lenni, mert akkor ő járt a fejemben. Éppen ezért a nap legnagyobb részét általában átaludtam ez a rendszer jól működött pár napig, de tisztában voltam vele hogy ez csak a látszat. Éjjelente, mikor a jótékony álmok elkerültek, Őrá gondoltam. Ő volt az, aki nem akart engem. Amint ezt beismerte mintha kést döfött volna belém a fájdalom. Nem akar engem. Nem kellek neki. Nem vagyok fontos.<br />Némán üvöltöttem az üresség fájdalmától miközben egyre csak könnyek nélkül zokogtam a hiánya miatt ,míg a kimerültségtől el nem aludtam.<br /><br />Ajtó csengőre ébredtem, az órára nézve konstatáltam, hogy még baszottúl nincs ideje felkelnem, majd anyám kinyitja. Percekkel később szitkozódva indultam meg lefelé, úgy tűnt anyám házon kívül van, engem meg megáldottak egy ilyen csengőre fekvő hullajelölttel.<br />Idegbetegen téptem fel az ajtót. Rohadék postás! Nyelvemre számtalan káromkodás tódúlt, amivel elküldhetem az anyjába, de aztán hihetetlen önfegyelmemnek hála visszanyeltem őket.<br />- Köszönöm – szűrtem ki a fogaim között, elvéve azt a komoly két darab levélkét, ami közül az egyik amúgy is egy reklám szar. És nekem ezért kellett felkelnem. Puffogva dobtam a pultra a két papírt, arrébb sétáltam, hogy vége fejembe pumpoljak egy liter kávét, mire megint csöngettek. Na ki a faszom az már megint? Ha a postás, tényleg lerúgom a veséjét!<br />Feltéptem az ajtót.<br /><br />Robert Pattinsonról senki meg nem mondta volna ekkora hogy világhíres szupersztár. Szakadt farmerjében, kopott csukában, borostásan, ápolatlanul állt előttem. Meghökkenve néztem rá, testem a jól ismert bizsergéssel ismerte fel közelségét, elfogott a félelem és a remény kettőse. Rob megkínzott tekintettel nézett rám, a szeme alatti karikákból rájöhettem, nem aludt túl sokat a héten. Bár én sem lehettem szebb látvány, kócos kesze-kusza haj, szakadt póló , még szakadtabb boxer alsó. No meg az elmaradhatatlan bamba Stew fej.<br />Fájt ránézni, még így, fáradtan és elgyötörten is gyönyörű arcára. Kimerült volt, nyúzott és fáradt. Az a Rob akit ismertem, éreztem és szerettem, most megtörten állt előttem.<br />Elfordítottam a fejem, mert éreztem, hogy arcom szomorú grimaszba torzul. Most miért jött ide? Nem volt még elég?<br />- Kristen – rekedtes hangja átjárta egész testemet borzongást idézve elő bennem. Felnéztem rá, és találkozott a tekintetünk. Szemeiből sütött a kínlódás, nem szóltam egy szót sem. Vártam. Ajka megremegett, majd elfulló, reményt vesztett hangon újra megszólalt:<br />- Én nem bírom ki nélküled… -<br />Csak álltam ott, mozdulatlanul. Szemeim lassan elhomályosultak.<br /><br />Robert<br /><br /><br />Elfordítottam a fejem, ahogy kimakogtam a végzetes mondatot! Tudtam, hogy ezzel örökre eltaszítom magamtól, tudtam és mégsem voltam képes rávenni magam, hogy most azonnal visszaszívjam, amiket mondtam és könyörögjek neki, maradjon. Még hallottam, ahogy azt motyogja: „értem”, de mikor oda kaptam a fejem már lefelé kullogott a lépcsőn. És én nem állítottam meg…hagytam kisétálni az életemből! Talán így helyes…talán, pont ez a rossz. Egyet tudok csak biztosan: nem hagyhatom, hogy az érzelmek elragadjanak, főleg nem egy olyan nő felé, aki nyilván valóan nincs tisztában a sajátjaival. Még nem késő, még képes vagyok elfelejteni és újra visszazökkeni a régi életembe. Talán Kristen Stewart még nem hagyott bennem végzetes nyomot és ki tudom törölni, mintha soha nem is létezett volna.<br />Ezekkel a gondolatokkal kullogtam vissza a lakásomba, ahol az a nő – akinek még a nevét sem tudom- volt. Ránéztem és csak egyet akartam: egyedül lenni és az öntudatlanság édes homályába merülni.<br /><br />Másnap reggel nem is volt probléma, hiszen a forgatás elvonta a figyelmem és nem gondoltam annyit Kristenre, amíg a szerepben voltam. Ám a szünetek és az esték rémesek voltak, mintha valami alapvető létszükséglet hiányozna. Mondjuk a levegő? Igen, azt hiszem annyira fuldoklottam a magányban. Ez másoknak is feltűnt. Jackson, nem értette mi van velem mostanság. Mióta Kristen…szóval megint rá voltam cuppanva a társaságára, amit az utóbbi időben hanyagoltam, pedig előtte napi szinten vedeltünk együtt. De ma este nem tudott velem tartani, így egyedül indultam haza…<br />- Rob! – hallottam meg a hátam mögött az ismerős hangot. Kelletlenül hátra fordultam és kérdő tekintettemmel bíztattam Leightont a folytatásra. – Szóval csak arra gondoltam…persze csak ha van kedved, hogy ihatnánk valamit, valahol! – nyökögte lihegve, úgy tűnt futott utánam. El sem tudja képzelni, milyen életmentő volt ez az öltet. Rögtön Őt kellett volna hívnom, nem is tudom, miért nem így cselekedtem.<br />- Menjünk! – bólintottam, mire boldogan beszállt a kocsiba. Az este jobban telt, mint hittem. Leightonnak köszönhetően, csak alig néhányszázszor jutott eszembe Kristen. Ez már haladás…<br /><br />Az éjszaka megint rémes volt, alig aludtam. Csak forgolódtam és azon járt az agyam, vajon helyesen cselekedtem-e. Lehet-e helyes az, ami ennyire kínoz? Mindenhol Ő van…egész nap csak rá vagyok képes gondolni és mindenről Ő jut eszembe. De Ő akarta így. Kristen kényszerített erre…<br />Igyekeztem minden percben magam mellett tartani valakit. Általában Leightonnnal lógtam, Ő mindig ráért és ráadásul szeretek is vele lenni, nagyon jó barátom. Bár nem voltam valami jó társaság, mégsem panaszkodott. Úgy tett, mintha nem venné észre a nyilvánvalót: zombi lettem. Nikki már korántsem zavartatta magát. Miután kiszedte belőlem, mi történt - és leüvöltötte a fejem, hogy még csak meg sem ismerhette-, azért tanúsított némi sajnálatot és bíztatott csináljak valamit, mert rossz rám nézni. Nem foglalkoztam vele, úgy voltam én tudom, mi a jó nekem. Így tengettem napjaimat… egyedül és szétesve.<br /><br />Reggel zihálva ébredtem…nem emlékeztem az álmomra teljes egészében. Két dolgot tudtam: Kristen szerepelt benne és valami rossz történt vele. Nem tudom mi, csak az érzésre emlékszem, amit akkor éreztem, mikor felfogtam, hogy Ő már nincs! Hiányzott az illata, a nevetése, az egész lénye, a csókjai, az ölelése, a gyönyörű szeme. Ő maga! Az álmomban nem bírtam nélküle és azt hiszem be kell látnom, hogy a való világban is hasonló a helyzet. Hülye vagyok, egy idióta ráadásul a legnagyobb. Az ölembe pottyan az a nő, akiről egész életemben álmodoztam és én… én a saját baromságom miatt eldobom. Hogy is gondoltam, hogy képes vagyok elfelejteni? Egyáltalán miért akartam? Mert félek egy komolya kapcsolattól? Igen, ezért tettem! De nem leszek többé beszari. Nekem Ő kell, senki más, csakis Kristent akarom!<br />Ezzel a felismeréssel vágódtam be a kocsimba és hajtottam amilyen gyorsan csak lehet. Nem sokkal később már az ajtaja előtt szobroztam és vacilláltam, hogy csöngessek-e vagy sem! Aztán gyorsan benyomtam a gombot és görcsbe rándult gyomorral várakoztam. Hírtelen kinyílt az ajtó és Kristen ideges, majd mikor észrevett, meglepett arcával találtam szemben magam.<br /><br />Ahogy ránéztem, mérhetetlen utálat lett urrá rajtam. Mindig tündöklő arca most beesett volt, szemei kialvatlanságról tanúskodtak. Haja kócosan lógott a vállára. És mindez miattam…nem gondoltam, hogy ennyire kikészíti! A legviccesebb az volt az egészben, hogy így is eszméletlenül kívánatos volt. Semmit sem vett el a vonzerejéből ez a hét, amit miattam szenvedett végig. Testem bizseregni kezdett, ahogy végig néztem rajta. A válla kikandikált a régi pólóból és szexi combjait sem rejtette el szemem elől az a kis boxer. Újra az arcára néztem, amit ahogy tekintetünk találkozott, fájdalommal teli szemmel elfordította. Gyűlöltem magam, amiért ezt tettem vele. Egy rohadék vagyok semmi kétség… talán hagynom kéne, előbb utóbb csak túl lesz rajtam! De nem, erre képtelen vagyok. Itt az idő te majom, ne hezitálj már! Egyszerűen csak tálalj ki neki…<br />- Kristen – kezdtem bele kínlódva. Ismét rám kapta a tekintetét, de nem szólt semmit. Kérdő arca, bizonyította, hogy várja a folytatást. Én pedig belekezdtem: - Én nem bírom ki nélküled…- megint elhallgattam, de Kristen sem igyekezett megszólalni. Csak állt velem szemben, én pedig figyeltem, ahogy csodaszép szemei elhomályosulnak…You can be my Bellahttp://www.blogger.com/profile/03874933841190013871noreply@blogger.com19tag:blogger.com,1999:blog-2414595417320685778.post-61028892975595713102010-03-27T07:28:00.000-07:002010-03-27T08:14:33.689-07:00You can be my Bella - 5. fejezetAz ideális boldogság receptje: Robsten<br /><br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJ8QqnOzaIkIdjBcWkfqsAF0mRJ95CBBCxauelk4AyFFxxKTpqeiVmqZwnyGZ2d0UCEIlNdnmgt_f2OgoCS0zZWA4Cji9TMIxLxlQhRskoqOaMPsVg2RXv3_yGQyU7sQr5bS096LE1mEo/s1600/HK.png"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5453325378514778114" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; CURSOR: hand; HEIGHT: 271px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJ8QqnOzaIkIdjBcWkfqsAF0mRJ95CBBCxauelk4AyFFxxKTpqeiVmqZwnyGZ2d0UCEIlNdnmgt_f2OgoCS0zZWA4Cji9TMIxLxlQhRskoqOaMPsVg2RXv3_yGQyU7sQr5bS096LE1mEo/s400/HK.png" border="0" /></a> <span style="color:#ff6666;">Kedves Olvasók!<br />Mindenki örömére itt a vadonatúj fejezet. Nos , pár napot ugyan csúsztunk a határidővel, de<br />magatokra vessetek a kevés komment miatt. Na jó csak vicceltünk, sok minden játszott közre a csúszásban, főként időhiány és technikai gondok. De most mindenki örülhet hisz itt az új rész. Reméljük ez is tetszést fog kiváltani és sokan írtok véleményt.<br />Jó olvasgatást:<br />Lady&Brianna<br /><br />UI: Minimum 100komment vagy nem lesz több fejezet, basszátok meg!XD</span><br /><br /><p>Megdermedve álltam és azon gondolkoztam erre most mi a fenét feleljek. Van erre egyáltalán normális válasz? Főleg, ha még magam sem tudom mi van, vagy inkább mi lesz velünk. Egyet tudok: olyan hatással van rám, mint senki más ezen a bolygón.<br />- Nos… igazából, hogy is mondjam… fogalmam sincs – oh te idióta, jobb lett volna ha inkább befogod és elsétálsz.<br />- Huh, bevallom nem számítottam nagyon konkrét válaszra, de ennél többet reméltem! – hiába bújtatta arcát kedves mosoly mögé, tudtam, hogy ezzel megbántottam.<br />- Sajnálom… kicsit össze vagyok zavarodva. De abban biztos vagyok, hogy szeretek veled lenni…– a kétértelmű kijelentésemre elvigyorodott, mire gyors mentegetőzésbe kezdtem - már mint nem úgy… vagyis úgy is, mert nagyon …– egyre rosszabb lesz és ez meg elégedett képpel bámulja a szerencsétlenkedésem – áh, szóval szükségem van rád. A többi meg majd kialakul! – szinte leizzadtam, amíg próbáltam valami értelmeset kihozni a zagyválásomból.<br />- Ennyi nekem pont elég! – közölte elégedetten és már előttem is állt. Közelebb húzott magához, amitől én ismét elvesztettem az önkontrollom és a hajába túrva rántottam magamhoz.<br />- Holnap este üres lesz a ház! – nyögtem még a csók hatása alatt és csak miután kimondtam jutott eszembe, hogy talán nem kellett volna.<br />- Ez mit jelent? – kérdezte felvont szemöldökkel és úgy tűnt, mint aki egy mosolyt próbál elnyomni.<br />- Hogy szabad a vásár – forgattam a szemem. – Szerinted mégis mit?<br />- Hétre itt leszek! – ismét felé hajoltam, hogy édes csókját elraktározhassam amíg nincs velem.<br /><br />Még mindig a csóktól szédelegve haladtam a ház felé. Csak egy nap Kristen, csak egy nap! Én most tényleg éppen azzal nyugatom magam, hogy mennyire kevés az az idő, amíg nem látom? Úgy tűnik…<br />Benyitottam a házba, talán kicsit túl nagy hévvel vágtam ki az ajtót.<br />- Auu – anyám a karját simogatva lépett ki az ajtó mögül.<br />- Te leskelődtél utánam? – kérdeztem meghökkenve, bár nem tudom mire számítottam.<br />- Mi? Hogy én? Dehogy! – vihogott, mint akit tetten értek. Bevágtam az ajtót, összekulcsoltam a kezeimet és felvettem az „úgyis tudom, hogy hazudsz” arckifejésemet. – Jó, de csak mert pont az ablak felé jártam! Egyébként meg nem neked kéne számon kérned, nem én vagyok az, aki se szó, se beszéd eltűnt itthonról! – kezdte a károgást.<br />- Egy barátomnál voltam! – szerettem volna egy vállrándítással elintézni, de azt megint elfelejtettem, hogy az anyámról van szó.<br />- Akkor ez megint az a barát, akit én nem ismerek! – jelentette ki sértetten.<br />- Pontosan! – helyeseltem, mert gondoltam így rövidebbre zárhatjuk.<br />- Akkor szeretném megismerni! – rémülten kaptam felé a tekintetem, mire elégedetten elvigyorodott.<br />- Rendben! – engem ugyan nem fogsz meg, anya! – Majd megkérdezem mikor ér rá! – mondtam és a lépcső felé indultam.<br />- Kislányom azért azt tudnod kell, hogy nagyon csalódott vagyok, hogy nem is szóltál, hogy elmész! – fogott hozzá a lelki szöveghez.<br />- Szükségem volt a támogatásra a tegnap este után – céloztam a Mike témára, mire arca megenyhült. Tudtam én, hogy ez bejön. Bár ha tudná, mit értek pontosan támogatás címszó alatt…<br />- Igen, szerettem volna beszélni róla! Jó vagy drágám? – közelebb araszolt és megsimította az arcom.<br />- Persze, teljesen. Csak nem akartam itthon lenni! – folytattam egyre unottabban és már alig vártam, hogy felmehessek a szobámba.<br />- Megértem és ha szeretnél róla beszélni…<br />- Még nem! – vágtam rá azonnal. – Most inkább lepihennék egy kicsit! – újra a lépcső felé közelítettem és láss csodát, most nem tartotta vissza. Még hozzá tette, hogy azért ebédre jöjjek le. Rájöttem, hogy egy ideig ez a Mike téma lesz az én mentségem mindenre, ami anyámmal kapcsolatos.<br /><br />Másnap már nem volt ennyire megértő és figyelmes. Az igazi MamaStew ismét győzedelmeskedett a tündéri anya szerep fölött. Mehettem vele a szupermarketbe, ahol kínszenvedéssel teli órákat voltam kénytelen tölteni. Nem értem, hogy egy tej megvásárlásánál, hogy lehet ennyit variálni. Nem volt félzsíros, ez meg kiverte a balhét, hogy azonnal hozzanak neki a raktárból, mert vigyáznia kell a vonalaira. Milyen vonalaira, kérdem én. De inkább csak csendesen tűrtem és nem szóltam semmit.<br />Szinte a másodperceket számoltam a délután folyamán és mikor elérkezett az öt óra lesiettem, hogy elköszönjek anyámtól. A konyha asztalon dobolva vártam, hogy végre elinduljon.<br />- Biztos nem szeretnéd, ha itthon maradnék? Még le tudom mondani! – kérdezte, miközben titokban – legalábbis Ő ebben a tévhitben élt - begyömöszölt egy üveg tequilát a táskájába.<br />- Menj csak ez a film fontos anya! – biztosítottam az órámat bámulva.<br />- Rendben, de ha valami van…<br />- Azonnal hívlak! – feleltem unottan, mire mosolyogva bólintott és egy puszi után végre kilépett az ajtón.<br />Fejvesztve rohantam fel a szobámba, kettesével szedve a lépcsőfokokat hogy összekészüljek az estére. Egésznap Rob körül jártak a gondolataim, alig vártam, hogy végre megérkezzen.<br />Éppen a tükörben nézegettem magam, az utolsó simításokat végezve, mikor végre megszólalt a csengő. Beleremegett a gyomrom a tudatba, hogy megérkezett.<br /><br />A fésű a földön landolt de én akkor már hanyatt-homlok rohantam lefelé, az ajtó előtt megtorpantam, belenéztem a tükörbe, egész tűrhető voltam, a bazi nagy színváltós foltot kivéve a fejem baloldalán. Mélyen beszívtam a levegőt, csak nyugi, nyugi… nyugodt vagyok. Komolyságot erőltetve magamra nyitottam az ajtót. Ott állt előttem, lazán, farmerban és bőrdzsekiben, az én személyes szexi vámpírom. Időt sem hagyva neki már húztam is befelé, az ajtót lábammal löktem be, ajkam már az övét kereste. Ennyit a komolyságról... Úgy csimpaszkodtam rajta mint valami kismajom, vadul megcsókoltam, mire ő vigyorogva eltolt magától.<br />- Honnan ez a nagy hév Stew? – kérdezte önelégülten. Arcáról tisztán leolvashattam, megint nagyon örül magának. De most valahogy nem számított.<br />- Megőrjítettél – suttogtam izgatottan, kezem már a pólója alatt mászkált. Nevetve tolt el megint, kezdtem zabos lenni, most meg mi a frász van?<br />- Rendes esetben eszem ágában nem lenne ellenkezni veled hogyha le akarnál teperni, de most nálad vagyunk. – körbepillantott a házban, mintha keresne valamit. Sürgetve legyintettem.<br />- Nincs itthon.. – morogtam , most már tényleg érezni akartam ajkai mámorító csókját bőrömön. Beleborzongtam érintésébe, még ha az finomkodó és óvatos is volt.<br />- Ebben az esetben.. – mohón kapott utánam, felültetett a konyhapultra miközben nyelvünk vad táncától megrészegültem. Dereka köré fontam a lábaimat, majd kezdtem leráncigálni a dzsekijét. Örömmel konstatáltam hogy már csak egy fehér atléta választ el attól hogy végre csupasz bőrét érinthessem. Hirtelen hátradöntött a márványpultra, fölém hajolt megszakítva a csókunkat.<br />- Nem kellene ezt a szobádban folytatni? – hangja rekedt volt már a vágytól, mi tagadást, én is lihegve válaszoltam már.<br />- Az emeleten – amint ezt kimondtam , megragadott elindulva velem felfelé.<br /><br />Egy pillanatra sem engedtem a szorításomon a teste körül. Nyelve az enyémet ostromolta, és én teljesen kikapcsoltam, arra eszméltem mikor a nyakamba csókolt miközben lazán az ágyamra ejtett. Kifulladva, vágytól szétvetve néztem rá, Rob pedig elővette az önelégült mosolyát. Ohh hát akkor játszunk szépen. Lassan kezdtem kigombolni az ingemet, végigsimítva a hasamon. Rob tekintete megkeményedett, nyelt egyet. Nem bírtam tovább várni, az atlétájánál fogva húztam magamhoz. Éreztem a súlyát , a csípőmnél pedig nadrágjának kemény dudorát. Elégedetten vigyorogtam.<br />Rob ajkai a nyakamnál jártak egyre lejjebb és lejjebb míg el nem értek a melleimig. Próbáltam türtőztetni magam, de a sikoly szinte kirobbant belőlem. Halk kuncogást hallottam ami a hasam felé tartott. Ohh te jó..nem volt időm végiggondolni sem, Rob nyelve rám talált és én csak vergődtem az ágyon. A gyötrelem és az élvezet egyszerre akarták szétszaggatni testemet. Kétségbeesetten kapaszkodtam a lepedőbe, megpróbáltam nem elájulni.<br />-Rob!Rob! Robhh… - elfulló nyögéseim betöltötték a szobát. Ez a pasi…megőrjít! Éppen ezért ő is megérdemli a viszonzást. Nehezemre esett ugyan, de feltámaszkodtam a könyökömre. Kéjtől elhomályosult szemmel néztem rá miközben ő még mindig a lábaim között volt és épp örömet okozott. A látványtól csak még jobban felizgultam és a hasamban lévő csomó egyre csak nőtt a kínzó vágytól.<br /><br />- Gyere ide – lihegtem erőtlenül, mire rám nézett. – Gyere! – mondtam megint és felhúztam magamhoz. Ott térdeltünk az ágyon, és a nadrágja még mindig rajta volt. Cöh. Nincs ez így rendben , fogtam és lerángattam róla. Rob nem értette a dolgot, de inkább nem kérdezett. Megcsókoltam, gyengéden és puhán , közben tolakodó ujjaim becsusszantak az alsójába. Behunyta a szemét amint megérintettem, élvezettel néztem az arcát, elragadtatás tükröződött rajta. Kezeit a csípőmön nyugtatta, aztán megindult lefelé míg meg nem érintett. Az ajkamba haraptam hunytam le én is a szemem. Ez a helyzet teljesen új élményt nyújtott. Testem minden porcikája kéjtől bizsergett. Lassan kezdtem simogatni mire puha ujjai végigsiklottak rajtam. Mozdulataink tükrözték egymást, amitől hirtelen kevés lett a szobában a levegő. Gyorsítottunk az iramon, egymásra dőlve küszködtünk az elsöprő vággyal. Soha nem csináltam még ilyet, de az újdonság letaglózott. Rob rekedt hörgése közvetlen a fülem mellől jött. Már nem volt sok hátra. Kinyitottam a szemem. Gyönyörű arca kínlódó tekintettel várta a beteljesülést. Éreztem ahogy testem elernyed majd megfeszül. A kéj hullámai lerántottak magukkal, boldogan rogytam Rob vállára, kiélvezve minden pillanatát a gyönyörnek. Pár pillanat volt csupán és meghallottam azt a hangot amitől még így örömtől ittasan is megremegett a gyomrom. Rob gyötrődő morgását felváltotta az elégedett zihálás halk nesze. Hátra dőlt az ágyon, izzadt testünk összefonódott a kielégülés mámorában.<br /><br />Anyám hangja hasított bele a nyugodt csendbe.<br />- Kristen! Kristen! Ezt nem fogod elhinni! – az ajtón keresztül is hallottam közeledő hangját, már a lépcsőn járhatott. A pánik elborította egész testemet. Lesokkoltam, képtelen voltam rá hogy megmozduljak. Bassza meg!.. Itt fekszem meztelenül, miközben az édesen alvó Twilight szupersztár Robert Pattinson – aki persze szintén pucér - ölelő karjai körém fonódnak. Hiába éreztem tennem kell valamit… lehetetlen volt. Időm sem volt már semmire. Eljött a vég…<br />- Kristen! Fantasztikus hírem...- nyílt az ajtó és anyámnak torkán akadt a befejezés. Nem tudom milyen fejet vághattam mikor bejött, de teljesen lemerevedett, ott állt a kilincset szorongatva, tekintete idegesen járt Rob és én köztem. Az említett eközben ébredezni kezdett. Fasza! Kinyitotta a szemét, rám mosolygott. Dermedten mutattam anyám felé, követtet pillantásával. Anyám még mindig sóbálványt játszott. Éreztem ahogy Rob megremegett ijedtében, majd persze elővette énje udvarias felét.<br />- Öhm.. Jó estét. A nevem Robert Pattinson, örülök hogy megismerhetem, már sokat hallottam önről. – dadogta zavartan nyakig húzva a takarót. Anyámnak sem kellett több, ott ahol volt, ünnepélyesen hátravágódott.<br />Ijedten hámoztam le magamról Rob ölelő karjait, hogy felülhessek az ágyon, így rálátva a földön fekvő anyámra. Hát ezt meg mi lelte? Rob követett a mozdulatban, miközben zavart pillantásokat váltottunk. Nem telt bele egy perce és anyám újra talpon volt, hitetlenkedve bámult minket.<br /><br />- Én is örülök! – hadarta zavartan, némi fáziskéséssel. Egy biztos: az anyám teljesen bolond! - Kristen! – ajaj – A konyhába most! – intett és már ott sem volt.<br />- A kurva életbe! – nyögtem lemondóan és elkezdtem kimászni az ágyból.<br />- Azt mondtad egyedül leszel! – szólelt meg az a félisten és mintha hangjában ott bujkált volna némi szemrehányás.<br />- Mert úgy volt! – mondtam idegesen, miközben magamra kaptam néhány ruhadarabot. – Maradj itt! – utasítottam és kisiettem az ajtón.<br />Leérve a konyhába, anya elmerülten a pultot törölgette. Tényleg nagyon kiborítottam.<br />- Tartozol némi magyarázattal! – összerezzentem a hangja hallatán, nem tudtam, hogy már észrevett. Főleg, hogy meg sem fordult…<br />- Mit kell ezen magyarázni? – kérdeztem gúnyosan. Ennyire még csak nem öreg…<br />- Nem vagy olyan helyzetben, hogy szemtelenkedj kislányom! – mordult rám, miközben eldobta a rongyot. – Tudod ki Ő?<br />- Mégis minek nézel? Gondolod, hogy lefekszem valakivel, akit nem is ismerek? – kérdeztem meghökkenve. Még a feltételezés is sértő.<br />- Nem úgy értem! – legyintett, mire fellélegeztem. Legalább kurvának nem néz, ez már valami. – Ő Edward Cullen, a vámpír! – közölte hüledezve. A szám elé kellett, hogy kapjam a kezem, különben képen röhögtem volna.<br /><br />- Nem, Ő Robert Pattinson, a színész! – erőltettem magamra némi komolyságot. Anyám, aki a mesés Hollywoodi világban mozog, nem tud megkülönböztetni egy szerepet a valóságtól… szép.<br />- Chh… - fintorgott, mintha valami oltári nagy baromságot mondtam volna. - Szóval ti most… izé…jártok vagy hogy mondják ezt? – zavartan kereste a szavakat, ami még vicces is lett volna, de pont egy gyenge pontra tapintott.<br />- Ismerkedünk! – vágtam rá gyorsan, de azonnal meg is bántam, ahogy megláttam elkerekedett szemeit a kijelentésem hallatán.<br />- Csalódtam benned, Kristen! Hát így neveltelek én? A szex nem játék kislányom, ráadásul Mike még csak most… vagyis azt sem tudom, hogy egyáltalán mi van veletek! Te meg már egy másik pasival hemperegsz. Szégyen… ezt… nem is merek belegondolni apád mit szólna hozzá! – na abba én sem… a kiselőadás valószínűleg tovább tartott volna, ha nem szólok közbe.<br />- Ez az én életem! – emlékeztettem kissé ingerülten. – És nem tegnap ismertem meg, ha ettől félsz. Ne aggódj, a tökéletes neveléselméleted nálam sem mondott csődöt. Már egy ideje találkozgatunk, aztán majd meglátjuk mi lesz! – erre mintha kicsit lehiggadt volna, legalább a feje nem volt már vörös.<br />- Hmm… meglátjuk mi lesz. – gúnyolódott rajtam. - Jól van, nem szólok bele, azt csinálsz, amit akarsz! – közölte sértődötten. Áh, most jön a lelki terror… remek!<br />Talán még folytatta volna, ha közben a szóban forgó személy – anyám talán a megrontó szót használná -, nem lépett volna be a konyhába. Ledermedve vártam, mi következik most! Úgy értem anya részéről mi következik most. Talán a legkevésbé számítottam arra, ami történt. Anya mosolyogva ránézett Robra…<br /><br />- Nos az imént nem tudtam bemutatkozni rendesen… Jules Stewart vagyok! – megbabonázva nyújtotta kezét Rob felé, aki zavartan elfogadta és –ismét- bemutatkozott neki. – Remélem velünk vacsorázol, biztos megéheztél! – a torkomon akadt a szó… csak képzeltem vagy anyám tényleg az esti tevékenységünkre célozgatott burkoltan? Rob képét elnézve, nem csak nekem jutott eszembe ez a variáció.<br />- Ha nem zavarok! – találta meg kisvártatva a hangját.<br />- Dehogy! – közölte anya, egy elégedett vigyor kíséretében, majd eliszkolt, hogy megterítsen.<br />- Nem kell ezt csinálnod! – ráztam a fejem, miközben lemásztam a székről.<br />- Szívesen maradok, ha téged zavar, akkor…<br />- Nem! – szögeztem le gondolkodás nélkül - Csak nem tudod, mire vállalkoztál! – Rob elmosolyodott és közelebb lépett hozzám. Ahogy ujjai a csípőmre csúsztak, éreztem, hogy hatalmába kerít a vágy. Ez így nem lesz jó… lassan nem bírok vele megmaradni egy szobában, anélkül, hogy ne akarnék azonnal rámászni.<br />- Engem nem kell félteni – suttogta a nyakamba, majd belecsókolt. Beleremegtem, ahogy finoman szívogatni kezdte a bőrt. De nem élvezhettem sokáig, mert anyám hangja szűrődött ki az ebédlőből, hogy ideje menni. Sóhajtva engedelmeskedtünk.<br /><br />Azt hiszem Rob már rég megbánta, hogy itt maradt. Talán épp most dönti el, hogy nem akar többet látni… A vacsora alatt anya folyamatosan faggatta szerencsétlent. A téma központjában természetesen a Twilight volt. Minden tudni akart róla, cseppet sem titkolva határtalan imádatát iránta. Unottan pöckölgettem a szalvétámat és közben azon jártak a gondolataim, hogy az élet miért szívatott meg ennyire. Rob természetesen kifogástalan módon viselkedett. Kedvesen válaszolt, anyám leghülyébb kérdéseire is, amit ha nekem tett volna fel, valószínűleg kiröhögöm.<br />De ami a legjobban felhúzott, az csak a búcsúzkodásnál következett! Az én egyetlen drága anyám, mint egy pincsikutya követett minket az ajtóig, ami nem is lett volna akkora gond. Csakhogy pofátlan módon, hosszú percekig ölelgette Robot. Majd szét vetett az ideg, ha nem veszi le róla a vén mancsait, hiába az anyám megtépem! Hangosan megköszörültem a tokrom, mire végre valahára elengedte a megszeppent filmsztárt. Majd miután hozzátette, hogy valamelyik nap jöjjön át ebédre, végre lelépett. Bocsánatkérően néztem Robra, aki csak elmosolyodott és közelebb húzott magához.<br />- Nem is volt olyan vészes – suttogta halkan, de arcáról lerítt, még mindig sokkos állapotban van.<br />- Igen ő az anyám – jelentettem ki a tényt amit mindig próbáltam magamban tagadni.<br />- Holnap? – kérdeztem reménykedve miközben szorosan hozzábújtam. Kezem a dzsekije alá csúszott, azt kívántam bár itt maradhatna. De sajnos ez elvetélt ötlet volt, mivel anyám lesett volna minden alkalmat hogy közbeavatkozhasson. Az a tündéri lélek..<br /><br />- Holnap – jelentette ki sóhajtva, ha most tényleg menő vámpír lenne visszajönne az ablakon keresztül, de sajna nincs ilyen szerencsénk. Kristen te meg gyökér vagy amiért ilyeneken járatod az agyad. – Ugye tudod hogy anyukád valószínűleg minket les a kukucskálón keresztül? – suttogta a fülembe. Az meg na ná hogy kukkol, perverz vénlány.<br />- Akkor adjuk meg neki az örömöt. – vigyorogtam kajánul és rávetettem magam Rob ajkaira. Úgy csókoltam mint akinek elmentek otthonról, vadul , szenvedélyesen. Félig azért hogy felvágjak anyám előtt, de főleg azért mert a vágyódás új erővel tört rám. Legszívesebben letepertem volna ott helyben. De nem tehettem, így hát csak csókoltuk és öleltük egymást, tudtam hogy ő is kíván, éreztem rajta. A tartásával – ami anyám figyelő tekintete miatt merev de mégis így –jelezte hogy akar engem. Jaj és még én mennyire akartam! Kétségbeesett nyögés szakadt fel belőlem.<br />- Veled megyek! – jelentettem ki, keserűen elmosolyodott.<br />- Tudod hogy maradnod kell, és különben is, anyukádnak biztos sok kérdése van még. – gonoszan vigyorgott, mire már nem is nyögtem inkább felvisítottam.<br />- Gyűlöllek! – morogtam idegbetegen, annyira tudtam hogy igaza van. Anyám ki fog akasztani, még a mai este folyamán.<br />- Tudom – magához ölelt, még egyszer utoljára beszívtam Rob őrjítő illatát. Puha csókot lehelt ajkaimra majd elindult a kocsi felé… Ha hagytam volna, de csak nem akaródzott elengedni a kezét.<br />- Kristen… - szólt rám csüggedten mire meglágyultam. Holnap találkozunk, pár óra múlva, nem fogok rinyapina módjára viselkedni. Akkor sem!..<br />- Jó éjt – búcsúztam el és mielőtt még meggondoltam volna magam , gyorsan megfordultam . Sebesen benyitottam az ajtón, mire anyám épp látványosan nézte a zene tv-t. Egy benga fekete rapper lökte az igét a seggbe rakott csajokról és arról hogy szét fogja szívni az agyát.<br /><br />- Nocsak, nem is tudtam hogy szereted az ilyen zenét. – te álszent kis.. tettem hozzá magamban.<br />- Igen…nos..a kedvencem.. – aha persze. Behalok ettől a nőtől egyszer. Nem tiszteli a magánéletem, és még hülyének is néz. Puffogva másztam vissza a szobámba hogy elüssem az időt. Épp Mike egyik újabb könyörgő e-mailjét olvastam mikor vad kopogtatás rázta meg az ajtómat. Kezdődik…<br />-Szabad – sóhajtottam letörten. Ezzel szemben anyám kíváncsiságtól izzó szemeiből csak úgy sütött a boldogság amint belépett az ajtón. Most biztos nagyon büszke az ő ici pici kicsi lányára amiért az hazahozta a világhírű szexi macsó vámpírt, aki mellesleg kifogástalanul viselkedik még a leghülyébb helyzetekben is. Csodás!<br />- Jaj Kristen..én olyan büszke vagyok rád.. – én megmondtam..<br />- Anya.. bármennyire is hihetetlenül hangzik ez a te számodra, nem terveztem el a dolgot, csak úgy jött..szóval örülnék neki ha leszállnál a témáról. Rob pedig értékelné a diszkréciódat velünk kapcsolatban. Vagyis ne dicsekedj ezzel a barátnőidnek oké? – anyám arcán látványos sértődöttség lett úrrá.<br />- Ezt ő mondta?<br />- Nem...én mondom! Nem kell a felhajtás…<br />- Persze persze…nem is akartam – sunnyogta halkan. Hirtelen felcsillant a szeme,amit rossz előjelnek véltem – Na és mond csak…milyen az ágyban? – kérdezte mohó érdeklődéssel.<br />- Anya! – most már biztos hogy elcseréltek a kórházban.. – ez nem rád tartozik!<br />- Amíg az én házamban csináljátok addig… - lentről felharsant a csengő. Bárki legyen is az, köszönöm! Anyám kelletlenül kivonult, de tudtam, ezzel még koránt sincs vége, már vérszemet kapott.<br /><br />Már épp visszatértem a mailjeimhez, de akkor lentről anyám hangja harsant fel. Mi az már megint?<br />- Nem meg mondtam hogy ide ne tolt többet a képed te kis szarházi? – üvöltötte anyu dühtől fortyogó hangon. Ez most vagy egy házaló ügynök vagy…<br />- Jules, kérlek, beszélnem kell vele! – Mike!<br />- Többet nem fogsz a lányom közelébe menni, erre mérget vehetsz!<br />- De..<br />- Hord el magad, vagy hozom a gázsprayt, és nagyon megbánod! – anyu úgy ráripakodott szegény gyerekre hogy az meghátrált. Milyen szegény gyerek?!.. Megérdemli amit kap. Még mindig fáj egy kicsit az arcom.<br />- Jules…<br />Anyám Mike-ra baszta az ajtót, majd magában morogva bemasírozott a konyhába. Talán mégis van közünk egymáshoz.<br /><br />Robert<br /><br />Hogy én mekkora szerencsecsomag vagyok! – futott át a gondolat rajtam szinte minden pillanatban amit Krissel töltöttem. Vele mindig úgy éreztem normális vagyok. Csak egy átlagos szerencsés hülye gyerek aki örül hogy egy ilyen csaj bírja a fejét.<br />Neki nem a felszínes mindenki Robja kellett, sosem kért a csillogásomból. Vele, kezdtem végre önmagam lenni, az akit elástam magamban mélyre, feltört bennem. És ha el akartam nyomni Kristen visszahozta. De azért a próbáltam megtartani a kemény vagyok image-t, csak ez a közelében sokkal nehezebb volt. Az idő olyan gyorsan telt ha együtt voltunk, túl hamar kellett visszalépnem a nyilvánosságba. Most hogy elkezdtük a második filmet forgatni sokkal több súly szakadt a nyakamba, a sajtó nyál csorgatva leste minden mozdulatomat , és persze ott voltak az elvárások amiknek meg kellett felelnem. Küszködve vártam minden egyes nap a végszót hogy azután újra Stewal töltsem az estét. Hol nálam voltunk, hol pedig náluk. Jules Stewart úgy tűnt életcéljául tűzte ki hogy egy perc nyugalmat se adjon nekünk. Kristen majd fel robbant tőle, de engem nem érdekelt. Feldobott hogy végre élhettem az életem és úgy tehetek mintha átlagos lennék.<br />Munka utána barátnő+ barátnő idegesítő mindenlébenkanál anyukája.<br />Az életem kezdett egy ritmust felvenni, és a napi rutintól szinte szárnyaltam. Sokkal jobban teljesítettem úgy hogy tudtam pár óra és kiléphetek a sztárság mocskából.<br /><br />Chris a mai nap valószínűleg nem akart belőlünk kifacsart paradicsomot csinálni, így elengedett minket kora délután. Gyorsan vakartam magamról a fehér sminket, bár Jules biztos díjazta volna, úgyis előállt már a mi lenne ha Edwardként mennék gondolat menettel, erre persze Kristen jól leoltotta mire Jules nyavalyogva visszavonult. Hangosan felnevettem az emlékre, és jó érzéssel töltött el, hogy most már érdemes mire emlékeznem. Nikki csörtetett be mellém a parókáját feszegetve. Megint azzal az „elment az eszed hogy magadban röhögsz?” fejjel nézett rám.<br />- Mikor ismerhetem már meg végre? – kérdezte idegbetegen közben a póthaját cibálta ami csak nem akart megszabadulni a fejétől.<br />- Jaj.. .Nikki… kérlek...- de lassan jön már ez a festék lefelé...<br />- Most meg mi van? Csak nem egy üresfejű libát szedtél fel..megint? Szégyelled mi? – Nikki a szemöldökét húzogatta, én a lecsapásán gondolkodtam.<br />- Ugyan kérlek.. csak félek hogy elrontanátok – néztem rá, és a félig leküzdött parókára.<br />- Hát ha eddig te nem rontottad el, mi már nem sok mindent tehetünk – somolygott Nikki, de én csak legyintettem. Nem érdekel hogy nézek ki, akkor is elhúzok. Beülve a kocsiba, Nikkin járt az agyam. Valószínűleg tartom hogy kedvelné Krist, de az még félelmetesebb hogy Kristen is bírná őt. Mi lenne akkor velem ha ezek egymásra találnának?Jesszus..<br /><br />Leparkoltam a ház előtt, majd elsunnyogtam az ajtóig. Alig érte el a kezem a fát már nyílt is az ajtó. Jules…rossz dolog a leskelődés.<br />- Szervusz Rob, kerülj beljebb. Kérsz valamit?<br />- Talán egy üdítőt, az jól esne. Baromi meleg van odakint. Kristen? – leültem a kanapéra és hátradöntöttem a fejemet.<br />- Fent van, biztos megint bömbölteti a zenét a fejhallgatón. Egyszer úgyis megsüketül az a lány. – morogta Jules miközben odaadta piámat. Felhajtottam felfelé indulva a lépcsőn. Kris valóban ott ült a gép előtt. Halkan osontam mögé, bár még én is hallottam a zenét annyira hangos volt. A böngészőben a „Rob Pattinson + girlfriend” volt bepötyögve, nem esett messze az alma a fájától. Lehajoltam és belecsókoltam a nyakába. Szegény akkorát ugrott hogy még a hangfalat is lerántotta.<br />- Hülye vagy? – rivallt rám kivörösödött fejjel.<br />- Azért vagy ideges mert megijesztettelek vagy mert megláttam mit csinálsz a neten? – nem bírtam levakarni a vigyoromat.<br />- Fogd be! Nem csináltam semmi rosszat.<br />- Miért nem tőlem kérdezel ilyeneket? – próbáltam békülőre venni a figurát, kezemet a derekára csúsztattam, ajkam az övét kereste.<br />- Te úgyse lennél őszinte… – suttogta lehunyt szemmel.<br />- Mikor hazudtam én neked? – tettem fel a kérdést, de választ sem várva, ajkaim rátaláltak. Gyengéd csók volt, de persze Stewie megint nem bírt magával. Imádom ezt a csajt!.. Kezei a pólóm alá csúsztak, nyelve incselkedő játékba kezdett velem.<br />- Oh... te… na megállj – nyögtem ki erőtlenül. Le akartam teperni ott helyben, és láttam a szemében már alig várja hogy megtegyem. Kezem a fenekére siklott.<br />- Gyerekek! – összerezzentem a hang hallatán ami az ajtóból jött. Ilyen nincs! – Jön valaki velem vásárolni?!.. – a fejemen ádáz kifejezés csücsülhetett mert Kris a „na ugye megmondtam hogy egy kibírhatatlan nőszemély” nézéssel bámult. Kifejezéstelen tekintetet erőltettem magamra úgy fordultam meg.<br /><br />- Kristen? Jössz!<br />- Ez kérdés volt? – fújtatott egyet tehetetlenül majd a dzsekijéért nyúlt. – Maradj csak, hamar megjárjuk, nézz Tv-t vagy gépezz. – mondta megértően mikor én is készülődni kezdtem.<br />- Vagy választhatsz anyám számtalan pornója közül. – súgta oda nekem vigyorogva.<br />- Ezt hallottam! – méltatlankodott Jules. Én azért még lekísértem őket, majd bevágódtam a kanapéra. Végülis mindennapos dolog hogy az ember kanapéján elterülve RPattz tévét bámulva üdítőt szürcsöl.<br />Semmi érdekes műsort nem találtam, már éppen azon törtem a fejem, hogy kutatok egy kicsit a Jules féle dvd-k közt, de a csengő megszólalt. Nah vajon ki lehet az? Arra gondoltam, ki kéne nyitni, de mégis csak hülyén venné ki magát, ha Robert Pattinson nyitna ajtót…ki tudja ki az! Áh a francba az egómmal, megnézem. Odavánszorogtam az ajtóhoz és unott fejjel szélesre tártam. Az unalmat azonnal felváltotta a mérhetetlen düh… mióta várok erre a pillanatra! Ez a senki, hogy meri ide tolni a képét egyáltalán?<br />- Mit keresel itt? – kérdeztem alig kapva levegőt az idegességtől.<br />- Ezt én is kérdezhetném tőled! Mi a francot csinálsz a csajom házában? – vágott vissza, szintén dühösen. Na ne röhögtessen már.<br />- Miről beszélsz? Kristen már rég kiadta az utadat! – feleltem gúnyosan.<br /><br />- Tévedésben élsz, úgy tűnik én kell, hogy felvilágosítsalak! Kristennel ugyan összevesztünk, de szóba sem került a szakítás… talán ezt nem mondta neked? - kérdezte elégedetten vigyorogva. Kényszert éreztem, hogy letöröljem azt a kibaszott széles mosolyát, viszketett a tenyerem. Közben belépett, kérdés nélkül az előszoba közepén termett. Ahogy elsuhant mellettem megéreztem rajta valamit. Alkohol szaga volt, vagyis részeg. Most, hogy jobban megnéztem a koordinációval is volt némi problémája.<br />- Szerintem azok után amit tettél, elég egyértelmű, hogy nem akar már látni! – közöltem feldúltan és a kezem ökölbe szorult. Annyira nyomorult, mégis mit akart tőle Kristen?<br />- Ezt nem te fogod eldönteni! Egyenlőre te vagy az, akinek kussolni a kéne, te akarod megdugni a barátnőmet… vagy már meg is tetted? – folytatta vörösödő fejjel. Láttam rajta, hogy nincs magánál, teljesen az alkohol befolyása alatt van. Ki kell dobnom, mielőtt Kristen haza jön, nem kéne így itt látnia. – Nem csodálkoznék, amilyen kis kurva mostanság! – nevetett fel gúnyosan. Na itt telt be a pohár! Engem lehordhat aminek csak akar, de Kristenről nem beszélhet így.<br />- Te szemétláda! – megragadtam a pulóverénél fogva és a falhoz nyomtam. – Utoljára mondom: vagy elmész most, vagy esküszöm azt is megbánod, hogy a világra jöttél te nyomorult. – vicsorogtam rá, mire csak elmosolyodott.<br />- Csak rajta…talán félsz megtenni? Mit is eszik benned Kristen? Nem vagy több, mint egy kirakatbábú és erre ő is rá fog jönni! – betelt a pohár. Agyamat teljesen elöntötte a düh, már nem voltam képes gondolkodni sem. Ösztöneim cselekedtek helyettem. Most megint valami olyasmit éreztem, mikor megláttam Kristen monokliját, elégtételt akartam. Megragadtam és a földhöz vágtam, mire ő nyekkent egyet. De ahelyett, hogy kiterült volna felállat és eltorzult fejjel megindult felém. Olyan gyorsan, hogy védekezni is képtelen voltam, a falhoz taszított és behúzott egyet. Megráztam a fejem az ütés erejétől és a számhoz emeltem a kezem. Ahogy a szám széléhez értem, éreztem, hogy sajog, ez a majom felszakította. Véres kezem látványa még jobban felingerelt, fogtam magam és teljes erőmből vissza adtam neki a kölcsönt, amitől ismét a földön találta magát. Ez sem tántorított vissza, sőt végre jobban hozzá férhetek. Elsőként belerúgtam a hasába, amitől összerezzen, majd letérdeltem mellé, hogy ismét bemossak neki párat.<br /><br />- Csak amit megérdemelsz, te senkiházi – dünnyögtem és közben behúztam neki egy akkorát, hogy a feje a földhöz koccant. Már éppen emeltem a kezem, hogy adjam neki a következőt, de egy hang megállított a mozdulatban.<br />- Mi folyik itt? – hallottam meg Kristen ijedt hangját az ajtóból, mire elengedtem Mikeot és hátra fordultam. – Rob?... Mike?... Jézusom – hüledezett rémülten és kiestek az a kezéből a zacskók. Jules döbbent arccal állt mögötte, meg sem bírt szólalni. Visszanéztem Mikera, akinek szépen kidekoráltam a képét, és aki jelen pillanatban mozdulatlanul feküdt a padlón… </p>You can be my Bellahttp://www.blogger.com/profile/03874933841190013871noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-2414595417320685778.post-23037692225144735842010-03-09T13:06:00.000-08:002010-03-09T13:27:04.689-08:00You can be my Bella - 4. fejezetÖsztönös vágy...<br /><br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiljcZR-8rh1Cr9Jm78hQPS8DFr2W9jUpNXMFtb1kdzD4votX-NzreERS3JxMNJQ7uFowQY8GNf4QHgtk242j5ruCbc6_2EjjpH4nEOyHrC3YxntuEeg7Rs0X9ozufpJmUveRpPkuG5jXY/s1600-h/PDVD_082.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; DISPLAY: block; HEIGHT: 225px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5446744541892440306" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiljcZR-8rh1Cr9Jm78hQPS8DFr2W9jUpNXMFtb1kdzD4votX-NzreERS3JxMNJQ7uFowQY8GNf4QHgtk242j5ruCbc6_2EjjpH4nEOyHrC3YxntuEeg7Rs0X9ozufpJmUveRpPkuG5jXY/s400/PDVD_082.JPG" /></a><br /><span style="color:#ff6666;">Csajok, meghoztuk a 4. fejezetet! Reméljük mindenkinek elnyeri a tetszetést, bár van egy olyan érzésünk, hogy igen…;)<br />Várjuk a véleményeket!<br />Puszi:Brianna&Lady</span><br /><br />Egy időben dermedtem kővé és kezdett lüktetni ereimben a vér. A külvilág megszűnt körülöttem, csak az arcát láttam tisztán. A csodaszép arcát, amin most liláskék színekben éktelenkedett egy zúzódás. Tudtam mi történt vele. Az a rohad kis tetű történt… Ő tette ezt. De megbánja, ahogy azt is, hogy a világra jött. Átkozni fogja a kibaszott napot, mikor megszületett. Elintézem, megsemmisítem. Eggyé teszem a földel, ezt a nyomorult kis girnyót. Senki nem teheti ezt büntetlenül Kristennel. Észre sem vettem, hogy már nem egyhelyben álltam. Fel-alá járkáltam a szobában, miközben a kivégzését terveztem. Kristen ledermedve állt a szoba közepén, és engem figyelt. Újra az arcára tévedt a tekintetem, ahogy ismét szemügyre vettem, rájöttem valamire. Ez az én hibám! Miattam van, az a mocsok az én hibámból tette ezt vele. Hogy lehettem ennyire felelőtlen… mindennél jobban akartam Őt és most ezt lett a vége. A kezdeti idegességem semmi volt ahhoz képest, amit most éreztem. Gyűlöltem magam! Megálltam az ajtó előtt és neki döntöttem a fejem, majd belevertem jó néhányszor, hiszen megérdemeltem! Egyre jobban hatalmába kerített a gyilkos düh.<br /><br />Szerettem volna most azonnal megkeresni és ellátni a baját. De csak az utamba kerülő vázát tudtam elintézni! Hangos csattanással vágódott a falnak és hullott darabjaira. Ettől nem éreztem magam jobban, sőt,még kellett valami. Fogtam az asztalt, ami az előbb még a váza volt és felborítottam, mint egy dúvad. Kristen megremegett, ahogy az asztal a földre ért. Nem tudta mire vélni, amit csinálok, talán elmebetegnek nézett.<br />- Mi a bajod, miért csinálod ezt? – ajkait szinte alig hagyta el hang. Nyilván megrémisztettem.<br />- Nem érted? Miattam van minden! – egy lépéssel mellette termettem és végigsimítottam sérült arcán. Felszisszen, az érintésemre. Fájt neki… - Miattam tette ezt veled! – nem tudtam, hogy kitölteni a dühömet, szinte égetett belülről. – Ha békén hagylak mikor kérted, akkor ez mind nem történik meg! Akkor az a mocsok egy ujjal sem ér hozzád. Nyugodtan élhetnéd az életed, ha én nem vagyok ilyen makacs! – üvöltöttem kínok közt vergődve.<br />- És ha én nem akarom? Ha nem akarom tovább azt az életet? Ez az én döntésem is, semmi sem a te hibád!<br /><br />- Ha nem zaklatlak, akkor ez meg sem fordul a fejedben és nem kéne döntened! Boldog lehetnél, ha én nem lennék! – mondtam feldúltan. Fájtak a saját szavaim. Milyen élet lenne az nekem? Végre van valami jó dolog az életemben. Nem veszíthetem el pont most! Mégis miről beszélek…hiszen nem is az enyém. Egy önző dög vagyok, semmivel sem jobb, mint az a szarházni. Csak magamra gondolok…- De ne aggódj, elintézem, azt a patkányt! Esküszöm neked, nem teszi ezt veled többet! Szétverem a fejét! – dünnyögtem fuldokolva a dühtől és egy pillanat alatt söpörtem le mindent a másik asztalról, majd rávágtam a kezemmel. Kristen nem tudott megszólalni sem, tátott szájjal és mozdulatlanul nézte a pusztítást amit végeztem. Nem éreztem magam jobban tőle… Ismét idegesen, a fejemet fogva kezdtem fel alá járkálni a szobában és a lehetséges kínok közt gondolkoztam. Gázolás… áramütés… vagy csak egy kiadós verés…igen ez jó lesz.<br />Hirtelen valami puhát éreztem a csuklómon. Kristen állt velem szemben. Lehajtottam a fejem, eszemben sem volt a szemébe nézni. Hogy is tehettem volna azok után, hogy miattam szenved.<br />- Nézz rám! – utasított, de nem tettem. – Rob! – nem, nem nézhetsz rá! Megelégelte és két keze közé fogta az arcom. Nem néztem rá, így sem. Lesütöttem a szemem és tovább utáltam magam. Sóhajtva döntötte homlokát az enyémnek. – Figyelj rám… neked ehhez semmi közöd. Semmi rosszat nem tettél. – suttogta. Felnéztem rá, bele a szemébe. Elvesztem gyönyörű tekintetében… szemeiből melegség áradt. Semmi harag. Nem hiszem el, egy ilyen csodálatos lény, mégis mit keres itt velem? Hogy nem utál, amiatt, amit miattam tett vele az a kretén?<br /><br />Puha kezei a nyakamra csúsztak, hogy simogatásával kényeztessen. Szemei lecsukódtak és óvatosan hozzáérintette ajkait az enyémhez. Lassan ízlelgettem, mintha a legcsodálatosabb borba készülnék belekóstolni. Valahogy úgy is éreztem magam, mint egy alkoholista, akinek tálcán kínálják fel kedvenc italát. Aztán az óvatosság eltűnt, egyre mohóbban tapadtak össze ajkaink. Kezem a derekára szorítottam. Féltem, hogy bármelyik pillanatban leállíthat, hiszen volt már rá példa. Ma is… De most nem úgy tűnt mint aki ellen akar állni, pedig kellett volna! Akkor viszont nekem kell…el kell húzódnom! Minden miattam van. Nem bánthatom még jobban... Hátra húztam a fejemet gyengéden eltolva magamtól. A torkomon akadtat a szavak amint megláttam. Esdeklő tekintetéből bizalom sütött. Miért? Miért csinálja ezt velem?! Összemorzsolja a maradék önuralmamat is. Nem tehetem vele… A harcot énem rosszabb felével végül Kris angyali – kissé rekedt – hangja szakította félbe.<br />- Kérlek – rám emelte könyörgő pillantását, amitől a szívem is összefacsarodott. – Szükségem van rád! – lehelte és én abban a másodpercben elbuktam. Nem érdekelt az önutálat, vagy a gyilkolhatnék Mike iránt. Most csak őt akartam érezni, ölelni és szeretni.<br /><br />Mohón csókoltam meg újra miközben karcsú kezei lassan simogatták mellkasomat. A testemben apró szikrák pattogtak érintései nyomán. Nem hittem el, hogy akarja, olyan felfoghatatlan volt számomra, hogy engem akar. Végigsimítottam a szoknyája mentén és végre elértem selymes combját. A háló szoba felé kezdtünk araszolni. Ujjai a hajamban voltak, édes nyelve vad táncot járt az enyémmel. A szívem majd kiszakadt a helyéről mire elértük az ágyat. Ott aztán megálltam, ismét elhúzódtam tőle. Még mindig azt vártam mikor szakad meg ez a csodás álom. Kétségbeesetten néztem rá, van még ideje nemet mondani, még el tudnám viselni, még elengedném! De Kristen csak állt előttem, megrendíthetetlenül, tekintete súlyos bizalommal volt teli. Nem hallatszott semmi más csak a lélegzetünk majd a finom anyag lesiklása selymes bőrén.<br /><br />Ott állt előttem meztelenül, védtelenül, gyönyörűen. Nem bírtam levenni szemem csodálatos testéről. Hazudnék, ha azt mondanám nem képzeltem el őt így…ki ne tenné? De az a kép fel sem ért a valósággal. Kezeimmel lágyan végigsimítottam meztelen karján. Megfogtam apró kezeit és magamhoz húztam vékony testét. Ajkaink ismét egy ritmusra mozogtak miközben nyelveink egyre követelőzőbben fedezék fel egymás száját. Csupasz hátán kalandoztak ujjaim, míg az ő keze egyre lejjebb merészkedett. Izgatott sóhaj szakadt fel belőlem amint hozzám ért. Hátra dőltem az ágyon őt is magammal húzva, éreztem ahogy elmosolyodik. Megpróbált lefogni és én persze hagytam neki, majd csodás ajka elszakadt az enyémtől és a nyakamon kezdett kalandozni A vér dübörögve lüktetett az ereimben, mikor a finoman a fülcimpámba harapott. Nem bírtam tovább, annyira akartam, hogy az már szinte fájt.<br />Fölé kerültem, így most ő volt az akit lefogtak. Ijedt őzike szemeitől elvigyorodtam, túl késő kislány, most már nem bírok megállni. Kézfejemmel az arcát elcsúfító lila folton simítottam végig mire Kris grimaszolt egyet. Testem megfeszült, ahogy a düh lassan újra erőt vett rajtam, de most , az angyal ölelő karjai között ,le tudtam győzni. Hogy eltereljem a figyelmem a foltról – és annak okairól – apránként haladtam kezemmel finom bőrén egyre lejjebb és lejjebb, míg be nem csúsztattam kezem a tangájába. Kristen édes pihegése betöltötte a szobát.<br /><br />Arcán mosoly játszott, ajkai szétnyíltak, ahogy ujjaim mozogni kezdtek apró fehérneműjében. Ugyan akkor valami kétség jelent meg a szemében. Talán zavarban van? Bevallom, egy kicsit én is. Lágyan megcsókoltam és egyre gyorsabban kényeztettem, mire ajkait egy halk, de elégedett sikoly hagyta el. „Fasza gyerek vagy Rob!” gondoltam magamban, miközben Kristen teste megállás nélkül fel-le emelkedett alattam. Átjárt egy furcsa érzés… talán boldogság. Igen, boldog voltam a tudattól, hogy örömet okozhatok neki. Legalább ezekre a percekre elfeledtethetem vele a történteket. Csukott szemmel, száját harapdálva sikoltott fel újra és újra, mikor meg-megérintettem legérzékenyebb pontját. Aztán nem tágítottam innen, egészen addig míg apró teste ívbe nem feszült egy –végre- hangos sikollyal kísérve és vissza nem rogyott az ágyra pihegve. Elégedett mosollyal csókoltam bele a mellkasába. De nem időzhettem itt sokáig. Türelmetlenül rántotta ki kezem a tangájából és húzott magára, egy olyan csókra, amitől kezdtem elveszíteni a fejem. Az önuralmamról nem is beszélve. Édes nyelve egyre gyorsabban játszott az enyémmel. Semmire nem vágytam még annyira, mint rá!<br />Várni akartam, nem letámadni azonnal, de ő persze máshogy gondolta a dolgot.<br /><br />Izgatottan nyúlt be a boxerembe. Elfojtott morgás tört fel belőlem amint megérintett. Kínzó játékától, hullámokban tört rám a vágyakozás, hogy végre az enyém legyen.<br />Kristen látszólag élvezettel táncolt önuralmam - még épen maradt – szálain, feszegetve a határokat, amik végül le is omlottak hála neki.<br />Szétvetett lábai szorosan derekam köré fonódtak kezeivel fáradhatatlanul kényeztetett. Ördögi mosollyal arcán figyelte a reakciómat. Végül kitartásom darabjaira hullott, ősi állatias vadság vett rajtam erőt. Megragadtam a csípőjét és nem túl gyengéden belé hatoltam. Képtelen voltam türtőztetni magam, de nem úgy tűnt, hogy ő bánná, sőt ha lehet még följebb tolta magát. Karjaimmal körbe fogtam érzéki testét, hogy magamhoz húzhassam. Puha bőre az enyémhez ért, ujjaival a hajamba tépett, de ettől csak még vadabb lettem. Ajkai után kaptam, hogy megcsókoljam addig míg már levegőt sem kapunk. Elégedett mosoly játszott arcán amint elhúzódtam tőle, ujjával végigsimította az arcomat, majd két keze közé fogta azt. Nem bírtam elviselni a tekintetét, azt a bizalmat, amivel rám nézett. A nyakába temettem arcom. Lágy csókokat leheltem rá, miközben csak úgy úsztam a boldogságban. Kristen elégedetten nyögött fel minden egyes lökésemnél. A hangjától szinte megremegtem, puha kezeinek érintésétől - amik testemet kényeztették- nem is beszélve. Úgy éreztem a vágy felemészt!<br /><br />Nem volt elég belőle. Ajkaim felfedezőútra indultak egyre lejjebb és lejjebb, finoman cirógattam selymes bőrét, míg el nem értem a végcélt. Ajkaim óvatosan becézgetve fedezték fel a tökéletes területet, miközben egy ritmusra mozogott testünk. Vadságom ismét előtört és már nem csak finoman ostromoltam melleit. Finoman harapdálni és szívogatni kezdtem mellbimbóját, amitől felsikoltott. Mosolyogva folytattam az akciómat, de Kristenre ez az apróság túl nagy hatással volt. Durván felrántotta a fejemet ajkaihoz és a vad csók közben fölém kerekedett. Körmei végigszántották a mellkasomat – felszisszentem a fájdalomtól, vagy az örömtől? - ezzel csak még jobban felhergelt. Nem bírtam betelni vele, úgy szorítottam gyönge testét magamhoz, hogy attól féltem eltörik. Barna hajtincsei az arcomat simították, halk sikolyai egyre hangosabbak lettek, ahogy közeledett a vég. Annyira élveztem a vele való együttlétet, mint még soha senkivel. Nem akartam, hogy véget érjen, ezért lassítottam a tempón mire Kristen gyötrődve felnyögött. Kuncogva figyeltem, ahogy megpróbál gyorsabb mozgásra ösztökélni majd idegesen fujtatva feladja. De a mosoly hamar az arcomra fagyott mikor Kristen fogta magát és lemászott rólam. Idegesen kaptam utána, de már csak a levegőt tudtam megmarkolni, Ő már messze járt. Kecses mozgással indult meg a szobában, én meg azt sem tudtam mit csináljak. Gyötrő vágy söpört végig rajtam. Sóvárogva vágytam teste melegére, édes csókjaira. Nyújtani akartam a csodás perceket, most megkaptam. Én akartam, most mégis szinte fájt elválni tőle. Gonosz vigyorral a képén a hálószoba komódjának dőlt, miközben én megsemmisülve feküdtem az ágyon. Ösztöneim átvették az uralmat testem felett és mint egy felbőszült vad indultam utána.<br /><br />Először csak megcsókoltam, majd végigsimítottam testén, hogy aztán olyat tegyek, amire nem számított. Megragadtam csípőjét és cseppet sem finoman megfordítottam. Végigcsókoltam meztelen hátát, miközben újra beléhatoltam. Hangos sikollyal fordította fejét hátra, arcán önelégült mosoly csücsült.<br />Előredőltem, hogy újra megcsókoljam, az ajkai nyújtotta édes mámortól egyre türelmetlenebbül vártam az extázis pusztító hullámát.<br />Lassan fordultam oldalra, magammal húzva Kristent is. A szoba ezen részén, a falat hatalmas tükör borította be. Néztem magunkat, ahogy egyek voltunk, testünk ugyanazon ritmusra mozgott. Fehér bőre szoborszerű tökéletességgé tette őt számomra, ahogy karjaimmal körül fogtam lágy vonalait, akár a folyékony ezüst.<br /><br />Kristen ijedt pillantása találkozott az enyémmel mikor rájött hogy őt nézem. Gyorsan elkapta a fejét, tudtam hogy zavarban van. De hát miért? Hisz még én is – a nagy nőcsábász – még én is, néha elgondolkodom vajon nem kattantam meg, nem csak képzelem hogy létezik. Bosszús lettem a gondolatra, Kristen valóban nem látja rendesen saját magát. Ingerültem fordítottam vissza a fejét a tükör felé. Tekintete rémült volt, zavarodott akár egy ijedt kislány, tudtam, hogy rosszul érzi magát így, de nem engedhettem. Elővettem a legzordabb Rob tekintetemet, kétségbeesetten próbált más felé nézni, de én nem hagytam. Nem hagyhattam! Karjaim körül ölelték testét, rásimultak puha melleire, végigkúsztak a hasán, lejjebb és lejjebb haladva. Megérintettem, hogy megnyugtassam, nem akartam hogy szégyellje magát előttem.<br />Szemeim egy pillanatra sem eresztették tekintetét. Gyönyörű zöld szemeit fogva tartottam, ugyan úgy ahogy teste az én vágytól izzó testemet. Egyre intenzívebben éreztem, hogy közeledik a megsemmisítő érzés. Egyre jobban kapkodtam a levegőt, ahogy Kristen is egyre hangosabban sikítozott. Fülemet szinte simogatta élvezetének hangja, amit én váltottam ki belőle. Már éppen akörül pörögtek a gondolataim, hogy mekkora májer is vagyok én. Aztán hirtelen megéreztem kezeit a fenekemen, miközben csípője nem mozgott tovább.<br /><br />Ez visszarántott a földre. Ijedten néztem vissza a tükörbe, de az Ő arcán egy gúnyos mosoly csücsült. Kényszerítve voltam, hogy én is megálljak. Pedig ez volt az utolsó dolog, amire most vágytam. Megállni, mikor már olyan közel voltunk. Lefejtette magáról bilincsként köré fonódó karjaimat, ami újabb sokként ért. Már megint ledermedtem, egyszerűen mozdulni sem bírtam. Hagytam, hogy eltoljon magától, hogy otthagyjon a mai estén másodszorra. Addig akarja nyújtani az élvezetet, míg meg nem öl? Mert az lesz a vége… utána sóvárogva fogok örök álomba szenderülni. És ezt a lavinát én indítottam el…<br />De most valami más történt. Nem hagyott ott, a tükörhöz húzódott és nekidőlt. Nyelvével szexisen végigsimított ajkain és mutatóujjával hívogatóan felém intett. Újra nyeregben éreztem magam. Feneke alá nyúltam és megemeltem, hogy újra egyesítsem testünket. Lábai a derekam köré fonódtak, így tartva magához közel. Ezzel a pózzal, vagyis inkább helyezkedéssel csak egyetlen bajom volt… a tükörben a saját képemet kellett bámulnom. De én ezt a földöntúli szépséget akartam látni, csak az Ő látványára voltam kiéhezve. Egy igen ördögi terv rajzolódott ki a perverz fejemben.<br /><br />Elsőként megcsókoltam Kristent, majd sebesen az erkélyajtó felé lépkedtem. Ahogy kiléptem, a hűvös nyári levegő csiklandozta végig verejtéktől nedves bőrömet. De jól esett. Leültem vele az egyik napozóágyra, mire mosolyogva megcsóválta a fejét. Aztán ajkai a nyakamra vándoroltak, mialatt csípője lágyan ringott, és óvatosan beleharapott az érzékeny testrészembe. Felszisszentem és hogy visszaadjam a kölcsönt, centiről centire haladtam lefelé selymes bőrén, őrjítő lassússággal közelítve a melle felé, vontatott köröket rajzoltam rá a nyelvemmel, majd hirtelen beharaptam a puha bőrt. Kristen kéjesen felsikoltott, bár szinte alig hallottam, saját, torkomból feltörő rekedt nyögéseim elnyomták a hangját. A szemközti házban kigyulladt a lámpa, féltem hogy megláthatnak – vagy ami esélyesebb meghalhatnak minket – ezért szorosan magamra húztam vágytól remegő testét, kezem reszketve siklott szájára, míg én kecses nyakába temettem az arcom. Fél pillanat múlva már az sem érdekelt volna ha az egész világ minket figyel, éreztem ahogy az elsöprő extázis feltörni készül testemben.<br /><br />Bármennyire próbáltam, nem bírtam megálljt parancsolni az egyre növekvő hullámnak. Kétségbeesetten szorítottam Kristent mintha ezzel visszatarthatnám azt ami megállíthatatlanul közeledik felém. Utolsó erőmmel kettőnk közé csúsztattam kezemet, türelmetlenül simítottam végig rajta. Ajkairól elfojtott sikolyok szálltak alá, forró lehelete égette a tenyeremet. Szemhéjam felpattant, szembetaláltam magam vele, ott volt tőlem alig pár centire, mégis mintha álmodnám az egészet. Tekintetéből fáradt kínlódás áradt. Nem akartam rázkódó testét gyötrődő vágyakozás között hagyni, nem akartam hogy csak nekem legyen jó! Erőmnek erejével minden izmomat megfeszítve tiltakoztam az észveszejtő érzés ellen. Kristen szemei lassan elhomályosultak, teste ívben feszült meg karjaim között. Lehunytam a szemem és végre utat engedtem a gyönyörnek. Bódultan dőltem hátra az ágyon, minden porcikámban éreztem a bizsergést. Ajkamat szorosan összezárva küzdöttem azon vágyam ellen, hogy felüvöltsek. Mi történik velem? Már sosem térek magamhoz a mámorból?...Kristen erőtlenül omlott mellkasomra.<br /><br />Ott feküdtünk az erkélyen, összeölelkezve, izzadtan, fáradtan, kielégülten. Éreztem, ahogy apró alakja reszket még a kéjtől miközben puha csókokat lehel bőrömre. De volt valami más is, valami nedves. Benyúltam a karjai alá, így felhúzva magamhoz. Hajával takargatta szép – bár most elcsúfított – arcát. Eltűrve egy kósza tincset megláttam, ahogy gyönyörű zöld szeméből könnyek buggyannak elő. Ugyanakkor ajkán elégedett mosoly játszott.<br />- Te sírsz? – álmélkodtam meghökkenve.<br />- Nem, dehogy – kuncogott, miközben orrát törölgette. Olyan édes volt, ő, az én monoklis sírós nevetős istennőm. Most már valóban az enyém volt. De tudni akartam miért sírt, talán túl erőszakos voltam, esetleg Mike miatt – bár ezt nem hinném – vagy az arcán lévő seb fáj neki? Rá kellett jönnöm.<br />- Te sírtál! – jelentettem ki most már teljes bizonyossággal. – Miért?<br />- Nem mondom el... – suttogta visszarejtve arcát haja védelme mögé.<br />- Tudni akarom! – követeltem egyre jobban.<br />Kristen fujtatott egyet majd nyökögve újra megszólalt.<br />- Hát…igazából…nem tudom…csak mert..miattad..jaj nem mindegy?..<br />- Nem…de várjunk csak! Te azért!... – felnevettem, cseppet sem titkolva elragadtatásomat. – És…korábban is volt..<br />- Nem. – vágta rá azonnal, mire egyre jobban vigyorogtam. – Jó lenne, ha nem csinálnál belőle nagy ügyet! – morgott rám akár egy harcos kiscica.<br />- Oh…hát persze – próbáltam a komoly arcomat felvenni, de mivel az egóm most már az egekben volt, nem igazán sikerült. Mekkora király vagyok, hát eldobom az agyam. Soha nem volt még ilyen jó senkivel, csak vele. Ráadásul közli hogy miattam, tőlem, az én általam okozott élmény váltotta ki nála ezt a reakciót. Rob te egy szexisten vagy!<br /><br />- Ezt elcsesztem! – nevetett fel zavartan és letörölte az arcán legördült könnycseppeket. – Most aztán biztos elégedett vagy magaddal – ebben igaza volt. Soha életemben nem voltam még ennyire elégedett. Ám elégedettségem nem csak a saját teljesítményem miatt volt teljes. Sokkal inkább Kristen tett azzá.<br />- Nos, elég egyértelműen a tudtomra adtad, hogy jó voltam! – vihogtam, mint egy idióta, de amint megláttam Kristen lesújtó tekintetét visszafogtam magam. – Amúgy meg életem legszebb óráit köszönhetem neked! – mondandóm hallatán arca megváltozott. Szégyenlősen elmosolyodott, majd egy pillanat alatt arckifejezése zavart lett és lesütötte csodaszép szemeit. Nem foglalkoztam azzal mennyire van zavarban, fogtam magam és kezem álla alá csúsztattam, hogy ismét csókra húzzam magamhoz édes ajkait. A csókunk közben zavartsága, mintha soha nem is lett volna. Teljes testével nekem feszült, miközben kezei finoman cirógattak. Kezdett hűvös lenni, ezért úgy döntöttem ideje bemenni. Kristent továbbra is a kezemben tartva felkeltem a napozóágyból, hogy bemenjek vele.<br />- Mit csinálsz? – kérdezte ijedten, mikor felfogta, hogy már nem az ágyon vagyunk.<br />- Beviszlek! – közöltem és elindultam, hogy az ágyban ismét karjaim közé zárhassam gyönge testét.<br />- Minek? – akadékoskodott tovább.<br /><br />- Aludni?! – sóhajtottam, mire lemondóan fujt egyet. Erre persze elnevettem magam. – Persze mást is csinálhatunk! – kicsit szaporáztam a lépteimet, majd az ágyhoz érve óvatosan letettem rá. Ijedten kapott a karom után, mintha nem épp az lenne a célom, hogy mellé bújjak. Mosolyogva lefeküdtem, hogy a mellkasomra húzódhasson. Magunkra húztam a vékony takarót, mire Kristen ásított egyet.<br />- Lefárasztottál! – dünnyögte a mellkasomba.<br />- Ez kölcsönös! – beleborzongtam, ahogy ismét elmémbe kúsztak a ma este történtek. Szorosabbra fontam karjaimat Kristen körül, talán még mindig féltem, hogy egyszer csak eltűnik. Mi lesz velünk? Ezek után én már képtelen vagyok elengedni, nekem szükségem van rá. Nem tudhatom, neki ez mennyit jelentett. Talán csak Mike miatt csinálta és a bosszú hajtotta, szüksége volt valakire, én meg kapóra jöttem. Ez a lehetőség jobban gyötört, mint gondoltam. Ránéztem az angyalra - aki idő közben álomba szenderült a mellkasomon-, majd kezeire, ami az enyémet szorongatta, miközben csendesen szuszogott. Nem lehet, Ő nem lenne képes ilyesmire. Különben is a mai viselkedése nem hazudhatott, képtelenség. Majd meglátjuk mit hoz a reggel.<br /><br />Hetek, sőt talán hónapok óta nem aludtam ilyen nyugodtan, mint azon az éjjelen.<br />Túl hamar jött a hajnal és engem, az ablakon beáramló fénysugarak ébresztettek, lassan nyitottam ki a szemeimet. Kristen apró kezei még mindig erősen öleltek körbe, úgy aludt, mint akit agyonvertek.<br />Eszembe ötlött a tegnap éjszaka mire keserűen pillantottam arcának balfelére, a folt időközben átment kékes lilába. Az a szemét kis féreg… tegnap ugyan megúszta, de hamarosan, hamarosan el fogom kapni!... Idegbeteg agyalásomat Kristen mozgolódása szakította meg, még levegőt sem vettem nem hogy megmozduljak! Szerettem volna még nyugodtam bámulni pár órán keresztül. Persze nem jött össze a dolog, mert Kristen feltápászkodott a mellkasomról, és ásítozva felém fordult. Tökéletes, íves melleit csak a két oldalt lelógó hajzuhatag takarta, de a mellbimbója így is átütött a barna hajtincsek védelmén, így hát megbűvölve bámultam őket. Testem vadul reagált a látványra.<br /><br />- Jó reggelt – nyújtózkodott egyet Kris – észre sem vette a dolgot, egészen addig, míg nem válaszoltam. Amint rájött mi kötötte le a figyelmem rögtön maga elé kapta kezeit, olyan édes volt, ahogy az ösztönök fölé kerekedik a szégyenlősség, ettől a mozdulattól és a vele járó szemérmes tekintettől – már ezektől majdnem elsültem. Imádom ezt a csajt. Csak ne lenne ilyen naiv, azt hiszi a kezei majd megállítanak? Pedig azt hittem tegnap bebizonyítottam, hogy amit meg akarok, azt meg is szerzem magamnak. Úgy látszik meg kell ismételnünk a leckét. Áhh.. Micsoda perverz állat vagyok, mindig meglepődöm magamon.<br />Hirtelen kaptam oda a kezem, ideje sem volt reagálni, magamra húztam karcsú testét, így most rajtam feküdt. Rávigyorogtam mire halkan megszólalt.<br />- Mit akarsz csinálni? – kérdezte ijedten.<br />- Semmi olyat, amit te nem akarnál – súgtam a fülébe és már alattam is volt. Kezeit a feje fölé húztam miközben vadul rabul ejtettem ajkait. Lassan haladtam lefelé testén, csókokkal halmozva el a nyakát, vállát, kulcscsontját, majd végül lágyan söpörtem félre hajtincseit így hozzáférve a melleihez. Próbáltam higgadt maradni, de csípőjének kínlódó mozgása teljesen felingerelt. Sürgetve csúsztattam kezem lefelé, kígyózó testén. Kristen felsikoltott, majd halk nyöszörgésbe kezdett, én pedig? Én kiélveztem minden kis nyögést, minden pillanatot a hajnalból. Ezen a reggelen újra az enyém lett.<br /><br />Órákkal később – és egy laktató reggeli után – már Kris háza felé tartottunk. Eddig egyikünk sem akart foglalkozni a dolgok következményével, de most valahogy némaságunk fala mögé bújva mindketten azon gondolkodtunk, hogyan tovább. Én már tudtam mit akarok, vajon ő is? Bevallom féltem megkérdezni, de nem halogathattam tovább. Ahogy leparkoltam a ház előtt és kinyitottam Kristen előtt a kocsi ajtaját, éreztem, hogy muszáj. Tudnom kell… Megvártam még kiszáll és végül kibukott belőlem:<br />- Akkor most mi lesz velünk? – törtem meg végül a csendet ezzel a hihetetlenül elmés kérdésemmel. Kristen rám emelte tekintetét, amiből ebben a pillanatban semmit sem tudtam kiolvasniYou can be my Bellahttp://www.blogger.com/profile/03874933841190013871noreply@blogger.com22tag:blogger.com,1999:blog-2414595417320685778.post-35965982710045917762010-02-27T09:53:00.000-08:002010-02-27T10:12:23.423-08:00You can be my Bella - 3. fejezetValami új...valami régi...<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCCkuIj_Sz4q-GNvoxU22qbcf8W8H67BG-Zef82-Cu6p3NSo7IKKoz-XIt_F6iFOWibDtrc8I4yDd_Nwi5AGwiDYlXLkHqDgXRuDrIieopRvOJn6ablF9XcYvryT7ESyo3sSbuhYHqAyw/s1600-h/WTTR4.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5442986554304545714" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; CURSOR: hand; HEIGHT: 225px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCCkuIj_Sz4q-GNvoxU22qbcf8W8H67BG-Zef82-Cu6p3NSo7IKKoz-XIt_F6iFOWibDtrc8I4yDd_Nwi5AGwiDYlXLkHqDgXRuDrIieopRvOJn6ablF9XcYvryT7ESyo3sSbuhYHqAyw/s400/WTTR4.jpg" border="0" /></a><br /><div></div><span style="color:#ff6666;">Kedves Olvasók! Elkészült a 3. fejezet… nagyon sokat dolgoztunk vele, bár ez általában így van! Szóval nyomatékosan szeretnénk megkérni mindenkit, aki elolvassa, hogy írjon nekünk kommentet! Nem sok idő néhány sort leírni, viszont nekünk sokat segít a további munkában! Reméljük ezúttal aktívabbak lesztek!<br />Lady&Brianna</span><br /><br />Ez a féri más volt. Nem az akinek önelégült mosoly játszik az arcán. Nem az aki arrogáns viselkedésével megőrjít. Nem. Rá kellett jönnöm, hogy az nem Ő. Az csak egy jól felépített álca, amitől nehezen szabadul meg. De nekem megnyílt. Teljesen más, mint amilyennek mutatja magát. Ezt a részét meg akartam ismerni. Nem tudok csak úgy elsétálni és elfelejteni, ami történt… ez már több annál.<br />Lassan elhúztam ajkaimat, de ölelése nem engedett messzebb.<br />- Tényleg mennem kéne! – suttogtam, megtörve a síri csendet. Csalódottan felnyögött és szorosabbra fonta karjait körülöttem.<br />- Nem maradnál? Esküszöm, egy ujjal sem nyúlok hozzád… már megtanultam kontrolálni magam – egy angyali mosoly jelent meg a szája sarkában.<br />- Nem erről van szó. Anyám egy sárkány és már rég otthon kéne lennem a hajfestékével és már – Mike is vár… lett volna a mondat folytatása, de ajkamba harapva, inkább elhallgattam. „Mike…Mike” ismételgettem magamban, de valahogy nem bírtam megmozdulni. Tudtam, nem helyes amit csináltam – és jelent pillanatban csinálok -, mégsem bírtam lemászni róla, bűnöm bizonyítékáról…Robert Pattinsonról.<br /><br />- Egy feltétellel viszlek haza – kidülledt szemekkel néztem rá… hát nem érdemeltem ki eléggé, hogy haza vigyen? – Látni akarlak holnap! Szükségem van rá…- motyogta nagyon halkan.<br />- Holnap után ráérek – mondtam, de már meg is bántam. Rossz Stew, nagyon rossz. Aztán, mintha fellélegzett volna.<br />- Rendben, de holnap felhívlak! – közölte ellentmondást nem tűrő hangon. – Tudom a szádod – ahogy meglátta a meglepődött képem, azonnal magyarázkodni kezdett. – Tudod, vannak kapcsolataim – nem tudtam rá haragudni. Ezek szerint tényleg nagy hatással voltam rá. Ugyan Kristen, ne dagadjon már a melled. Semmi jó nincs ebben, éppen megcsalod a pasid!<br />- Oké – rebegtem… miért lenne olyan nehéz nemet mondani. Elégedetten elvigyorodott és ismét ajkai közelítettek az enyémek felé. Ajaj… mint egy rongybaba hullottam vissza mellkasára és kóstolgattam finom ajkait.<br />- Akkor menjünk! – majdnem előrebuktam, ahogy megszakította a csókot. Kellett pár pillanat mire felfogtam hol is vagyok és mi történik.<br />- Jobb lesz, ha hívok egy taxit. Nem lenne szerencsés, ha te vinnél haza! – azt nem kötöttem az orrára, miért. Elég ha én tudom. Anyám… Mike… anyám…Mike… brrr, még a hideg is kirázott a párostól. Mi vár még rám. Sóhajtva lemásztam róla. Rob azonnal követett, végig figyelt a telefonálás közben is. – Öt perc és itt a taxi – a telefonom visszacsúsztattam a zsebembe, amin mellesleg húsz nem fogadott hívás díszelgett.<br />- Ideje búcsúzkodni! – csábos mosollyal indult meg felém és mikor kezei a derekamra csúsztak – ma már sokadszorra -, megint nem volt egy épp gondolatom sem és ezt Ő pontosan tudta.<br /><br />Az utcára érve nem csak a hideg szele csapott meg, hanem a bűntudaté is. Mit teszek? És még élvezem is. Teljesen meg vagyok lepődve magamon, én nem ez vagyok. Eddig nem ez voltam.<br />„Isten nem ver bottal”- szokták mondani. Erre én is ráébredtem, amit beléptem a házba. Néma csend volt, már éppen elértem volna lábaimmal az első lépcsőfokot, mikor a villany felkapcsolódott. Rossz érzésem volt és, mikor meghallottam a már olyan jól ismert fenyegető hangot, egyenesen a rosszullét kerülgetett.<br />- Kristen Jaymes Stewart, mégis hol a büdös francban voltál délután háromtól? Van fogalmad róla mennyi az idő? Kilenc óra. Mégis mit csináltál hat órán keresztül? És a telefonod miért nem veszed fel? Tudod, mennyire aggódtam érted, kislányom? – tíz másodperc alatt egy tucat kérdést szegezett nekem, de ahányszor szólásra nyitottam a számat, jött a következő. Beláttam, hogy itt ma én nem fogok beszélni. Intettem neki egyet és kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hogy mihamarabb felérjek és ne kelljen tovább hallgatom anyám.<br />Becsuktam az ajtóm és nekidőltem… itt legalább biztonságban vagyok.<br /><br />- Végre itthon! – tévedtem bassza meg. Mike állt velem szemben, az arcán látszott, hogy már alig várta, hogy kérdőre vonhasson. Szép kis estének nézel elébe Kristen Stewart. – Várom a magyarázatot – számon kérő arcától ideges lettem. Nem bírom, ha számon kérnek.<br />- Milyen magyarázatról beszélsz? – kérdeztem gúnyosan, miközben kikerültem, hogy végre rágyújtsak. Anyám és Mike külön-külön is sok, de együtt… rémálom.<br />- Elmondom neked milyen magyarázatot… két napja nem beszéltünk, ma meg átjövök és te hol vagy? Sehol! – sopánkodott. Nem igazán figyeltem rá, unottan a korlátra támaszkodtam és beleszívtam a cigimbe. – Figyelsz te rám? – fordított maga felé idegesen.<br />- Jah… egyébként meg, ha tényleg tudni akarod elmondom hogy – majdnem kimondtam, de visszatartottam magam. Mike nem ezt érdemli, hiába vagyok most rá mérges. – egy megbeszélésen voltam az új filmmel kapcsolatban! – ez még hihető is.<br />- Csak ennyi? Ezt nem tudtad elmondani? – úgy tűnt nem nagyon hisz nekem. Basszus…<br />- Tudod, hogy útálom ha számon kérnek! – elnyomtam a cigit és bementem.<br />- Sajnálom én csak azt hittem… áh felejtsd el, hülyeség! – megrázta a fejét, mintha valamilyen rémképet akarna kiűzni belőle.<br />- Én vagyok kicsit feszült – sóhajtottam.<br />- Szeretnéd, hogy megmasszírozzalak? – kérdezte mosolyogva és keze már vállamon volt.<br />- Nem! – olyan sebesen húztam ki magam karjai alól, mintha égetne.<br />- Rendben – eléggé meglepte a reakcióm, sosem csináltam még ilyet. – Akkor csináljunk valami mást! – egyre közelebb araszolt hozzám, míg végül elfogyott a távolság. Innem már nem volt menekvés.<br /><br />Kezei a csípőmre simultak és magához húzott. Megsimítottam az arcát és ajkaink egymásra találtak. Vártam a bizsergést, de nem jött. Az ágy felé húzott és ledöntött rá, hogy fölém kerekedjen. Újra megcsókoltam, kezei a pólóm alá csúszva simogatták hátamat. Újra vártam, hogy a bizsergés beköszönjön hozzám, de még mindig semmi.<br />Egyre jobban aggasztott a dolog és, ahogy a délutánra gondoltam beleremegett a gyomrom. Szinte libabőrös lettem a puszta gondolattól, hogy Rob ajkai kényeztetik nyakam. Tessék itt az érzés, amit vártam, de nem így. Mikenak kéne kihozni a belőlem.<br />Egy pillanatra abba hagyta és a szemembe nézett. Majdnem felsikítottam a látványtól, ami a szemem elé tárult. Nem Mikeot láttam… kellett nekem Robertre gondolnom. Megráztam a fejem, mire eltűnt az arca.<br />Egy pillanat alatt löktem le magamról Mikeot és pattantam fel az ágyról, mint egy sültbolond. Talán az is vagyok… ilyet képzelni.<br />- Most mi van? – érdeklődött az ágyon terpeszkedve. Most erre mégis mit válaszolhatnék? „Nincs baj drágám, csak egy másik férfit képzelek a helyedbe…” Szép lenne.<br />- Elég fárasztó napom volt. Aludni szeretnék! – magyaráztam hibbant viselkedésem okát.<br />- Hát persze, mint ahogy az utóbbi pár alkalommal, ha veled akartam lenni! – mondta gúnnyal teli hangon. Visszagondolva mostanában tényleg elutasítottam, ha úgy közeledett.<br />De ennek most más oka volt, akinek neve is van. Mi lesz így velem… velünk?<br />Mike durcásan fordult a másik oldalára, mikor befeküdtem mellé, nekem meg a bűntudatom egyre nagyobb volt.<br /><br />Ahogy Robert megígérte felhívott kora délután. Szerencsére Mike, ekkor már sehol nem volt. Még akkor is meg volt sértődve, mikor lelépett.<br />A további szabad óráimban anyámnak ugráltam. Mindig volt valami, amit csinálnom kellett. Legközelebb órabérben fogom nyomni, az tuti.<br />Este izgalommal feküdtem le aludni, tudván, hogy másnap találkozóm lesz. Ez a fajta izgalom ismeretlen volt számomra… régen éreztem már ilyet. Utáltam magam az érzés miatt, ugyan akkor nem voltam hajlandó megfosztani magam az izgalom okozójától.<br /><br />Amint kimásztam az ágyból rögtön úgy éreztem, egy percet sem aludtam. Nem kellett hozzá tükör hogy megállapítsam: a kinézetem a mosott szarral egyenlő. Bár ez nem volt újdonság, a mai nap mégis zavart. Bár mindent magamnak köszönhetek, ha nem agyalok folyamatosan az együtt töltött időn, ha nem idézem fel a csókjait, az érintéseit, akkor talán el is tudtam volna aludni, és nem csak izgatottan forgolódtam volna. Fáradtan nyúltam a mobilom után. Egy új üzenet. „Háromkor érted megyek… RP..” ennyi volt az egész üzenet, de ettől a pár szótól is majd kirobbant a szívem a helyéről. Addig még van két órám. Elindultam a fürdőszobába hogy valami emberi külsőt csináljak magamnak, csakhogy anyám épp a WC-n trónolt, így lefelé vettem az irányt, legalább iszom egy kávét. Csak hogy a kanna kitikkadva rostokolt a pulton. Igen, az én anyám a legjobb fej a világon. Hát akkor amíg főzők egy újat legalább eszem valamit , a hűtőn egy cetli fogadott „ Nincs semmi kaja, menj vásárolj be!”..<br /><br />Rángatóztam pár sort az idegtől, miközben apró darabokra téptem a lapot, hátha megtudom etetni vele darabonként az egészet. Hallottam, ahogy anyám az a drága jó lélek, lefelé trappol a lépcsőn. Mielőtt még az idegbaj legyűrt volna, gyorsan felfutottam a fürdőbe. Pff… legalább befújhatott volna maga után ez a bűzős borz. Kinyitottam az ablakot és végre odaálltam a tükör elé. Nem is vagyok olyan gáz, egy fürdő néhány kiló vakolat meg egy liter kávé és máris jobb. A meleg víztől teljesen lenyugodtam, így szinte fapofával fogadtam anyámat és az újra írt bevásárló listáját. Magamra kaptam a nacimat, a zöld ingemet, és a lassan szakadozó Dorkómat. Most mit szépítsem a dolgot? Nincsenek „csini cuccaim” mint a rendes csajoknak, én ilyen vagyok szakadt és slampos. Ma még ki is tettem magamért, mert megfésülködtem.<br />Öt perccel három előtt türelmetlenül szürcsölgettem a kávémat a konyhapultnak dőlve, vajon mikor ér már ide?<br />Anyám gyanakodva méregetett, de nem szólt egy szót sem. A telefon rezegni kezdett a zsebemben és én már repültem is kifelé. Persze hát mégiscsak rólunk van szó, anyám nem bírta ki:<br /><br />- Most meg hová mész? – rikonyálta mikor épp kijutottam volna.<br />- Hát vásárolni, hova mennék? – hazudj Kristen! Hazudj! Magabiztosan, mintha az igazat mondanád.<br />- Kocsi kulcs? – lóbálta a kezében, miközben szinte hallottam, ahogy sebesen forognak a kerekek az agyában, megpróbált rájönni a dologra.<br />- Nem kell, egy barátommal megyek. –vágtam rá és egyre kijjebb araszoltam.<br />- Kivel?<br />- Nem ismered!<br />- Minden barátod ismerem!<br />- Őt nem! – nyomatékosan ejtettem ki mindkét szót, fogja már fel végre és hagyjon békén!! Végre kinyitottam az ajtót, a langyos szellő lágyan simogatta az arcom. Teljesen leizzadtam anyámtól. Körbe néztem, a fekete Volvo ott állt ahol a legutóbb is. Hál’ Isten Rob most nem támaszkodott a kocsi oldalának, megnéztem volna Twilight függő anyám fejét ha meglátja a naaagy Robert Pattinsont miközben az a lányára várakozik éppen. A kocsi sötétített üvege jótékonyan elrejtette őt, így megóvva anyámat egy szívrohamtól. Elindultam a kocsi felé, számoltam azzal hogy anyám bizonyára ott áll majd az ajtóban és árgus szemekkel fog figyelni. Próbáltam jelezni Robnak a tekintettemmel, reméltem megértette az üzenetem lényegét „ Ne merj kiszállni az autóból! „ Mindenesetre ott maradt ahol volt így mikor bemásztam mellé, anyám nem láthatott semmit.<br /><br />- Gyorsan menjünk innen mielőtt...<br />- Mielőtt mi? – kérdezte nevetve.<br />- Mielőtt anyám darabokra szedne – adtam meg a várva várt magyarázatot, de a fejét elnézve, jobb lett volna valami hazugság. Szemei kikerekedtek és beletaposott a gázba, mintha az élete múlna rajta, hogy távozzunk. Mondjuk nem sokat téved…<br />Rob vezetési stílusát nem mondanám óvatosnak, úgy csúszott be a kocsik közé, hogy nem győztem markolni az ülésem. Egy ideje már mentünk, mikor eszembe jutott, hogy fogalmam sincs hova tartunk. Talán a megint a lakására? Az tetszene neked, mi? Hát, az igazat megvallva… jaj, egyre rosszabb vagyok! Próbáltam kizárni ezeket a bűnös gondolatokat a fejemből.<br />- Hova megyünk? – törtem meg a csendet. Rob elvette tekintetét az útról és rám szegezte. Áthatóan vizslatott. Bár ne tette volna… azonnal levegő után kezdtem kapkodni, mintha nem lenne elég oxigén az autóba. Azok a csodás kék szemek…<br />- Arra gondoltam ehetnénk valamit! Ismerek egy nyugis éttermet a külvárosban – folytatta a bámulásom és a mosolyából arra következtettem, észrevette, milyen hatással is van rám a puszta nézése… megint.<br /><br />- Fasza, ma még semmit sem ettem – sóhajtottam, mialatt kényelmesebben elhelyezkedtem az ülésben – ez nálam annyit tett, hogy felpakoltam a lábam a műszerfalra. - Rob elmosolyodott a cselekvés láttán, de úgy tűnt nem zavarja sőt… - Anyám nem egy konyhatündér! – magyaráztam a nagy helyzetet. Megértően bólintott egyet és a következő pillanatban meg leparkolt étterem előtt. Már készültem volna kiszállni, de elkapta a karom és visszafordított maga felé. Mosolyogva beharaptam az alsó ajkam, ahogy rájöttem mit szeretne. Ez a mosoly elég is volt neki, hogy felém hajoljon. Ahogy megéreztem hideg lélegzetét, mint egy pióca tapadtam az ajkaira. Ennyit a hidegvérről, Stew.<br />Kezei össze-vissza kalandoztak rajtam – de most semmi illetlent nem tett -, mialatt én kócos haját babráltam és próbáltam nem elájulni. Aztán ajkai eltűntek…<br />- A köszönés kimaradt! – suttogta a fülembe, majd a nyakamhoz hajolt és apró csókokat lehelt rá.<br />- Aha – ez volt a legértelmesebb, amit ki tudtam nyögni. Elmosolyodott és elhajolt a nyakamtól, így végre kicsit tisztulni kezdett a fejem.<br />- Menjünk! – javasolta, amivel nagyon egyet értettem. Még egy perc itt vele és nem állok jót magamért, az tuti!<br /><br />Ahogy beléptünk, feltűnt, hogy nagyon kevesen vannak. Tényleg nem egy központi hely. Meglepett, hogy Robot szinte haverként üdvözölte a tulaj, majd biztosított nekünk asztalt egy félreeső kis sarokban.<br />Már majdnem elájultam, mire a pincér kihozta az ebédet. Most kivételesen az éhség miatt kerülgetett az eszméletvesztés veszélye.<br />- Miért pont ide? – kérdeztem kíváncsian egy újabb falat magamba tömése után.<br />- Itt kevesebb az esély rá, hogy megtalálnak – mondta cseppet sem vidáman.<br />- Ez úgy hangzott, mintha utálnád az egészet! – jegyeztem meg halkan. Rob elnevette magát, de nem az öröm miatt. Ez egy kétségbeesett nevetés volt.<br />- Mert útálom is! Vagyis szeretem, amit csinálok, de kiborítanak a velejáró dolgok. Puccos partik, pletykára éhes fotósok, sikítozó tinik és mamáik! Ez nem én vagyok – rázta a fejét keserűen. Tényleg nagyon félreismertem. A látszat néha csal és az ő esetében, én belesetem a csapdába. Hittem a média által gondosan kialakított képnek.<br />- Tudod, nagyot tévedtem veled kapcsolatban! – úgy döntöttem vele is megosztom felfedezésem.<br />- Beképzelt majomnak hittél, mi? – nevetett fel, de nem tudott átverni. Éreztem a hangján, hogy rosszul esik neki, hogy ezt gondoltam róla.<br /><br />- Igen. De mint mondtam tévedtem! – ismételtem magam.<br />- Akkor már nem taszítalak? – kérdezte reménykedve.<br />- Eddig sem taszítottál! – csúszott ki a számon. Remek Kristen… miért nem mondod neki rögtön, hogy megőrjít? – Úgy értem, most, hogy tudom milyen vagy egész megkedveltelek! – igazából kicsit ferdítettem, ugyanis ez már nem pusztán annyi, hogy kedvelem.<br />- Ez szomorú – lehajtotta a fejét és nagy levegőt vett. – Én nem csupán kedvellek …- nem folytatta, de nem is kellett.<br />- Tudod nekem… nekem – valahogy nem akart a számra jönni a vallomás – van valakim! – a torkomat szinte égette, ahogy kimondtam.<br />- Tudom! – sóhajtotta lemondóan, de egy perc múlva elmosolyodott. – Remélem már nem sokáig! – végülis mire számítottam? Tényleg nem úgy viselkedem, mint akinek van pasija és szereti.<br />- Héj… össze vagyok zavarodva, oké? – mondtam morcosan.<br />- Én várok! – reménnyel teli hangja, kicsit megenyhített engem is. De mégis meddig vár? És én mit akarok? Ezzel majd később foglalkozom. Ez az… mindig ezt csinálom, ha probléma van hárítok. Talán anyámnak igaza van és semmi nem veszek komolyan? Nem, neki nem lehet igaza!<br /><br />Valahogy nagyon nem akaródzott bemennem a házba. Már legalább a huszadik utolsó búcsúcsókunkat váltottuk a Volvo sötét biztonságágában.<br />- Holnap? – kérdezte reménykedve.<br />- Pénteken! – feleltem nagy nehezen, mire lemondó sóhaj szakadt fel ajkai közül. – Az csak két nap – forgattam a szemem.<br />- Itt leszek! – egy újabb csók reményében hajolt felém, amire készséggel válaszoltam ismét. Már meg sem lepődtem magamon. Teljes nyugalommal ízlelgettem ajkait.<br />Nem tudom, hogy lehetett akkora szerencsém, hogy anyám már aludt. Úgy tűnik a fentiek megsajnáltak és ma kimenőt adtak nekem.<br />Kár hogy ez a sajnálat nem tartott ki a hét további napjaira is. Úgy tűnt anyám jól felszívta magát a titkolózásomon mivel most még jobban az agyamra ment mint általában. Nem mintha eddig olyan sokat dumáltunk volna, de most már a kommunikációnk lesüllyedt egy szintre. Ezen a szinten anyám parancsolgatott én pedig vagy csináltam vagy szartam rá. De ő még csak a tortúra egyik részét tette ki.<br /><br />Mert persze ott volt még Mike aki az kiakasztást lassan felsőfokon űzte, a nap minden percében a sarkamban lógott, jött velem tankolni, boltba, cipőt venni, állatorvoshoz. Mint egy tapadó korong, amit képtelenség leszedni. Esténként kétségbeesetten hárítottam a közeledését fejvájásra hivatkozva. Persze mindig besértődött, de rá hagytam, had morogjon magának.<br />Egyre többször kezdett el kérdezősködni, nagyon jól tudtam, hogy gyanakszik. Pengeélen táncoltam, de én még örültem is neki. Mikenak már kevésbé, folyamatosan arról hadovált hogy már nem szeretem , hogy találok valaki mást, és akkor majd beletiprok a sérülékeny lelkivilágába. Ohh… Nálam aztán senki sem ismeri jobban a sérülékeny lelkivilágát, bár az érzékeny ego jobb kifejezés lenne rá.<br />- Paranoiás vagy! – oltottam le ha rá tért a témára. De sajnos ha belegondoltam rájöttem igaza van, beletrafált a dologba. Akárhányszor ránéztem emlékeztetnem kellett magamat az érzéseimre. Már nem voltam biztos bennük. Ez mind Rob miatt volt… „- Én várok!” jutott eszembe az ígérete amit még az étteremben tett nekem. Beleborzongtam a szavak jelentésébe.<br />Ismerem már annyira hogy bízzak benne? És mi lenne akkor Mikeal? Nem bánthatom meg ennyire, bármennyire is idegel az utóbbi időben, akkor is a barátom és én… én szeretem..<br />Tényleg? Tényleg szeretem, vagy csak a megszokás kötelei fűznek hozzá? És mi van ha ezeket a köteleket elnyisszantják azok az érzések amik egyre erősebben vonzanak Hozzá?..<br />Valaki régen azt mondta A kérdés, ami néha elbizonytalanít: én vagyok őrült, vagy mindenki más?<br />Most határozottan állíthattam a válasz: én magam.<br /><br />Végre elérkezett a péntek, késő délután volt és fülledt meleg. Anyám annyi jeges teát vert be amennyitől teljesen kiütve hevert a díványon. Szabályos időköz önti horkantása biztosított arról hogy alszik. Mikeot is elpateroltam haza hogy végre nyugtom legyen. Igaz nehezen akart menni de bedobtam a menzesz kártyát - hogy mennyire kivagyok tőle – na akkor aztán porzott utána az út. Ebből is látszik hogy nem figyel rám, akkor tudná hogy két hete lett vége, de mindegy is, a lényeg hogy elhúzott, és minden adott volt hogy kiosonhassak a házból.<br />Csak egy probléma volt: Rob baszott felhívni. Egyre idegesebben figyeltem anyámat, nehogy kialudja magát és idő előtt felkeljen, de ő csak feküdt ott mint egy darab sonka.<br />A nagy várakozásban próbáltam elfoglalni magam ezért visszaosontam a szobámba . Eldöntöttem, hogy ruhát cserélek, addig turkáltam a szekrényem hátuljában míg ráakadtam egy fekete darabra, nem hogy nem volt ismerős, de még csak nem is láttam eddig. Ki sem gondolt kérdésemre már tudtam is a választ: Anya!..<br /><br />Most valahogy nem utáltam ezért annyira mint máskor, mert ez a ruha még egész jó darab volt. Vagy legalább nem volt olyan hajmeresztő mint az eddigiek. Egyszerű fekete feszes anyag, igaz a hát kivágása leért a derekáig,… a mellrésze is rendesen ki volt vágva, ráadásul rövid volt , alig a combom közepéig ért. Nem érdekel! Inkább nézzek ki kurvának mint apácának nem? Felhúztam a fekete tornacsukámat, mert abból nem engedek. Megnéztem a telefonom, semmi… Füleltem egy kicsit…anyám még mindig horkol. Még jók vagyunk csak siessen. A maradék időben próbálkoztam valami sminket a fejemre tenni, legyen meg az összhatás. Épp a hajamra kentem valami vax félét – amiről tegyük hozzá nem is tudtam hogy létezik – mikor a telefonom hirtelen vad rezgésbe kezdett az asztalon. A szívem kihagyott ahogy odaléptem az asztal mellé. Bejövő Hívás: RP..<br /><br />- Halo? - suttogtam izgatottan a telefonba.<br />- Én vagyok az… miért suttogsz? – kérdezte Rob a vonal túl végéről.<br />- Anyám alszik…<br />- Aha… hát akkor halkan gyere ki, mindjárt ott vagyok. – hallottam a hangján hogy mosolyog, ha látná én hogy vigyorgok.<br />Letettem a telefont és ha lehet egyáltalán olyat, akkor lábujjhegyen lerobogtam a lépcsőn. Anyám még mindig hortyogott így sietősen felhúztam a bőrdzsekimet, fogtam a táskám ás az ajtó felé lépdeltem. Jobb nem kísérteni az ördögöt. Főleg ha az abbahagyja a horkolást…A lábam megállt a levegőben, ujjaimat keresztezve könyörögtem magamban. „ Kérlek ne ébredj fel!Kérlek!Kérlek!”..Már azt hittem bebukom a dolgot mikor anya az oldalára fordult: „ Kristen…”- picsába!!.. „Kristen menj el a mosodába… hmm és.. ne…ne…ne a drágát…phh…ne vakarózz… ne feleselj.. „mormolta magában majd újra egyenletes horkolásba kezdett. Esküszöm anya, hogy nem fogok vakarózni! – mosolyogtam felszabadultam amint kiléptem az ajtónkon.<br /><br />Rob már ott várt rám a kocsival, beültem mellé és vártam, hogy elinduljon. De csak nem akart. Ránéztem, arcáról sugározott az elragadtatottság.<br /><br />- Mi van?<br />- Nagyon dögös vagy – suttogta rekedt hangon. Lesütöttem a szemem, mindig zavarba jöttem ha nyíltan bókoltak nekem, hát még ha ő teszi azt. Ujjával az állam alá nyúlt, kényszerítve hogy a szemébe nézzek. – Akkor is az vagy, még ha nem is hiszed el – nagy tévedés! Neki mindent elhittem amikor így nézett rám, átható tekintetétől libabőrős lettem. Ajkai finoman simítottak végig a nyakamon majd a számon, követelőzően közelebb húztam magamhoz, ujjaim a hajába kúsztak. Lihegve vártam mikor vesz birtokba nyelvével, de ő csak elmosolyodott és gyöngéden eltolt magától.<br />- Így semmi nem lesz az esténkből – lehelte vigyorogva – ne becsüld túl az akaraterőmet. Újabban úgy is nekem kell téged figyelmeztetnem…- még mindig vigyorgott mikor beindította a motort. Én nem szóltam semmit, fölpakoltam lábaimat a műszerfalra. Ugyan mit mondhattam volna neki? Sajnos teljesen egyetértettem vele.<br /><br />Megint a külvárosban kötöttünk ki, tudtam hogy szeret ilyen helyekre járni, ahogy ő mondaná” biztonságosak voltak”… Egy otthonos kis bárban töltöttük az est hátralévő részét. Robot persze itt is ismerősként fogadták. Egy félreeső boxban iszogattunk – bár az idő nagy részét csókolózással töltöttük, de ezen kívül- meséltem neki a szerepeimről, anyámról – furcsa hogy ez a téma mennyire lekötötte – és a kutyáimról. Mikor már teljesen kitikkadtam ő kezdett beszélni, főként Londonról, a családjáról, az ottani barátairól. Kérlelésemre taglalta a Leighton témát is – ez viszont engem kötött le nagyon -, mesélés közben sokszor hozta elő a „csak barátok vagyunk” dolgot. Valószínűleg nem bírtam uralkodni az arcvonásaimon, és grimaszoltam. Rob elégedett vigyorából következtetve tényleg ez lehetett a helyzet. Késő éjjel volt már mikor leparkolt a házunk előtt. Mintha a Volvo üléséhez ragadtam volna, tettem a hülyét mikor ki kellett volna szállni.<br /><br />- Hát nem volt még elég belőlem ma estére? – kérdezte Rob halkan. Hangja komoly volt, így hát komolyan is válaszoltam:<br />- Egyáltalán nem! – ajkam némán formálta a szavakat. A következő pillanatban karok ragadtak meg , aztán már csak arra eszméltem, hogy Rob ölében ülök. Szája egyetlen másodpercig sem engedett. Puha kezei mohón csúsztak be a szoknyám alá, miközben én már az ingét gomboltam. Édes nyelve telhetetlenül ostromolt míg már levegőt sem kaptam. Vagy a levegőhiánytól vagy az észveszejtő csókjától, de szinte karnyújtásnyira voltam az eszméletvesztéstől. Végül erőtlenül lihegve omlottam mellkasára, beszívtam őrjítő illatát . A vágy elviselhetetlen volt, akartam!Most rögtön, itt ebben a pillanatban! Rob ujjai becsúsztak a tangámba és engem – ismét – kéjes sikolyom rántott vissza a felszínre. Ott feküdtem Rob mellkasán, szíve a fülem alatt dübörgött. Az érzékiség mocsarában vergődtem, miközben ujjai finoman kényeztettek.<br /><br />Testem kínlódva vágyott rá , az eszem mégis azt kiáltotta „Ne tedd!”..Hátra dőltem hogy a szemébe nézzek, és akkor majdnem megtörtem. Tekintetéből égető vágy áradt felém, kínzó vágyakozás az egyesülésre. Elfordítottam a fejem, túl gyáva voltam hogy a szemébe nézzek.<br />- Nem tehetjük. – suttogtam rekedten. Amint kimondtam már el is tolt magától. Éreztem a csomót a torkomban, a feltörni készülő könnyek előfutárát. Lemásztam róla miközben tudtam , ő azt várja hogy ránézzek, hogy mondjak valamit! De képtelen voltam bármit is mondani... Csak egy dolog volt, amit soha nem gondoltam még ennél komolyabban.<br />- Sajnálom – hebegtem kikászálódva a kocsiból. Befelé indultam, imádkoztam hogy menjen el amint kiszálltam! Akkor nem éreznék ekkora bűntudatot, nem érezném hogy csak játszom vele. A kocsi nem mozdult, sötéten várakozott míg csak el nem értem az ajtót. Minden erőmmel küzdöttem a késztetés ellen, nem szabad hátra néznem. Ha látnám az autót amiben Rob valószínűleg most dönti el hogy örökre végez velem - nem pazarolva az idejét egy ilyenre mint én- valószínűleg nem lennék képes belépni az ajtón. Minden idegszálam őrá vágyott, így amint a kilincshez értem és a kocsi motorja egyúttal beindult, kicsordultak azok a könnyek amiket nem tarthattam tovább. Helyesen döntöttem!Helyesen! Ez volt a Helyes döntés! Ezt skandáltam magamban, míg le nem győztem a zokogást hogy aztán belépjek az ajtón. A házban teljes volt a sötétség, anyám horkolása most egy emelettel feljebbről jött. Az orromat törölgetve másztam fel a lépcsőn , alig vártam hogy bedőlhessek az ágyamba. Felkapcsoltam a lámpát, de amint kigyulladt majd összepisiltem magam. Mike állt a sötétben, arcán ingerült kifejezés ült. Ennek meg vajon mi baja?<br /><br />- Halálra ijesztettél te marha – rivalltam rá, de a döhös hatást elmaradt, hangom rekedtsége miatt.<br />-Kit érdekel? Hol voltál? – kérdezte nyersen. Nem tetszett a hangneme. Utálom ha kérdezősködött.<br />- Mi közöd hozzá? – vetettem oda a szekrényem felé sétálva. – Egy barátommal.<br />- Mégis ki az a barát? – fel alá járkált engem figyelve, abbahagytam az alvós cucc keresésem és odaálltam elé.<br />- Nem tartozom neked beszámolóval… - sziszegtem a fogaimon keresztül.<br />- De én tudni akarom kivel voltál!- egyre hangosabb volt, lesajnálva néztem rá mire már lassan üvöltött. – És mióta szokás annak a barátnak az öléből kiszállni? – tehát leskelődött... Szánalmas! Legszívesebben felsikoltottam volna az idegtől, de akkor anyám felébredne. Bár Mike meg a kaffogása lehet már felverte.<br />- Mike, állj le! Most kurvára nincs kedvem ehhez az egészhez!.. – lemondóan sóhajtottam.<br />- Nem érdekel hogy mihez van kedved! – megragadta a karomat, na erre már bedühödtem én is. – Csak azt mond meg hogy meg is dugott már , vagy odáig még nem jutottál el hogy szét tedd a lábad neki? – ha eddig nem is , most már füstölt a fejem. Rám tört a remegés, kirántottam a karom Mike szorításából. Kedvem lett volna leköpni, de akkor lesüllyednék a szintjére. Megvetően nézett rám, szinte undorral.<br />- Te kis kurva… - Mike szavai ostorként csattantak, abban a pillanatban elszakadt minden szál ami valaha is hozzá kötött. Nem érdekelt hová süllyedek le, teljes erőmből pofán vágtam.<br />- Rohadék.. – nyögtem ki a dühtől fuldokolva. Elindultam az ajtó felé, de Mike megragadott.<br />- Mit képzelsz hová mész?<br /><br />- Eressz el te barom! – sikítottam. Erőlködve próbáltam kiszabadulni, dulakodásunk hevében Mike lökött rajtam egyet minek eredménye képpen kínzó fájdalom mart az arcomba. Pillanatnyi képszakadás után, a földön fekve tértem magamhoz. Rájöttem, hogy az az idióta nekibaszott az ajtónak, ezért az arcom lángolt mintha forró vassal égetnék. Odakaptam a kezem, de nem lett jobb. Feltápászkodtam, Mike lefagyva állt mellettem. Bosszúsan indultam el – újfent – kifelé.<br />- Kristen!... – szólalt meg az a segg, és már nyújtotta volna a kezét felém, de akkor..<br />- Hozzá ne érj a lányomhoz! – anyám hangja harsant a sötét folyosóról. Ez egyszer örültem hogy felébredt. – Van tíz másodperced hogy eltűnj a házamból te kis szarházi, vagy kihívom a rendőröket! – ez az anya mond meg neki! Csak úgy hard core módon! Mike nem nagyon akart megindulni, anyám annál inkább felénk lépkedett. Ahogy kilépett a sötétből kezében jól kirajzolódott egy gázspray. Meghökkenve konstatáltam hogy van neki, és hogy most Mike felé tart vele. Annak a majomnak sem kellett több felhívás, lerohant a lépcsőn.<br /><br />- Meg ne lássalak még egyszer a lányom közelében te mocsok! – kiabált utána anyám a sprayt lóbálva. Még vicces is lett volna, ha nem fáj ennyire az arcom. Lüktetett az egész bal szemem, és az alatta lévő rész is. Anya odalépett mellém, de én a fejemet ráztam.<br />- Menj csak visszaaludni, én megleszek – bizonygattam, de kétkedő pillantásai az arcomra arról tanúskodtam : nem sikerült meggyőznöm.<br />- De tényleg, majd lejegelem! Ígérem! – anyám még mindig gyanúsan méregetett így kimondtam az első dolgot ami eszembe jutott – egyedül akarok lenni! – erre aztán megenyhült és egy ölelés?! – igen anyám megölelt – után visszamászott a szobájába.<br />Igaz hazudtam neki, egyáltalán nem akartam egyedül lenni, de valahogy ahhoz sem volt kedvem hogy az ő lelki tanácsadását hallgassam. Csak egy helyre mehettem, csak egy ember volt akit látni akartam. Úgy éreztem magam mint akit összekell fogni, nehogy szétessen a következő percben. Hozzá kellett mennem, más nem volt képes egészben tartani.<br />Lefutottam a lépcsőn, remélve hogy Mike már elhúzta a belét, a tükör felé pillantottam, máris elborítottak a kékes lilás véraláfutások. Remek! Nem elég hogy kibasszottul fáj, még ronda is! Bevágódtam a Minimbe és már hajtottam is a külváros felé. A letekert ablakon beáramló friss levegőtől egy kicsit megnyugodtam. Próbáltam nem felidézni a történteket, nem akartam sírva fakadni, akkor le kellene állnom és később érné el Hozzá. Így hát megembereltem magam az út hátralévő részére. Csak akkor fogott el a pánik mikor leparkoltam a sötét utcán. Megérkeztem. Vajon haragszik rám? Lehet nem is kellett volna idejönnöm! De hát máshová nem mehettem… rá van szükségem…most már biztosan tudtam!<br /><br />Robert<br /><br />Nem bírtam aludni. Tehetetlenül forgolódtam az ágyamban, álomért könyörögve. Talán az álmaimban végre Kristennel lehetnék. Kristen…áhh nem igaz... kezembe temettem az arcom miközben oldalra fordultam. Kínlódásomat csengőszó szakította félbe. Ki a fasz az ilyenkor?? Hajnal van ember! Kimásztam az ágyból, útközben magamra húztam egy nadrágot az ajtó felé lépkedve. Idegesen feltéptem a zárat, majd lemerevedtem. Kristen állt előttem, először azt hittem csak képzelődőm. Megdörzsöltem a szemem, de nem, még mindig itt van. Ő volt az, még mindig gyönyörű, még mindig kívánatos. Félig meddig eltakarta a folyosó homálya, nem tudtam miért van itt, de örültem neki.<br />- Kris… gyere be! – megérintettem finom kezét befelé húzva. Félénken kivette kezét az enyémből. – Mi az? Mi a baj?- közelebb léptem hozzá, a szobából jövő fény megvilágította arcát. Lesütötte a szemét, de ekkor már nem érdekelt semmi. Lila foltokkal tarkított arcának látványától elborult az agyam. Gyilkos düh morajlott át rajtam…You can be my Bellahttp://www.blogger.com/profile/03874933841190013871noreply@blogger.com30tag:blogger.com,1999:blog-2414595417320685778.post-38981251618209161012010-02-15T12:46:00.000-08:002010-02-15T13:28:31.846-08:00You can be my Bella - 2. fejezetElrablás<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq6RTwYXfNqyeapAlv0sKUeLu27I0tXYx2yrjxIxCtu8773OBye1yupu_Vnm5kW471yWDFlNPFuSZCnWY31v-3aCh3ocF4eO_I0P0wNA3KycQzev7McQVjCfQwvVf-iIasmJE87lP_kvE/s1600-h/sm%C3%A1rderendesen.jpg"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; DISPLAY: block; HEIGHT: 267px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5438576073680197666" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq6RTwYXfNqyeapAlv0sKUeLu27I0tXYx2yrjxIxCtu8773OBye1yupu_Vnm5kW471yWDFlNPFuSZCnWY31v-3aCh3ocF4eO_I0P0wNA3KycQzev7McQVjCfQwvVf-iIasmJE87lP_kvE/s400/sm%C3%A1rderendesen.jpg" /></a><br /><div></div><span style="color:#663333;"><em>Kedves egybegyűltek! Eljött az idő, hogy feltegyük a You can be my Bella 2. fejezetét. Köszönjük szépen a bizalmat és reméljük, hogy ez a rész is annyira fog tetszeni, mint az első! Nagyon örültünk a véleményeknek, köszönjük szépen továbbra is várjuk őket.:) Tudjuk, hogy ez nagyon új még és örülünk, hogy ilyen jól fogadtátok!<br />Még annyit, hogy nagyon sokan félreértettek egy dolgot az előző részben, amit ebben letisztázunk, csak, hogy világos legyen!:D Fontos lehet a történet szempontjából!<br />Nem nagyon tudok már mit hozzátenni…olvassátok és meglátjátok!:)<br />Puszi:Brianna&Lady</em></span><br /><br /><br />Robert<br /><br />Kristen Stewart…Napok óta csak ez a név motoszkál bennem. Ha felébredtem reggel, ha dolgoztam, ha buliztam a haverokkal, ha fáradtan bedőltem az ágyba. Ő mindig ott volt, követett akár egy árnyék…nem engedett ,még egy pillanatra sem szűnt meg létezni. Találkozásunk minden egyes momentuma ott gomolygott körülöttem, minek hatására agyam előállt egy furcsa álommal. Lassan 5 napja minden éjjel ezt álmodtam.<br />Hosszú folyóson álltam, Kristen alig egy méterre tőlem, és én már épp megérintettem volna mikor futni kezdett. Futottam utána de ő nem állt meg, néha hátra nézett angyalian kacagva, de sose hagyta hogy elkapjam. Volt hogy hátra nyújtotta karcsú karját, de én nem értem el. Reggelente izzadtan, de főleg idegesen ébredtem. Egész nap ő járt a fejemben, titokzatos, gyönyörű, és idegőrlő hogy nem tudom elkapni.<br />Az arca, a hangja, az illata, a csókja. Minden ott kavargott bennem, és én azt vettem észre hogy utána sóvárgok. Meg kell szereznem magamnak- döntöttem el a hét vége felé ,egy újabb fantasztikusan idegesítő álom után.<br /><br />A stúdió felé hajtva felhívtam az ügynökömet. Ha törik ha szakad ő az enyém lesz! Bár, ki ne akarna az enyém lenne ezen a nyamvadt bolygón? Bárkit megkaphatnék, csajok ezrei olvadnak el tőlem. De nekem nem kell bárki…csak…<br />- Szia Rob – Nick végre felvette a telefont.<br />- Szia – mondtam türelmetlenül.<br />- Meglepődtem hogy hívtál, mindig én kereslek, te sose hívsz. – darálta a telefonba, én pedig idegesen felnyögtem.<br />- Tök mindegy , csak annyit akarok hogy szerezd meg Kristen Stewart címét…igen…Stewart…hogy-hogy mit akarok vele? Semmi közöd hozzá Nick. Csak szerezd meg! – azzal lecsaptam a telefont. Utálom hogy minden tudni akar, éppen eléggé engedem hogy beleszóljon az életembe. Akár egy pióca, de meg kell hagyni igen hatékony pióca. Már épp kapartam le magamról a sminket, mikor megcsörrent a mobilom . Nick lediktálta a címet.<br />A terv már körvonalazódott bennem , de amint lemostam magamról a fehér festéket, már pontosan tudtam mit fogok tenni.<br />Szinte átrepültem a parkolón, aztán padlógázzal a cím felé…én mindig megszerzem amit akarok…<br /><br />Kristen<br /><br />Anyám kiabálásra kelni, hát komolyan már meg kellene szoknom. De még mindig feláll a szőr ha meghallom.<br />- Kristen! Kristen felkeltél már? Kristen!!!! Ébren vagy? – robbant be a szobámba. Legszívesebben betömtem volna a száját egy párnával, kíváncsi lennek akkor hogyan kiabálni. „Kussolj már!!” ordítottam…volna neki, de persze nem tettem.<br />- Fel! Mert felkeltettél! – morogtam, a fejemre húztam a takarót.<br />- Már épp ideje volt, ha bulizol éjjel vállald a fáradságot reggel.. – oktatott ki én meg már tényleg markoltam a párnát hogy azzal tömjem be a száját, de akkor az órára néztem. Fél három múlt… fasza. Ma sem csináltam semmit.<br />- Kristen! Menj el és vegyél hajfestéket nekem! – vinnyogta anyu. Mivan? Minek ennek hajfesték ? – kijöttek az ősz hajaim.. – sopánkodott, de meg tudtam a választ.<br />- Nem akarok – dünnyögtem.<br />- Itt a pénz – letett egy húszast az asztalra és otthagyott. Ennyit a demokráciáról. Feltápászkodtam , magamra húztam egy pólót és egy nacit. Fel a napszemüveg.<br />Kurvára semmi kedvem nem volt most ehhez, de ha előbb elindulok, előbb teljesítem sátán anyám kívánságát. Fogtam a cuccaimat és kiléptem az ajtón.<br /><br />„Ez meg mi a faszt keres itt? „ – ez volt az első értelmes gondolatom ami átsuhant az agyamon, amikor megláttam Mr. Bájgúnárt a kocsijának támaszkodva. Arcán ott virított az a magabiztos vigyor , pont mint a múltkor. Észveszejtően jól nézett ki…pont mint a múltkor. Nem mintha ez sokat dobna azon a tényen hogy még mindig utálom.<br />Persze úgy állt meg azzal a flancos Volvóval hogy még véletlenül se tudjak kiállni..Ő meg teheti. Mert ő Robert Pattinson ő mindent megtehet mi? ..Hát nem.. nem az ÉN utcámban. Dühösen odavágtattam hozzá.<br />- Te meg mi a frászt keresel itt? – rivalltam rá a lehető leggorombább hangommal.<br />- Micsoda fogadtatás! Ennél azért jobbra számítottam! – közölte, és egy kis félmosolyra húzta száját. Ettől biztos mindenki elalél, de nálam nem jön be.<br />- Ha örömujjongást vársz, akkor rossz helyen kopogtatsz Pattinson! És különben is honnan tudtad, hogy itt lakom? – kérdeztem összefont kézzel.<br />- Megvannak a forrásaim! Ugyan csak látni akartalak. – mondta mézes-mázos hangon.<br />- Remek, már láttál, szóval akár mehetsz is! – talán kicsit undok voltam, de nem akarom nézni, azt az önelégült képét.<br />- Beszélgethetnénk… - elrugaszkodott az autójától és közelebb lépet hozzám. Hát ez nem fogja feladni…<br />- Inkább ne! – nyögtem, de ez már nem volt olyan biztos, mint az előbbi szavaim. Közel volt…nagyon közel és igéző tekintetétől megzavarodtam. Az istenért Kristen, erős vagy…ellen tudsz állni ennek a bájgúnárnak. Nem akarsz egy újabb trófea lenni neki. – Mennem kell! – közöltem. Már épp indultam volna, de elkapta a kezem és visszarántott magához.<br /><br />- Nem akartam ezt, de ha nincs más választásom… - egy másodpercig értetlenül néztem rá, aztán mikor a lábam alatt már nem éreztem a talajt, rájöttem, hogy mit tervez. – Mégis mit képzelsz? Azonnal tegyél le… nem hallod? – hiába kapálóztam, Ő csak felnevetett és egyetlen mozdulattal betuszkolta a kocsijába, majd bepattant a vezetőülésre.<br />- Nyugi vissza hozlak, ha még vissza akarsz jönni! – elégedetten rám mosolygott és már indított is. Egész úton vártam a piros lámpát, hogy kiugorhassak mellőle, de a szerencse ennek a taplónak a pártján állt. Mégis hova visz? Alig, hogy feltettem magamnak ezt a kérdést, már le is parkolt egy társasház előtt. Micsoda pofátlan disznó… gondolja, hogy felvisz a lakására és már is rámászhat?<br />Kinyitotta nekem az ajtót, de én nem mozdultam, csak duzzogva bámultam ki a szélvédőn.<br />- Ahogy akarod! – mondta és már nyúlt be értem, hogy ismét felvegyen.<br />- Jól van, csak ezt ne! – morcosan ellöktem a kezét és kiszálltam a kocsiból. Elégedetten felnevetett, amitől csak még idegesebb lettem. Körbe néztem, hogy merre tudnék elmenekülni…<br />- Úgyis visszahozlak! – mi a faszom, még gondolatolvasó is? Ráfintorogtam és elindultam a ház felé. Boldogan követett. Sőt még volt pofája a derekamra rakni a kezét…mondanom sem kell, milyen örömmel néztem a fejét, mikor lesöpörtem magamról pofátlan végtagját. Úgy tűnik a lift az luxus erre felé – bár egy elég jó környék -. Majdnem kiköptem a tüdőm, mire felértünk a harmadikra, ahol ennek a bájgúnárnak volt a lakása. Kinyitotta előttem az ajtót, én meg egy „kapd be, te mocskos emberrabló” fejjel besétáltam rajta. Kelletlenül néztem körbe a luxus színvonalú lakásban. Kár, hogy a szépségét elnyomta az az óriási kupleráj, ami ott volt. A fogasról is mocskos zokni lógott.<br /><br />- Kérsz valamit? – a hátam mögül jött a hangja és mikor hátra fordultam valami furcsa érzés kerített hatalmába. Ott áll az ajtónak támaszkodva, kezében a napszemüvegével és egy kábító mosollyal az arcán. Most meg mi történik velem? Rám nincs hatással, ez a majom…vagy mégis?... nem, nincs! Valószínűleg észrevette a reakcióm, mert a kedves mosolya átváltozott elégedett vigyorrá. Zavartan elkaptam a szemem és a földet bámultam, miközben válaszoltam.<br />- Igazából kérnék valamit… vigyél haza most! – mondtam még mindig durcásan.<br />- Ugyan már Stew! Ne legyél már ilyen morci – ellépett a faltól és, ahogy araszolt közelebb, én úgy lépkedtem egyre hátrébb.<br />- De! Elrabolsz és még elvárod, hogy örüljek neki! Ez… ez… - monológom közben eszembe jutott valami. – Honnan tudod, hogy Stew a becenevem? – kérdeztem meghökkenve.<br />- Nem tudtam, csak ez jött a számra! – az értetlen arckifejezéséből ítélve, ez őt legalább annyira meglepte, mint engem. - De tetszik… legalább annyira, mint te! – Kristen koncentrálj…gyerünk figyelmen kívül tudod hagyni! Mikor elém lépett és eltűrte az egyik kis hajtincset, megrándult a gyomrom. Egyre jobban közeledett felém az arca…<br /><br />- Meg ne próbáld – sóhajtottam utolsó erőmmel, de a szemem már félig csukva volt. Kretén egy liba vagyok, semmit kétség. A dolog csak rosszabb lett, mikor a fülemhez hajolt.<br />- Ne mond, hogy te nem élvezted a múltkor! – suttogta. Libabőrös lettem, ahogy lélegzete lágyan csiklandozta a fülemet. Úgy tűnt a hallgatást beleegyezésnek tekintette, mert ismét a szemembe nézett. Jó, tényleg élveztem…de útálom is magam érte. Ő az utolsó férfi, akinek élvezni akarom a csókját. De nem tehetek ellene semmit, és ez a legdühítőbb. Kezei a csípőmre simultak és lassan közelebb húzott magához. Már nem tudtam ellenkezni… talán nem is akartam? Testem megadta magát az erőszakos kezek ostromának, és simult hozzá Roberthez. Óvatosan hozzáérintette ajkát az enyémhez, majd várakozóan kicsit hátrébb húzta fejét. A reakciómon magam is meglepődtem! Hajába túrva, óriási hévvel rántottam vissza a fejét és tapadtam ajkaira. Mikor ismét puszit nyomott a számra, elégedett sóhajtással nyitottam szét ajkaimat, utat biztosítva kutató nyelvének. Éreztem, hogy elmosolyodik…ha magamnál vagyok, biztos képen törlöm, de jelen helyzetben csak kábultan vártam a folytatást. Szerencsére nem váratott magára sokat. Erősen szorította elgyengült testemet, miközben nyelveink vadul kergették egymást. Aztán már csak arra eszméltem, hogy már nem érzem édes ajkait… kinyitottam a szemem és egyenesen az övével találtam szemben magam.<br /><br />A tekintete furcsa komolyságot tükrözött. Arra számítottam hogy meglátom az ismerős önelégült vigyort, de ennek most nyoma sem volt. Pillantását ellágyította valami, vágyakozó volt, ugyanakkor mintha bizonytalan lenne a dolgában. Nem gondolkozhattam sokat rajta, mert a következő pillanatban újra megcsókolt. Lágyan, érzékien. Ott estem volna össze ha nem tart erősen. Hátra felé araszolva húzott magával engem is. Túl gyenge voltam az ellenálláshoz, bár lehet nem is akartam. Nyelve finom táncot járt az enyémmel, szinte beleszédültem a csókba. Éreztem ahogy lehajolva hátra dönt a kanapén, fölém tornyosult. Ajakai egyetlen másodpercre sem engedtek szabadon. Percekkel később már a nyakam tövét égette forró lehelete. Úgy hevertem ott akár egy rongybaba , hagytam hogy ő uraljon. Elvesztettem az irányítást. Nyelve végigsiklott a bőrömön, ujjai a hasamnál jártak, majd becsúsztak a pólóm alá. Kapkodva szedtem a levegőt, miközben ő egyre feljebb siklott.<br />Több dolog történt egyszerre. Finom keze a mellemre tévedt , miközben fogai gyengéden harapták a bőröm. Hallottam ahogy felnyögök és ettől a hangtól észhez tértem.<br />Csukott szemeim kinyíltak. Normális vagyok én? Itt hempergek egy pasival akit alig ismerek, az tény hogy vonzódom hozzá, de ezt akkor sem lehet! Abba kell hagynunk! Nem tehetem meg…<br /><br />- Állj le – hangom nem volt több mint halk suttogás, valószínűleg meg sem hallotta, vagy ha igen akkor nem vette komolyan. – Kérlek! Hagyd abba! – ez már valamivel erősebbre sikeredett de még mindig bizonytalannak hangzott. Naná hogy annak! Az agyam harcolt a testemmel!... De észnél kell lennem!Gyerünk Stew...nem szabad… nem helyes…nem teheted!...Bassza meg!.. – Elég!! Hagyd abba! – kiáltottam és próbáltam elszakadni tőle. – Engedj el! – hangom hisztérikus árnyalatot vett mikor felfogtam mit is csináltam majdnem.<br />Majdnem, és ez a lényeg!<br />Robra néztem, tanácstalanul bámult rám. Sőt nem is inkább sértődötten! Aztán a sértődöttséget hamar felváltotta a düh. Cseppet sem gyengéden lemászott rólam átvágva a szobán az erkély felé indult. Én még mindig ott feküdtem. Tudtam hogy ez volt a helyes döntés, akkor most miért ilyen kibaszott szar? Most én éreztem úgy mint akit megsértettek,<br />bár lassan rájöttem hogy amit érzek az inkább a megalázottság. Csak ültem ott , vártam mikor tudok végre normális szívritmust produkálni. Most mi a faszt csináljak?<br />Itt terpeszkedem Robert Pattinson kanapéján - aki nem mellesleg elrabolt és –akivel majdnem lefeküdtem. Jó kis helyzet.<br /><br />Ő még mindig az erkélyen volt, talán oda kellene mennem hozzá? Mielőtt még felfoghattam volna már én is kint álltam, a kellemes esti szellő az arcomba fújt, összeborzolva a hajam. Rob a korlátnak támaszkodott, nem nézett hátra, talán nem is vett észre. A torkom teljesen kiszáradt, halkan köhögtem egy sort mire elrablóm figyelme újra rám szegeződött.<br />Merengő tekintete átváltott zavarodottá, homloka apró ráncokba szaladt.<br />- Ki vagy te Kristen Stewart ? –szaladt ki a száján halkan, megéreztem a kérdésben rejlő kíváncsiságot. Felém araszolt, mire én is hátrálni kezdtem. – Nem értem. Nem értelek. Miért nem vagy olyan mint a többi? – susogta kellemes hangján, szemeiből csak úgy sütött a meg nem értés. – Bármelyik más lány örömmel lefeküdt volna velem. Hiszen én vagyok a nagy sztárvámpír Robert Pattinson – hangja teli volt iróniával – Bármelyik lány, de te nem. – hátamnál éreztem a falat, nincs tovább menekvés. Karjai bekerítettek, finom kezei fejem mellett támasztották a falat. Magamon éreztem kutató pillantását, de főleg édes leheletétét.<br />- Ki vagy te ? – suttogta némán, alig pár centire tőlem, borzongás futott végig rajtam. Ajkaim megremegtek ahogy próbáltam a válaszomra koncentrálni.<br /><br />- Én más vagyok – hebegtem halkan. Ez igaz is volt. De vajon ő nem vette észre hogy milyen hatással van rám? Bármennyire is próbáltam tagadni, vagy utálni magam érte, be kellett látnom vonzódom hozzá. Képtelenség hogy ennyire a hatása alatt legyek valakinek, akit alig ismerek. Egy hét sem telt el az első találkozásunk óta és én gyakorlatilag hagytam hogy leteperjen. Bár ez szinte várható volt, hisz most is mindjárt szétfolyok, pedig csak közel jött hozzám. Még jó hogy ezt ő eddig nem fogta fel, de nem is baj, én is azon vagyok hogy elnyomjam magamban. Hisz ez csak testi vonzalom, azt le lehet gyűrni. Le fogom gyűrni!<br />Rob ha lehet még közelebb tolta arcát az enyémhez, mit is akarok legyűrni?...Ahhoz lelkierő kéne és jó nagy akarat, nekem az meg nincs.<br />- Te tényleg más vagy - mintha minden lelassult volna , ajkait csak egy hajszál választotta el tőlem, próbálkozásom a megállítására, – akárcsak az előbb – hiú ábránd volt csupán.<br />A hajszálnyi szakadék kettőnk között megsemmisült mikor újra megcsókolt. Nem kellett kérnie se, én már engedtem is neki. Lelkierő? Akarat?...Azokat már megint elhagytam valahol…Miközben nyelve édes játékot űzött velem, kezei a fenekemre csúsztak. Testem , mint régi ismerőst úgy üdvözölte őt, derekammal szorosan hozzá simultam. Ujjai most bizonytalanul köröztek csípőmön , sejtettem mit szeretne. Pillanatnyi elmezavaromban pólóm alá húztam hideg kezét. Ettől egy kicsit megtorpant, elhúzódott tőlem. Vágytól izzó szemeiben kétségek sora tükröződött. Végül halk elcsukló torokhangon megszólalt:<br />- Le fogsz állítani ha tovább mennék ? – kérdezte a fülemhez hajolva. Beleremegtem a felismerésbe, hogy valószínűleg a válasz nem. Agyamat teljesen beborította a vágyakozás, az ajkaira, illatára, testére, Őrá! Nem tudtam tisztán gondolkodni!<br />Hátrált egy lépést, kezeit a derekamon hagyta, örültem ennek a kis térnek, hogy egy kicsit kikerültem bódító hatása alól. Lassan kezdtem belátni, ha most Rob nem teszi fel a kérdést – az újabb megálljtól tartva – akkor már rég az övé lettem volna , akár egy egyéjszakás kis lotyó. Bármennyire is próbáltam elrejteni, a csalódottság mégis meglátszhatott az arcomon, mert Rob elmosolyodott.<br /><br />- Hát ezt most elszúrtam– úgy tűnt leesett neki, ha ő nem szól, már bent hemperegnénk az ágyában.<br />Kíváncsian vártam a folytatást mire még jobban elvigyorodott. Az ő vigyorától nekem is mosoly szökött az arcomra.<br />- Nem baj, jobb ez így – sóhajtott fel színpadiasan – már kezdek barátkozni a gondolattal hogy ma nem kaplak meg!<br />- Héj , kimondta hogy máskor meg fogsz? – kérdeztem némi gúnyt erőltetve a hangomba, de mivel elröhögtem magam, nem jött össze a hatás.<br />- Ha most nem szólók..<br />- De szóltál- emlékeztettem – nagy hiba…de én örülök neki.. – a végére egészen elkomorultam, megint eszembe jutott mekkora hiba lett volna...óriási hiba.. Ennek ellenére puha kezeit nem voltam hajlandó lerázni magamról. Jól esett a közelsége...Rob megint csak kíváncsian vizslatott.<br />- Akkor most már hazaviszel? – még én is hallottam magamon hogy legjobban a nem leges választ várom. KStew, te elmehibbant..<br />- Nem… hamár itt vagy, csinálhatnánk mást is..- kezdte vigyorogva..<br />- Hmm. Azon kívül hogy megpróbálsz leteperni , van valami más is amit szívesen csinálnál?<br />- Mondjuk beszélgethetnénk – vetette fel az ötletet, én meg serényen bólogattam. – Bár…- hajaj! – Úgy veszem észre.. – újra közelebb hajolt hozzám, nyelvével lágyan végigsimítva felsőajkamat , el akart húzódni, de én utána kaptam. Egyszerűen megőrültem, tudom én…<br />Éreztem ahogy elvigyorodik a csók közben. Gyengéden elhúzódott egy picit. – Ez tetszik neked.. – fejezte be a mondatot. Teljesen egyetértettem vele!<br /><br />Ott feküdtünk az ágyon, egymással szemben. Rob keze a derekamra simult, én a szórakozottan játszottam bozontos fürtjeivel. Furcsán nyugodtan éreztem magam, ami orbitálisan nagy marhaságnak tűnt az adott helyzetben. Egy idegennel – aki mellesleg elrabolt – fekszem az ágyban , és még örülök is neki. Sőt! De már letettem arról hogy megértsem az agyam működését. Az meg már tényleg rég nem hatott meg hogy az idegennel időközönként heves csókban forrtunk össze. Ezek után, úgyse tudnám becsapni magam. Vonzódtam hozzá, és kézséggel engedtem neki hogy megcsókoljon, átöleljen. Miért?<br />Mert olyankor megremegtem, olyankor furcsán boldog voltam , olyankor úgy éreztem igazán élek…<br />Biztos lesznek következmények, de nem érdekelt, most valahogy nem. Csupán egyetlen gondolat férkőzött be a tudatomba : Miért nem érzek bűntudatot? De ezt is hamar elhessegettem, főleg hogy elrablóm kék szemei az enyémbe fúródtak kíváncsian.<br />- Mi az? – kérdeztem mert zavarba hozott nyílt tekintetével.<br />- Semmi – mosolyodott el, volt valami a mosolyában, annyira másnak tűnt tőle. Most valahogy nem tűnt akkora tapló ficsúrnak tőle mint először. Ez nem az a mosoly volt.<br />- Azért ez vicces… - mormoltam halkan.<br />- Micsoda?<br />- Hát ez az egész szituáció, tulajdonképpen emberrabló vagy, én pedig a szegény áldozat. Valahogy mégsem bírok sikítani , vagy akár elfutni. – sóhajtottam, nem néztem rá, az ingje egyik gombját bámultam kitartóan.<br />- Hát ez is a hatalmas vonzerőmnek köszönhető. – mondta fennhangon, kellett nekem emlegetni a ficsúrt..<br />- Hát persze – hagytam rá.<br />- Úgyis elkapnálak menekülés közben – suttogta – olyan könnyen nem szöknél el.<br />Bár ha azt vesszük nem is nagyon bíztam a sikeremben, de végül is össze jött, és most itt vagy.<br /><br />- Mi? – néztem rá bambán.<br />- Nem hittem hogy tényleg eltudlak rabolni, igazából abban reménykedtem hogy önszántadból is eljössz.<br />- Cöhh… - horkantam fel, de ő csak vigyorgott.<br />- Igazából már a benzinkútnál próbálkoztam...- vallotta be én pedig jól emlékeztem arra a napra.<br />- Ha nálad a balfaszkodás annak számít – oltottam le nevetve, még mindig röhögtem ha csak eszembe jutott hogy bénázott a tankolásnál.<br />- Annak…mivel direkt volt az egész , azt akartam hogy megsajnálj és oda gyere..<br />- Hogy mivan??<br />- Végül is bevált, csak azt hittem a fantasztikus egyéniségem annyira elvarázsol hogy rögtön a karjaimba omlasz.<br />- Aha álmodj szépeket – még mindig nem hittem el hogy csak átbaszott… de , ugyanakkor fellélegeztem hogy annyira mégsem hülye mint amilyennek mutatja magát néha.<br />- De mégis itt vagy – suttogta. Rögtön megéreztem a hangjából áradó váltást. A könnyű csevely véget ért, és én tudtam mire készül, izgatottan előrehajoltam, ajkunk félúton összeért. Hát az biztos hogy én mintafogoly vagyok. Közelebb kúsztam hozzá, a vér lüktetett az ereimben ahogy hozzá préseltem magam. Kezei a fenekemre csúsztak, a hátára fordult, így én fölé kerültem. Élveztem a dolgot nagyon.<br /><br />Pedig nem kellene, de mit tehetnék a vágyakozás ellen? Túl gyenge vagyok. Ezaz Stew ez egyre hihetőbb lesz, lassan már magad is elhiszed!..<br />Időközben Rob hosszú ujjai mint apró tollpihék simítottak végig a derekamon, majd csusszantak be a pólóm alá, már megint. Meg sem lepett a dolog, ajkamról lemondó nyögés szakadt fel, mire kezei lassan visszahúzódtak, ő maga pedig lehanyatlott a párnák közé. Le akartam szállni róla, nagyon vágytam már egy cigire, ezek után főleg. Karjai visszahúztak, megint az a komoly, homályos tekintet…<br />- Sajnálom – szaladt ki a számon, nem értem miért is kérek pont én bocsánatot? – Nem tudnál mindig az az előbbi normális Rob lenni a kedvemért? - gyötrödő arcának látványától elnémultam.<br />- Nem tudom hogy mit kéne tennem, hogy viselkedjek veled… - arcán szomorúság tükröződött , szemeiben mérhetetlen zavarodottság… - Te nem a többi vagy,nem olyan akit megdugok és még a nevére sem emlékszem utána. – esdeklően nézett rám, mint aki tőlem várja a megoldást a kérdésére, bárcsak tudtam volna felelni neki. – Nem tudom ki legyek veled...- motyogta kétségbeesetten. Nem feleltem…csak hozzábújtam ajkamat az övére szorítva. Végre megláttam az igaz Robert Pattinsont…You can be my Bellahttp://www.blogger.com/profile/03874933841190013871noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-2414595417320685778.post-90403003781738374302010-02-04T11:36:00.000-08:002010-02-04T12:42:01.687-08:00You can be my Bella - 1. fejezet<div align="left">Találkozás<br /><br /></div><p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPRR_rE2HP3ACgLiM-FpSva0frwJieTuVamIcujHco1tQCRAoJexGUUtIGyrFtsmErsu-xDig6y74CSs0nZw-mYRT1TX76AwfUIy3WBkw-HnS45JNexGwS3itLh5xPXDkW-SxA-2QvOA0/s1600-h/kristen-stewart-robert-pattinson-twilight--large-msg-12270124492.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px; display: block; height: 387px;" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5434474676761648706" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPRR_rE2HP3ACgLiM-FpSva0frwJieTuVamIcujHco1tQCRAoJexGUUtIGyrFtsmErsu-xDig6y74CSs0nZw-mYRT1TX76AwfUIy3WBkw-HnS45JNexGwS3itLh5xPXDkW-SxA-2QvOA0/s400/kristen-stewart-robert-pattinson-twilight--large-msg-12270124492.jpg" border="0" /></a><br /><em><span style="color: rgb(255, 102, 102);">Tádáám! Az első fejezet. Úgyis mondhatnám a premier. Alig pár napja határoztuk el, hogy belekezdünk egy új Robsten storyba, csak nem tudtuk hogyan. Hogyan újítsunk? Aztán valahogy kipptant az ötlet, és csak vittük és vittük tovább. Az első fejezet megszületéséig sokat röhögtünk, mérgelődtünk, tanakodtunk. Sokszor volt ihlet vagy önbizalomhiányunk, de<br />mindig segítettük a másik. És így... pár nap alatt össze is hoztuk. Ez a rész szinte a közös gyerek, hogy úgy mondjam, mivel itt még kis részletenként haladtunk. Szinte soronként váltottuk egymást De ezek után áttérünk a fél részenkénti váltásokra. Ezzel csak azt akarjuk kifejezni, hogy valóban közös munka eredménye. Ha tetszik az mindkettőnk érdeme, ha nem, azt is elfogadjuk(bár nehezen). Mit is fűzhetnénk még hozzá? Reméljük tetszeni fog!<br />ui: Fanninak köszi a fejlécért,bocs hogy átvágtunk, de senkinem tudhatta mire is készülünk. Ja igen és Lady imádja a Brushokat.</span></em><br /><br />Álmomban egy meseszép réten jártam, ami pillangókkal volt tele. Barátságos pillangókkal, akik még a karomra is rászálltak. Valami förtelmes hang ütötte meg a fülemet, amit nem tudtam hova tenni, aztán rájöttem. A rét szélére néztem, ahol egy igazán ocsmány rózsaszín disznó röfögött. Akkor ez volt az a rémes hang. És különben is rózsaszín… utálom a rózsaszint.<br />A disznó elindult felém, ijesztően gyorsan haladt. Már majdnem elért mikor… felébredtem.<br />Azonnal rájöttem mire is ébredtem és, hogyan került az az undorító dög az én mesémbe, vagyis álmomba. Mike mellettem horkol… hogy én ezt mennyire utálom, a világból ki lehet kergetni vele. Mondjuk nem tehet róla ez a szerencsétlen, hogy túl nagy az orrmandulája. De az anyja igen. Miért nem szedette ki, mikor kicsi volt? Faszom, biztos tudta az a hárpia, hogy lesz valaki, akit majd utál a fia életében és ez majd jól kikészíti.<br />Na, jó nem szabadna ilyennek lennem, hiszen cuki srác ez… még szeretem is.<br />Elkezdtem rázogatni, mire egy utolsó horkantással kinyitotta a szemét. Nyomtam egy puszit a szájára, köszönés gyanánt és kimásztam mellőle.<br /><br />- Hova mész? – muszáj minden lépésemről beszámolnom?<br />- WC-re. – fintorogtam és bementem a mosdó ajtaján. Mire végeztem Mike már rám várt, megfogta a kezem és a lépcső felé indultunk. Miért kell ennyire ragaszkodónak lennie? Talán túl régóta vagyunk együtt, négy év hosszú idő, vagy nem tudom, mi a fene bajom van. Lehet, hogy csak nem bírom elviselni, hogy valaki ennyire szeret? De baszki ez konkrétan megfolyt a szerelmével.<br />A konyhába lépve már nem is idegesített annyira Mike, ott valami sokkal rosszabb várt!<br /><br />Anyám épp a kávét főzte, sandán felénk pillantott a válla felett. Felmásztam az egyik bárszékre lustán magam elé véve a zabpelyhes dobozt.<br />- Tányérból egyél kislányom! – zúgolódott anya a konyha másik végéből. Ennek hátul is van szeme?<br />- Jó de nincs kedvem felállni – morogtam, mire a szekrényhez lépett.<br />- Hoznál egyet nekem is Jules? – el is felejtettem hogy Mike itt ül mellettem, egészen mostanáig fel sem tűnt. Most viszont. Az a behízelgő modor, ahogy beszélt, de legalább láthattam ahogy anyámat a hideg rázza. Ez minden pénzt megért.<br />- Hát persze – mondta anyu és elénk rakott két tányért. Leült velünk szembe, némán enni kezdtünk. Már épp elmerengtem unalmasnak vélt életem mai napirendjén – őő na lássuk…bevásárlás, forgatókönyv elhozás, elmenni az állatpatikába, aztán este jön az a flancos parti. Remek!.. – mikor Mike folyamatos először elfojtott majd már nem igen halk böfögéseire lettem figyelmes. Hát ez gusztustalan… eddig is csinált ilyeneket, de akkor is most kajálunk bassza meg! Anyámra néztem, aki a szemét meresztgette, vicces lett volna ha nem épp hányingerrel küszködöm.<br />- Bocsánat – nyögte ki drága párom, de a szó végét ismét egy nagy böffentés zárta. Teljesen elment az étvágyam. Lepattantam a székről és felmentem átöltözni. Mike meg hadd kapja csak meg a híres MamaStew féle néma csend terrort. Idegőrlő én már csak tudom.<br /><br />Fél órával később, valamivel vidámabban szambáztam be a supermarketbe. Megvettem a létszükséges dolgokat – kávé, cigi, energiaital, na meg valamilyen szesz – aztán jött a többi cucc. Fizettem, és már kint is voltam a fincsi tavaszi levegőn. Már csak pár dolog és belevethetem magam a Los Angelesi partik felettébb érdekes világába…<br />De előtte még a forgatókönyv! Geci, hova is kell menni? Előkotortam a papírt, majd jó időbe telt, mire kitudtam hámozni a címet, a betűknek nevezett macskakaparásomból.<br />Persze Mike eltévedt és mire megtaláltuk túl voltunk egy jó nagy veszekedésen. Remek. Képzeletbeli listámat elővettem és a veszekedés Mikeal pontot kipiáltam.<br />Berongyoltam a forgatókönyvért. Az a köcsög portás nem akart beengedni, így őt még gyorsan elküldtem a picsába, amitől rögtön jobban éreztem magam… talán csak ez hiányzott a mai napból.<br /><br />Viruló fejjel visszasétáltam az autóhoz, immár a kinccsel a kezemben. Már alig vártam, hogy belevessem magam az olvasásba, nagyon vártam a filmet. Talán végre teljesül jó anyám kívánsága és a kicsi lánya rendesen befut.<br />Természetesen hazafelé, Mike felvetette, hogy elmehetnénk ebédelni valahova. Baszki, semmi kedvem nem volt hozzá. Nyugalmat akarok!<br />Udvariasan – legalábbis szerintem magamhoz képest az voltam – visszautasítottam, mire megsértődött. Mikor kirakott otthon is meg volt még sértődve, mivel nem jött be. De ő ragaszkodott az „anyához kell mennem” szöveghez. Hát persze… Mondjuk, nem sajnálom, így legalább magam lehetek egy kicsit, este úgyis jön értem, hogy együtt menjünk arra a fasza kis rendezvényre, amit jelenleg a hátam közepére se kívánok.<br />De hát ilyen az élet, aki híres akar lenni, annak tennie kell érte. De én az akarok lenni? Tudtommal nem igazán! Anyám akarja, hogy az legyek? Határozottan igen!<br />Sóhajtva becaplattam a házba.<br /><br />Anyám rögtön belekezdett a sápítozásba, a magam részéről unottan a konyhapultra támaszkodtam és vártam hogy befejezze. Pár perc után – még mindig tartott a nagy szónoklat, bár nem értettem mit akad ki azon ennyire hogy nem vettem cukrot – rájöttem hogy ő az anyám. Nem fogja befogni. Így feladtam és meglengettem előtte a „ The Runaways” forgatókönyvét . Na erre rögtön elharapta a szó végét, kikapta kezemből a füzetet és már indult is a szobája felé.<br />- Héé! Ez az én filmem, én akarom először elolvasni! – méltatlankodtam idegbetegen de anyám csak legyintett egyet a lépcsőről.<br />- Megjött a ma esti ruhád. Az ágyadon van. – szólt vissza, majd becsapta maga mögött az ajtót. Én meg a fogamat csikorgattam tehetetlenül, lépcsőről lépcsőre haladva találtam ki hogy mit is ejtenék anyám fejére perpillanat. Zongora. Széf. Nagy kék Bálna. Igazából mindegy mi, csak lapítsa ki!<br /><br />Faszom!Az az én filmem…miért büntet a sors egy ilyen anyával? Fejemet az ajtómba vertem választ keresve, de ahogy az ajtó kinyílt már biztos voltam benne hogy a sors<br />tényleg kicseszett velem. Az ágyamon fekvő ruha minden volt csak nem szép.<br />Nem vagyok egy igényes fajta, de azért ez…ez tényleg nem a stílusom.<br />Lazac színű, combközépig érő mini ruha, fekete csíkokkal, megfordítottam, mire rájöttem hogy nincs háta, az egészet egy fekete anyagcsík fogja össze. Fantasztikus, és ebbe préseljem is bele magamat? Fasza. Pár perccel később, a tükör előtt álltam, és játszottam az élő lazacot. Ide oda húzgáltam de mind hiába!<br />Most már tényleg nem akarok elmenni, áá nem is fogok! Itthon maradok, pizzát zabálok, és sört vedelek! Tiszta sor, eldöntöttem!<br /><br />Utálom az egész partit....miért kell nekem ilyen helyekre járnom? Kész tortúra, főleg ebben a ruhában. Valld be Kristen! Egy kicsit azért élvezted a bevonulást!.. Najó talán egy nagyon picit… legalább akkor nem szorongatta Mike izzadt tenyere a kezemet. Mint most.<br />De legalább van pia. Hé, állj csak meg… ez az. Kedvesen rávigyorogtam a pingvin pincérre, miközben lekaptam egy pezsgőt a tálcáról. Nem az igazi, egy vodka jobb lenne, de ez van. Unottan szürcsölgettem a „limonádét”, miközben tekintetem egy óriási tömegre siklott.<br />Nem kellett nagy logika, hogy kitaláljam kik ezek. Ez a nagy felhajtás a Twilight körül, nevetséges, és különben is, beképzelt majom az összes. Rossz rájuk nézni. Azt hiszik ők, a világ közepe, mert csináltak egy szaros tinihorrot?<br /><br />- Miss Stewart? – majmok…mi? Valaki hozzám szólt? Egy mikrofont toltak éppen a képembe, mikor kapcsoltam. – Esetleg feltehetnénk pár kérdést? – mi az, kifogytak a nagy sztárokból?<br />- Persze! – feleltem kedvesen.<br />Vagy tíz percet elvettek az unalmas életemből a fárasztó kérdéseikkel. Persze mind a Kalandparkról szólt.<br />Mikor velem végeztek, továbbmentek mást boldogítani. Engem meg jött Mike boldogítani.<br />Mint egy cuki kis pincsikutya mellém állt és átkarolta a derekam…de legalább nem az izzadt kezét kell szorongatnom.<br />Ismét a csorda felé tévedt a tekintetem, valahogy kíváncsi voltam. De megint csak arra jutottam, hogy kreténekkel van tele, akik el vannak maguktól szállva. Főleg az a ficsúr. Hogy is hívják? Pattinson…Igen… Pattinson a legrosszabb. Ficsúr. Úgy tűnik nagyon oda van magától… bár a kis csajszi az oldalán is eléggé oda van tőle. Most, hogy otthagyták őket a riporterek, szinte rátapadt. Talán a barátnője vagy miért fogdossa? De a nagyobb kérdés, hogy engem ez miért érdekel?<br />Nem bírtam magammal, egy újabb pezsgővel a kezemben bámultam őket és próbáltam rájönni, mi olyan különleges bennük. Aztán a ficsúr rám nézett… pont bele a szemembe. Miért engem bámul, mikor a barátnője ott áll mellette? Ráadásul így?<br /><br /><br />Robert<br /><br /><br />Megakadt a szemem rajta. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem. A következő pillanatban pedig már az esküvőt tervezgettem ezzel a tüneménnyel. Ott állt, szinte a terem másik végén. Mégis, olyan tisztán éreztem sejtelmes, kutató pillantását rajtam, mintha mellettem állt volna. Engem fürkészet kíváncsian, vajon mit gondolhat most? Én speciel azon agyaltam vajon ki lehet ez a szépség? Nem létezik hogy eddig nem vettem volna észre. De végül is jobb későn mint soha. Kitartóan állta a pillantásom…titokzatosan...gyönyörűen…rajtam pedig álomképek tucatja suhantak át. Ő és én együtt, hosszú séták a tengerparti naplementében, végtelen hajnalok a hotelszoba homályában… Rob te idióta , már megint átestél a ló túl oldalára.<br />Megpróbáltam elhessegetni a képeket miközben erőnek erejével szememet elvettem a lány arcáról.<br /><br />Végigmértem. Tényleg tökéletes. A lazac színű mini ruha, csodásan feszült keskeny alakján. Mintha csak rá öntötték volna. Vékony lábai magas sarkú cipőben végződtek. Kedvem lett volna elfüttyenteni magam…Önfeledt bámulásomat Leighton szakította félbe. Keze becsúszott az öltönyöm alá…már megint. Felsóhajtottam. Hányszor játsszuk még el ezt a mai este folyamán? Idegesen nyúltam be a kezéért majd visszatoltam maga mellé. Szinte azonnal fordultam vissza Hozzá, de ekkor már nem én álltam figyelme középpontjában.<br />A lány mellett ott lébecolt egy srác is. Jelentéktelen figura. Nem is hatott volna meg, ha nem épp kezdődő rajongásom tárgyát taperolja.<br /><br />Ki a fasz ez a kis nyesszledék? Nem lehet a pasija, hát hogy néz már ki!..nevetséges feltételezésnek tűnt, mégis idegesített mikor azt láttam hogy a kerti törpe keze a lány hátsójára siklik. Kedvem lenne oda menni , és ezt a kis nyomingert a fölbe döngölni, jó alaposan.<br />Már épp tervezgettem hogy teszem ezt a kis koboldot a földel egyenlővé , mikor Leighton keze megint csak rossz helyre tévedt. Már nem volt kedvem megint rászólni, így hát csak arrébb lépdeltem Nikki felé. Imádtam Leigthont, mégis csak ő volt mindenki Bellája, vele kellett napokat együtt töltenem, de néha az agyamra ment. Ezerszer mondtam neki hogy nem!..Sajnos ő az a fajta lány aki ezeregyedszerre is próbálkozik.<br /><br />- Jó kis buli mi? – kérdezte Nikki mikor odaértem hozzá. Kezében egy Wishkys poharat tartott, nyilván neki jobb a hangulata.<br />- Aha – válaszoltam egyszerűen. Tekintettemmel a tünemény + amőba párost kerestem. Pár pillanat múlva idegbajosan konstatáltam hogy az a nyomi, az a kanpatkány még mindig a lányt markolássza. A kezemben lévő pezsgőspohár megrepedt a szorításomtól. Egyáltalán mit érdekel? Markolássza csak! Semmi közöm hozzájuk…Nem is ismerem a lányt!...<br />Bassza meg! Nem érdekel! Akkor megismerem!<br />- Te Nikki… ki az a csaj, ott a pultnál lazac színű cuccban? – Nikki hátrafordult, hogy megnézze kiről beszélek majd elégedetten felhorkantott.<br />- Szinte sejthettem volna...Az ott Kristen Stewart.. épp az új filmjét reklámozza , a Kalandparkot. – Kristen… Kristen Stewart… honnan olyan ismerős?Tekintetem ismét rátévedt, és már megint mit kell látnom? Az a kis gnóm…nyugi Rob...nyugi…<br />- És a srác? – próbáltam elfojtani hangom idegbeteg remegését.<br />- A pasija – bassza meg!... – Michael…Angarano, egyszer játszottam vele egy filmben , nem nagy szám a srác. De, rendes. – Rendes? Ez rendes?? .. inkább csak egy kis porbafingó nyomorék, akit hamarosan eltörlők a föld felszínéről ha nem hagyja abba Kristen taperolását. Kristen…hmm.. milyen szép neve van, olyan mint ő maga.<br /><br />Elmélyülten kezdtem volna újra őt bámulni, de már nem volt ott. Riadtan körbenéztem, elvégre is még nézni akartam tovább!...Mikor végre megtaláltam, a kijárat felé menetelt nagy hévvel, úgy tűnt elég volt neki a buliból. Szomorú.<br />Az a kis…szóval Mike megragadta a kezét és visszarántott, Kristen szembefordult vele , úgy láttam dühös valamiért, kirángatta magát ennek az oregánónak a szorításából és már ott sem volt. Tudtam nem ez volt az utolsó találkozás, ha rajtam múlik biztos nem.<br /><br /><br />Kristen<br /><br /><br />Aztán pillantása a mellette álló lányra tévedt… mit érdekel engem. Ez csak egy beképzelt tapló, akinek összejött az élet. De mégis volt benne valami, ami vonzott…<br />Gondoltam ideje lenne inkább Mikera figyelnem, hiszen mégiscsak ő a pasim. Örömmel konstatálta, hogy ismét rá koncentrálok.<br />Keze a fenekemre csúszott, amiből kicsit elegem volt a mai estére, sőt… Lefejtettem magamról a kezét, de néhány másodperc múlva azt kívántam bár ne tettem volna.<br />- Mi van? – kérdezte indulatosan.<br />- Mike, nem otthon vagyunk. Viselkedj! – szűrtem a fogaim közt és elvettem a kezét, mert ismét oda tévedt.<br />- A barátnőm vagy, azt csinálok veled, amit akarok és ott ahol akarok! – na, álljon csak meg a menet. Ezt hogy gondolja?<br />- Pontosan, a barátnőd és nem a tulajdonod – figyelmeztettem a legfontosabb dologra. – Elegem van, menjünk haza! – váltottam témát gyorsan.<br />- Nem akarok, jó itt! – közölte és ringott egyet a zenére, hogy alátámassza előbbi szavait.<br />- Maradj, ha akarsz, de én mentem! - a kijárat felé indultam. Már éppen elértem volna végcélom, mikor kezei szorítást a csuklómon éreztem és egy erős rántással ismét a képébe bámultam. Idegesen kirántottam a kezem. – Azt mondtam megyek! – ismételtem meg utoljára és elhúztam. Láttam, hogy ideges, de leszartam.<br /><br />- KRISTEN!!!! – mit vétettem előző életemben, hogy ezzel büntetsz? Erre kelni… - Kristen, vidd el a kocsit tankolni most! – vágtatott be anyám a szobába és szétrántotta a sötétítőt. Majd megvakultam a hírtelen világosságtól. –Elég a naplopásból, te is nyugodtan kiveheted a részed a munkából! – sápítozott és tudtam, hogy jön a hegyi beszéd, így nem kezdtem vitatkozni, csak beleegyezően bólintottam. Elégedetten kibandukolt a szobámból, de előtte még odavetette, hogy „most”.<br /><br />MamaStew terrorjának nem lehet ellenállni. Sőt jobb meg sem próbálni. Egy óra múlva már engedelmes kislányként tankoltam a friss benzint a kocsiba. Miközben azon gondolkoztam, mégis mit tehetnék, hogy anyám végre elégedett legyen velem, egy ismerős arc tűnt fel a mellettem lévő kútnál. Jé… Robert Pattinson maga tankolja a kocsiját! Ki nem néztem volna belőle. Mondjuk, az a szerencsétlenkedés, amit tankolás címszó alatt levágott… rossz volt nézni, amit csinál. És férfi létére nem talál bele a lyukba. Ajaj, ez nem sok jót sejtet. Én már végeztem a tankolással, így tovább figyeltem a showt, szinte megsajnáltam. Segítsek neki? Nem! Oldja meg maga!...de nem nézhettem ahogy felrobbantja magát. Egyszer még a jó szívem fog a sírba vinni. Lassan odasétáltam hozzá.<br />- Segítsek? – kérdeztem vigyorogva tőle. Rám nézett, egy igen átható tekintettel.<br />- Kedves tőled – mosolygott és a kezembe nyomta. – Nem vagyok ebben túl jó! – nevetett és a hajába túrt.<br />- Igen, azt észrevettem! – elkezdtem a tankolást, miközben Mr. nemérteksemmihez nekidőlt a kútnak és érdeklődve figyelte ténykedésem.<br /><br />Gondoltam biztos nincsenek pénzügyi gondja ezért telenyomattam a tankot. Vissza akartam tekerni a sapkát, de nem találtam. Hátrafordultam megkérdezni hol rejtegeti, de Mr.Pattinson nem nézett rám. Ez így mondjuk nem igaz, engem nézett, csak nem az arcomat. Amennyire megtudtam állapítani vagy másfél percig hagytam hogy ez a ficsúr bámulja a seggem. Remek!...Rob a kútnak támaszkodva, karba tett kézzel, önelégült fejjel bámult rám.<br />- A seggem nézegetése helyett, inkább tedd magad hasznossá és add oda azt a tetves sapkát! – mordultam rá gorombán. Nem elég hogy segítek neki, még ki is használja a helyzetet. Hülye fasz. Nehogy már élvezze is a dolgot!<br /><br />- A mit? – kérdezet vissza bambán, hogy ez mekkora kretén.<br />- A tanksapkát nagyokos – puffogtam még mindig, de ő meg csak vigyorgott. Már épp azon voltam hogy itt hagyom a picsába, mikor végre hajlandó volt mellém lépni és odailleszteni a sapkát a lyukhoz. De a hülye nem találta a menetet. Már így is sokkal többet tettem a kelleténél, de csak hogy szabadulhassak végre, megfogtam a kezét és segítettem neki rácsavarni. Ez a kis mozdulat azt hiszem mindkettőnkre nagy hatással volt. Rob bamba vigyora átváltott, zord…zavarodott tekintetbe. Nálam mintha megállt volna az idő, csak álltam ott némán, mint egy hülye picsa. Nagy nehezen összeszedtem magam, nem hagyhattam, hogy azt higgye volt valami…mert nem volt ..nem volt? Nem! Bazd meg Kristen nem volt semmi!<br /><br />Gépiesen elsétáltam, hogy fizessek. Vettem egy cigit, kifizettem a benzint majd megfordultam hogy kisétálva magam mögött hagyjam ezt az egész hülye helyzetet. Kifelé menet Robba botlottam, no lám! Csak nem megint az önelégült fejét láthatom? Most vajon minek örül ennyire? Nem akartam róla tudomást venni ezért feltűnés nélkül próbáltam elsétálni mellette, mintha ott sem lenne. Amint egy vonalba értünk, ő csak annyit mondott:<br />- Köszönöm a segítséget Kristen! - belépett, mögöttem pedig becsukódott az ajtó. Csak a kocsiban jöttem rá, miért is volt olyan borzongatóan furcsa ez a mondat.<br />Elmosolyodtam a felismeréstől…nem mondtam neki a nevem.<br />Azért reméltem, a fizetés menni fog neki egyedül is...gondoltam cinikusan miközben gyújtást adtam, majd elhajtottam a kútról.<br /><br />- Végeztem! – bevágtam az ajtót és a szobám felé indultam… vagyis indultam volna.<br />- Ne olyan sietősen kisasszony! – anyám az ajtónak támaszkodva végigmért, tekintetében semmi kedvesség nem volt. Talán erre mondják, ha a szemével ölni tudna…- Mielőtt teljesen kiakadsz rám a semmi miatt elmondanám, hogy most hívtak, hogy nyolckor kezdődik a parti, amire hivatalos vagy! – mondta teljes nyugalommal. Remek, még egy parti. Minek néznek engem valami parti barbinak? Én ehhez nem vagyok hozzászokva. Persze, anyám fejéről lerítt, hogy milyen elégedett, hogy a kislánya valami fasza partira megy már megint. Én inkább aludnék, de mami kiborulna, ha nem mennék. Kíváncsi vagyok a MamaStew féle kiakadásra? Nem, vagyis mennem kell.<br /><br />Ott álltam a teremben, körülöttem egy csomó marhával, akiknek egytől egyig valami gusztustalan bájvigyor volt a képén. Hogy én mennyire útálom ezt. Mint egy bazári majom. Arról nem is beszélve, mennyire feszengtem ebben a kibaszott ruhában. Olyan rövid volt, hogy ha lehajoltam kilibbent a seggem, ráadásul nagyon szűk is volt.<br />Ennél rosszabb már nem is lehet. Ha úgyis itt vagyok, miért ne használjam ki az ingyen pia előnyeit. Ki is szemeltem a megfelelő asztalt. Ott volt egy félreeső sarokban, dugig jobbnál jobb piákkal…remek legalább elbújhatok és az asztal alá ihatom magam…de szó szerint.<br />Már éppen kinéztem magamnak a Martinis üveget, a poharat is becserkésztem…<br /><br />- Nem élvezheted igazán a bulit, ha inkább leiszod magad – a halk, dörmögős hang hallatán, kiesett a pohár a kezemből. Enyhén szólva megijedtem. A tüdőmet teleszívva levegővel, megfordultam és Mr. én vagyok a világ közepe vigyorogva bámult. Az a kibaszott vigyora, pont olyan volt, mint délelőtt a benzinkútnál. Önelégült.<br />- Voltam már jobb buliban is – morogtam, miközben felvettem a poharat és töltöttem magamnak a megmentő nedűből.<br />- Jah, én is… de segíthetünk rajta! – fél szemöldökét felvonta és közelebb lépett hozzám.<br />- Tényleg? Mégis hogy? – kérdeztem gúnyosan, miközben belekortyoltam a Martinimbe.<br />- Hát, nem élvezed a bulit…én sem. Szóval arra gondoltam leléphetnénk – vigyorgott és mutatóujjával éppen hogy csak érintve bőröm, végigsimított felkaromon. Értettem a célzást, nagyon is. Persze, hogy arra gondolt… de ebből nem eszel, te beképzelt majom!<br /><br />- Mi lenne, ha csak te lépnél le? Én már akkor is jobban érezném magam – közöltem durcásan. Az arcán lévő elégedett vigyor egy másod perc alatt foszlott semmivé. Hát igen… biztos megszokta már, hogy erre a kérdésre, egy rebegő igent kap válaszként.<br />Legnagyobb bánatomra, úgy tűnt, visszautasításom fájdalma nem tartott tovább fél percnél, mert hamaros újrakezdte a nyomulást.<br />- Most miért vagy ilyen elutasító? – mormolta a fülembe, lehelete csiklandozta a fülemet. Megborzongtam.<br />- Nem is ismerlek – feleltem halkan, most már kevésbé gorombán.<br />- És nem akarsz megismerni? – hangja most már a nyakam felől ért. Ijedten körbenéztem, a terem egyik homályosan megvilágított részén álltunk. Senki sem figyelt ránk. Nem akartam semmi hülyeséget csinálni, de hiába. Teljesen lefagytam, mi van velem? Itt állok ezzel a öntelt majommal a hátam mögött aki csak az ágyába akar cipelni, és én boldogan megyek is vele, csak mert belesuttog a fülembe?Térj észhez Stew! Abból nem eszel te piperkőc bájgúnár, hogy én hanyatt vágódjak neked!<br />- Őszintén? – beszálltam a játékba, most már hogy agyam végre rendesen működött.<br />- Oh hát persze – mormolta most már a kulcscsontomnál. Megpördültem, hogy szemben legyünk, úgy látszik ez kizökkentette nyugalmából. Kérdő tekintettel vizslatott.<br />- Nem igazán vágyom rá, hogy akár még egy percet is veled töltsek, pláne hogy megismerjelek. Egy beképzelt ,nagyképű majomnak tartalak , és most bocs de lelépek, te meg keress egy csajt, vagy verd ki! Nekem mindegy… - mondtam bele a képébe majd felkaptam a táskám és fordultam az ajtó felé. Nem is hittem volna hogy ilyen elégedettséggel fog eltölteni ha végre leüvölthetem a haját ennek a marhának.<br /><br />Méltóságteljesen tettem pár lépést, de alighogy megindultam, karok ragadtak meg majd rántottak vissza a homályba. Az erős kezek bilincsként záródtak csuklómra, és én köpni nyelni nem tudtam hirtelen. Még levegőt venni is elfelejtettem, de mire lehetőségem lett volna rá, már hideg ajkak tapadtak a sajátomra. Ajkak…az ő ajkai, Robert Pattinson ajkai. A szeméből metszően hideg komolyság áradt, nyoma sem volt azt előbbi szelíd évődésnek.<br />Tekintete ugyanakkor furcsa birtoklási vágytól égett, ami ellen nem voltam képes tiltakozni. Megadtam magam.<br /><br />Lehunytam a szemem, mellkasomból sóhaj szakadt fel miközben ajkaim szétnyíltak.<br />Ellentmondást nem tűrve tolta be nyelvét a számba, karjai elengedték csuklómat, s most a derekamra simultak. Szédültem. Kábulattól ködös elmével próbáltam rátalálni a valóságra. Ez nem lehet az! Durván még közelebb rántott magához, elernyedt testem most sem ellenkezett. Olyan közel volt, éreztem lüktető szíve dobogását. Hosszú ujjai a hajamba túrtak mindeközben nyelvünk vad táncot járt és én – a levegő hiánytól vagy a csóktól? – kezdtem ájulás közeli állapotba kerülni. Egy pillanatra elszakadt szánk egymástól, akkor az új lélegzet hozta magával az ébredést is.. akár egy hidegzuhany. Rob visszarántott magához, de én elfordítottam a fejem. Még egyszer nem viszel be az erdőbe!<br /><br />Kirántottam magam a kezei közül, szívem még vadul dübörgött, megtámaszkodtam az asztalon. Ez meg mi a jó élet volt? Az aminek gondolom hogy volt? Mit képzel magáról ez a barom!? Nekem pasim van! Ő meg bármelyik csajt megkaphatná, miért kell pont engem idegesítenie? Ráemeltem tekintetem, szinte sejthettem volna, az önelégült bájvigyor ott csücsült a képén. Bazd meg! Azt beismerem hogy...egy nagyon picit, tényleg egészen picikét még élveztem is a dolgot, de minden jó érzést kiűzött belőlem az arckifejezése. Idióta...hülye…bunkó…Most rögtön elhúzok innen!Remélem, soha az életben nem hozz újra össze ezzel az egoista kreténnel a sors.<br />Ahogy ezt végig gondoltam egyre idegesebb lettem és végső pecsétként ráborítottam a poharamban lévő italt az önelégülten mosolygó fejére. A soha viszont nem látásra Robert Pattinson!<br /><br />Kristen az 1. bulin:<br /><a href="http://cdn.buzznet.com/media/jj1/2009/03/stewart-adventureland/kristen-stewart-adventureland-premiere-13.jpg">http://cdn.buzznet.com/media/jj1/2009/03/stewart-adventureland/kristen-stewart-adventureland-premiere-13.jpg</a><br /><br />Rob a menő gyerek:D(az 1. buli):<br /><a href="http://www.twilightgear.net/wp-content/uploads/2009/01/rob-pattinson-glasses.jpg">http://www.twilightgear.net/wp-content/uploads/2009/01/rob-pattinson-glasses.jpg</a><br /><br />Kristen a 2.bulin:<br /><a href="http://www.twilightseries.ca/wp-content/uploads/2009/03/kristen-stewart-adventureland-afterparty-02.jpg">http://www.twilightseries.ca/wp-content/uploads/2009/03/kristen-stewart-adventureland-afterparty-02.jpg</a><br /><br />Rob Kristen távozása után(a 2.buli):<br /><a href="http://cdn.picapp.com/ftp/Images/6/3/6/5/Robert_Pattinson_on_ae93.jpg">http://cdn.picapp.com/ftp/Images/6/3/6/5/Robert_Pattinson_on_ae93.jpg</a><br /><br /><br /></p>You can be my Bellahttp://www.blogger.com/profile/03874933841190013871noreply@blogger.com23