You can be my Bella - 8. fejezet

Megpróbáltatások

Sziasztok! Először is nagyon sajnáljuk, hogy ilyen rég nem volt új fejezet! Reméljük, ez nem fordul elő többet. Sajnos Briannának és nekem is vizsga időszak van, és ez igen csak elveszi az időnket. Most viszont szeretnénk titeket kárpótolni az új fejezettel.:)
Jó olvasást kívánunk: Lady&Brianna

- Ki volt az? – kérdeztem tőle a lehető legtárgyilagosabban. Azért vártam egy percet miután letette, nem akartam, hogy lássa rajtam, nagyon is érdekel a hívó személye.
Elmosolyodott.
- Csak Leighton – fél mosolyra húzta a száját, amitől máskor beájultam volna, most viszont inkább letöröltem volna a fejéről. Oh hát persze az isteni Leighton, még én , én a kretén is tudom ki az a „csak Leighton” ..mindenki kedvenc Bellája...Csak nyugi Kris semmi gáz, lehet hogy egy tünemény az a csaj, és te még esélyt sem adsz neki. Akkor sem érdekel!
Észre sem vettem a nagy fortyogásom közepette Rob kérdő tekintetét. Na remek, amíg én skizofrén meccseket tolok magamban addig ő hülyének néz. De mióta nem szarom le? Úgy döntöttem, nem válaszolok, folytassa ő, ha van még valami mondanivalója.
- Mi a baj? – kérdezte ártatlan hangon.
- Semmi. Mit akart? – a hangnemem cseppet sem tükrözte valódi érzelmeimet.
- Kérdezte, hogy ráérek-e holnap…
- Minek? – szakadt ki belőlem a kérdés meggondolatlanul, meg sem várva a befejezést. Nem kell ide köntörfalazás, világos, hogy a csaj odáig van érte…pff, ki ne lenne?
- Ezt próbálom elmondani…esetleg lehetne, hogy végighallgatsz? – kérdezte felvont szemöldökkel. Színpadiasan a szám elé kaptam a kezem és egy fintor kíséretében, behúztam a képzeletbeli cipzárt. – Köszönöm. Szóval, holnap stáb buli lesz és kérdezte, hogy ráérek-e…

- És ráérsz? – nem bírtam ki, olyan vontatottan készült előadni a terveit, hogy besokalltam.
- Kristen! – szólt rám ingerülten.
- Befogtam! - sóhajtottam feszülten és vártam a folytatást.
- Azt mondtam neki hogy még meggondolom…- nyögte ki végül. Megakadva néztem rá, meggondolja?
- Miért? – böktem ki hirtelen mire ujjával végigsimított az arccsontomon. Újult erővel tért vissza testembe a jóleső bizsergés, amit most próbáltam nem figyelembe venni.
- Arra gondoltam…eljöhetnél velem – mormolta most már a nyakam tövében. Orra lágyan cirógatta bőrömet. De most nem! Most nem fogok megkattanni! Elmehetnék vele? A stáb buliba? Ahol nem csak az elbűvölő Leightonnal, de az összes többi elragadó Twilight színészecskével is találkozhatok? Igen. Égek a vágytól.
- Hát…- most mi legyen? Idegesen rágtam a számat. Rob érezve habozásom, felnézett rám, tekintete lágy volt, és kérlelő. Utálom!

- Szeretném, ha megismernéd a barátaimat. – Naná! Főleg cuki Leigtont.
Ajkai közeledtével, kezdtem elfogadni, hogy ez már veszett ügy. A kis piszok mindig így csinálja, ha akar valamit. Lágy csókot nyomot a számra, de én persze nem elégedtem meg ennyivel. Hajába túrva rántottam magamhoz egy szenvedélyesebb csók reményében, ami meg is kaptam végül. Pár perc múlva - mikor lábaim önálló életre kelve már csípője köré fonódtak, - finoman eltolt magától. Arca várakozó volt, komolyan mintha ez a pasi fából lenne, bár a lábai között lévő dudor nem ezt mutatja, de mégis! Én meg persze még mindig nem döntöttem. Mi legyen Stew? Bájolgással egybekötött pofavizit vagy pár napig a sértődött Rob és szex elvonás? Azt hiszem a pofavizitet jobban bírnám, mint Rob megvonást…Igen, ebben egész biztos vagyok. És, ahogy elnézem Robi sem bírná ki! Ez valahogy elégedettséggel töltött el, hiába én már csak ilyen kárörvendő kis liba vagyok.
- Szívesen – mondtam vigyorogva, egy újabb szenvedélyes csók reményében. Na szép, más nem csak hazudós vagyok, de még érdekleső is.

- Hazudsz… - egy pillanatra megremegtem…ennyire átlátszó lennék? – De értékelem, hogy megteszed értem! – mikor közelebb hajolt, szinte üvöltötte bennem a kisördög: IGEN! És, mint egy hiéna csaptam le a felém közeledő, igen csak csábos ajkakra. Hiába fogyott ki az összes oxigén a tüdőmből, eszem ágában sem volt szabadon engedni, fogolyként tartott nyelvét. Ha csak ezen múlik, találkozom a fantasztikus Twilight cast-el! Mikor keze a fenekemre tévedt és finoman megmarkolta azt, rájöttem, bármit megteszek, csak ne hagyja abba. Az sem érdekelt, hogy éppen nyilvános helyen vagyunk. Ahogy azt sem, ha mondjuk olyan szerencsétlenek vagyunk, hogy éppen erre akad dolga egy lesifotósnak, akkor nekünk végünk. Már előre látom a címlapokat… De a rémképeket jelen pillanatban teljesen elnyomták a testemben pattogó szikrák, akim csak fokozódtak, mikor Rob keze becsúszott a felsőm alá, és megtalálta a mellem felé vezető utat. Sóvárogva nyögtem bele a csókba, mikor finoman megszorította.

Izgatottan nyúltam le a nadrágjához hogy megérezzem kezem alatt merevedő férfiasságát. Fel - le csúsztattam a kezem a nadrág dudorán mire Rob elégedetten felsóhajtott, majd a következő pillanatban eltolt magától. Kába tekintetemen át is sütött rólam az értetlenkedés. Ő nem fárasztotta magát beszéddel, megragadta a kezemet és elhúzott az asztaltól. Erősen tartott míg átvezetett a hömpölygő,táncoló tömegen. Végül egy sötét folyósóra érve lassítottunk, épp annyi időre hogy magához öleljen és forró csókjával életben tartsa vágyakozásunkat. Nem tudtam mit tervez, bevezetett egy raktár féleségbe, ahol székek , asztalok és fogasok sorakoztak. Alig volt hely a kis szobában de ő mégis betuszkolt magával, bár mentem volna önként és dalolva. A falak vad rezgéséből éreztem ahogy a dübörgő zene újra felharsan.

Bizonyára a színpad mögött lehettünk valahol. Több időm nem volt agyalni a helyszínen mert Rob karjai közé kapott majd lerakott egy asztalra. Nagyon izgató volt az egész helyzet , így már attól remegés futott végig rajtam, hogy Rob a nadrágomnál matat a kezével. Sürgetően gomboltam az ingjét hogy ajkaim és ujjaim minél előbb rátapadhassanak puha mellkasára.
Végre legyűrte rólam a nadrágot, és én türelmetlenül vártam mikor végez a sajátjával. Pillanatokon belül felemelt az asztalról és elégedett nyögéssel újra egyek lettünk. A lélegzetem is elakadta, ahogy mozogni kezdett. Ez nem a finom Rob volt, vagy a szenvedélyes Rob…ez most valami egész más. Egy új oldalát ismerhettem meg. Szemei homályosak voltak a vágytól, ahogy egyre gyorsabban mozgott. Egyik keze elengedte a fenekem és addig ügyeskedett, míg az ujjatlan pólómat legyűrte a vállamról és ajkaival birtokba vette melleimet. Egy hangos sikolyt követően a körmeim belefúródtak vállába, mire csak még gyorsabb iramot kezdett diktálni. Ajkai kíméletlenül szívogatták mellbimbómat. Remegő testtel vártam, heves lökéseitől az egyre csak közeledő élvezetet. Bombaként robbant testemben és reszketve borultam Rob nyakába, várva, hogy kövessen. Még lökött rajtam hármat, majd hangos torokhangú nyögéssel követett. Felnéztem rá, homlokát - még mindig zihálva - döntötte az enyémnek.

- Ugye nem…
- Fogd be! – utasítottam és ajkaimat az övére szorítottam. Nem akartam, hogy olyan miatt kezdjen mentegetőzésbe, amit én ugyan annyira élveztem, sőt… De a vad csókunk után, már valahogy nem akaródzott neki beszélni. És valahol lejjebb úgy éreztem valami egész mást szeretne csinálni és mivel nekem sem volt kifogásom a dolog ellen, újra mozgatni kezdtem csípőmet. De történt valami, mert Rob megállt és ajkaimtól is elszakadt. Nem értettem mi történ, ezért fintorogva kinyitottam a szemem. Kétségbeesetten az ajtó felé pillantott és ekkor meghallottam én is.
- Nem kell kulcs…nyitva hagytam! – jött a hang kintről. Ebben a pillanatban ezer dolog futott végig az agyamon, de főleg a „le fogtok bukni” vészjelzés. Rob letett a földre és kétségbeesetten elkezdte a nadrágomat keresni, mikor megtalálta a kezembe nyomta és ő is visszahúzta a sajátját. Idegességemben persze csak azért sem bírtam egykönnyen magamra cibálni a ruhadarabot, mikor végül sikerült, Rob villámgyorsan belém karolt, és feltépve az ajtót elhúzott a benyitni készülő ismeretlen előtt.

Szegény pasas csak pislogott, valószínűleg le sem esett neki hogy kik voltunk. Mire feleszméltem már újra az őrjöngő tömegen keresztül vonultunk vissza az asztalunkhoz, ahol Sam már várt ránk. Ennek hangot is adott:
- Hol a francban voltatok? Már hívni akartalak – mordult ár Robra, amint visszakászálódtunk a boxunkba.
- Mi csak…elkísértem Kristent a mosdóba – hazudta, ahhoz képest, hogy színész elég gyérül.
- Fél órára? – kérdezte hitetlenkedve.
- Igen, de különben is mi közöd hozzá?! – tette a beszélgetés végére a pontot Rob, cseppet sem kedvesnek és visszafogottnak mondható modorával. Samnek ezután már esze ágában sem volt faggatózni, csak csendesen kortyolgatta tovább a sörét. Kicsit meglepett Rob, bár a lebukás veszélye fenyegetett minket, a reakcióját mégis soknak találtam. Hozzá viszont vigyorogva fordult és a szemében még mindig hevesen égő vággyal csókolt meg. A kezeimet alig bírtam a vállán tartani, egy lentebbi fertály felé szerettek volna inkább közelíteni. Őrület ez a pasi és amit kihoz belőlem…Elszakadtam tőle, ami igazán nehezemre esett. Még most is a raktárban történtek hatása alatt voltam. Úgy vágytam a közelségére, mint éhező a kenyérre.
- Nem mehetnénk? – súgtam a fülébe halkan, hogy csak ő hallja. Mintha csak erre várt volna, rögtön felpattant és Samhez fordult.

- Mi most megyünk, majd hívlak! – egy pacsi után kifelé kezdett húzni, alig bírtam Samnak két puszit adni, olyan türelmetlen volt. Miután átvergődtük magunkat a tömegen a kocsija felé húzott.
- Nem kéne inkább egy taxit hívni? – kérdeztem tétovázva a kocsi előtt. Bár nem ivott sokat, mégis féltem, hogy baj lehet, ha egy rendőrrel találkozunk.
- Jól vagyok – mosolygott és kitárta előttem az ajtót. Megvontam a vállam és beszálltam. Fél perc múlva már Rob is mellettem ült és indította a kocsit. Alig, hogy egyenesbe értünk kezem, a combjára csúszott. Megremegett az érintésem alatt, de egyenlőre még úgy láttam tud a vezetésre koncentrálni. Szinte üres volt az egész út. A jobbik eszem azt súgta ezt nem kéne, mégsem bírtam kezeimnek megálljt parancsolni. Egyre feljebb araszoltak Rob combján, míg el nem értek a végcélig. Rob felsóhajtott, ahogy megérezte kezemet legérzékenyebb pontján. Hatalmába kerített az érzés, ahogy megérintettem, ha csak nadrágon keresztül is és rögtön többet akartam. Élvezettel simítottam újra és újra végig nadrágja egyre jobban kidomborodó részén. Mikor ujjaim a gombjára csúsztak, nem bírta tovább.

- Kristen – sziszegte elfúlón.
- Mi az? – mosolyogtam ártatlanul. Hitetlenkedő pillantását rám kapta, én meg kicsit elszégyellve magam beharaptam az alsó ajkamat. Mit gondolhat rólam? De mit tegyek, a raktárban történtek után, főleg, hogy másodszorra nem jött már össze, még jobban kívántam. A lakása meg még igencsak messze volt…
- Megőrjítesz – nyögte, majd egy kormányrántással lehúzódott egy parkoló szerűségbe. Vigyorogva figyeltem, ahogy leállítja az autót, majd ajkai már keresték is az enyémet. Megadóan nyitottam szét számat kutató nyelve számára. Folytattam a nadrág gombolását, majd lehúztam a sliccét és kezeim végre be tudtak furakodni. Halk nyögéseket kaptam kezem játékáért, de ez nekem nem volt elég. Nagy nehezen lejjebb tornáztam rajta a nadrágot és mikor szabad volt az út, lehajoltam, hogy számmal is örömet okozzak neki. Először ujjaimhoz, csak nyelvem csatlakozott, hogy néhány csapással az őrületbe kergessem. Mikor morgásai egyre sűrűsödtek, úgy éreztem eljött az ideje a végső csapásnak. Lassan tűntettem el számban kézzel fogható vágyát. Kezem közben a mellkasára csúszott, hogy ingét kigombolva meztelen bőrét cirógathassa.

Rob sem tétlenkedett, a trikóm alá nyúlt és addig matatott, míg be nem tudta tuszkolni kezeit a melltartóm alá. Finoman megszorította a mellem, amitől sóhaj tőrt fel a torkom mélyéről, majd még gyorsabban kezdtem mozgatni a fejem, hajszolva őt a végső élvezet felé. Egyre hangosabban és sűrűbben morgott, majd végre megéreztem, ahogy teste megfeszül és számat elönti élvezetének langyos bizonyítéka. Felemelkedtem, és tekintetem kéjtől elhomályosult szemeibe fúrtam. Elmosolyodott, majd egy szenvedélyes csókkal jutalmazott meg. Egy szempillantás alatt húzta le rólam a trikót, majd a melltartómat sem kímélte tovább. Felszabadult kebleimre szorította kezét, amitől felnyögtem. Kezeivel a nadrágom gombjánál kezdett matatni, de túl lassúnak éreztem. Elszakadtam tőle és lerángattam magamról, miközben Ő hátrébb tolta az ülését, majd az ölébe húzott. Már szinte remegtem a vágytól, hogy magamban érezhessem, az előbbi kis akcióm, nem csak rá volt hatással. De ő mást tervezett. Kezével befurakodott a tangámba, én meg hangosan felnyögtem, ahogy megéreztem magamon puha ujjait. Türelmetlenül mozdítottam meg a csípőmet, mire mosolyogva belém fúrta ujját. Levegőhiánnyal küszködtem, de Rob egy pillanatig sem hagyta abba ujjával végzett mozgását, sőt még egy ujja csatlakozott a másikhoz. Önkívületi állapotban vergődve tört rám az élvezet. Rob egy csókkal nyelte el a hangos sikításomat, majd magához húzva várta, hogy csillapodjak egy kicsit.

- Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe rekedt hangján, mikor valamennyire észhez tértem. Hangosan felnevettem ezen a képtelen megszólalásán. Szinte láttam magam, amint csapzott hajam a hátamra omlik és kipirult arcom sem lehetett éppen szép. Nyelvét végighúzta a nyakamon, majd mellkasomon és végül a mellbimbóm körül írt le izgató köröket. A vállába markolva tűrtem édes kínzását, körmeimmel kicsit kidekorálva azt. Úgy éreztem szétrobbanok, ha végre nem kapom meg. Türelmetlenül visszarántottam ajkait a sajátomra és csípőmet hozzádörgölve vártam, hogy végre neki is elég sok legyen. Nem is volt nehéz dolgom. Néhány körkörös csípőmozgás után, már zihálva húzta félre a tangámat, hogy végre eggyé válhasson testünk. Egy heves lökéssel belém csúszott, mire halk sikoly tört elő belőlem. Egy pillanatig mozdulni sem bírtam, testemet átjárta a jóleső bizsergés. Aztán a vállára támaszkodva toltam magam felfelé, hogy a következő pillanatban visszaeresztve csípőmet, ismét teljesen magamban érezhessem. Rob ajkai megint a mellemet kényeztették, még inkább extázis közeli állapotba sodorva ezzel.

Kezei először a fenekemet markolták, majd mikor megunta a lassú mozgásom, a csípőm szorításával igyekezett gyorsabb ritmusra kényszeríteni. Nem kellett nagyon, készségesen tettem eleget ki nem mondott kérésének, ezzel egyre közelebb sodorva magunkat a beteljesülés felé. Rob nyögései egyre sokasodtak és az én sikolyaim is a hamarosan bekövetkező robbanást vetítették elő. Megcsókoltam, hogy élvezetünk hangját elnyeljék ajkaink. Pont időben tettem, mert egy pillanat múlva remegve hullottam Rob mellkasára, majd éreztem, hogy az Ő teste is megfeszül és erősebben szorít magához. Képtelen voltam elhúzódni, és hiába nem kaptunk levegőt, ajkaink egy percre se váltak szét. Majd Rob arcát a nyakamba temette, én pedig lágy csókokkal hintettem be a vállát, várva, hogy lenyugodjunk.
- Ez…Ez… - próbáltam valami érthetőt kinyögni hogy megfogalmazhassam mennyire jó volt vele, de találtam a megfelelő szavakat. Rob belecsókolt a nyakamba miközben lassan leemelt magáról. Leemelt volna, ha hagyom…

- Ne – szóltam rá gyengén és visszabújtam ölelésébe – Így olyan jó, szeretnélek még egy kicsit érezni. – mondtam halkan. Felnéztem rá, és megláttam fáradt mosolyát. Finoman cirógatni kezdtem az arcát, ezek a percek olyan tökéletesek voltak. Boldog elégedettség járta át testem, évek óta nem éreztem, hogy ennyire egész lennék. Végre nem voltak gondok, csak ő és én.
- Szeretlek – suttogta lágy csókot lehelve ujjam hegyére. Sosem voltam az az érzelgős fajta ember, de most úgy éreztem szétfolyok és lecsöpögök a kezeiből.
Mégiscsak felmásztam az öléből, mert ajkai már egyre nagyobb hévvel dédelgették ujjaimat, és bennem újra felébredt valami. Valami, amit a lakásig még el akartam fojtani, különben reggelig itt maradunk.
- Héé! – adott hangot nemtetszésének, amint helyet foglaltam mellette.
- Shh! Indulj már! Minél előbb haza akarok érni! – kezem újra lábán kalandozott, mozdulataim fülledt ígéretekkel voltak tele. A motor életre kelt, és mi várakozva faltuk a kilométereket. Egy ideig egyikünk sem szólalt meg. Aztán végül én törtem meg a csendet, egy olyan dologgal, ami már egy ideje nyomasztott belül.

- Mi lesz ha nem kedvelnek majd?- kérdeztem halkan. Nem néztem Rob felé, de éreztem ahogyan egyik kezét a combomra csúsztatja.
- Ezt meg hogy érted? – biztosan tudta mire gondolok, de a hangjából áradó értetlenség meggyőzött, hogy mégiscsak magyarázzam el a helyzetet. Nagyon sóhajtottam, majd belekezdtem.
- Tudod, hogy engem nem érdekel, ki mit gondol rólam. – mondtam hidegen azt, ami igaz is volt. Sosem törődtem vele , hogy az emberek mit gondolnak rólam, vagyok amilyen vagyok, mindenkinek vannak hibái, csak nekem jóval több mint másoknak. De most miért is mojolok ezen? Egyszerűen csak leszarom mások kritizálást. Viszont..
- Éppen ezért, ha nem kedvelnek, engem nem érdekel. Senkinek sem fogok bájologni, csak hogy megszeressen.
- Én ezért is szeretlek. Magadért. – jelentette ki mosolyogva. – Nem is akarom, hogy megjátszd magad…

- Nem is erről van szó. Csak…Nekem mindegy, hogy állnak hozzám. De neked… - ajkamba haraptam és vártam válaszát , de nem szólt semmit. – Én csak…Nem akarom, hogy te szarul érezd magad emiatt. Érted?
- Jaj Kristen, már miért érezném? Teszek rá hogy mit gondolnak rólunk, nem érdekelne ha utálnának, ami megjegyzem nem fordulhat elő, de ha mégis, habozás nélkül otthagynám őket.. Miattad! – megérkeztünk a lakásához, de én csak ültem ott, és néztem őt, ahogy leállítva a motort, felém fordul.
- De ők a barátaid… – motyogtam zavartan. Rob végigsimított arcomon, könnyedén lehunytam szemeimet, élvezve érintését.
- Nem érdekel…Elmehetnek a pokolba, ha nem kedvelnek egy ilyen Angyalt mint te. – ajkai súrolták a felsőajkam. Rögtön utat engedtem nyelvének, forró csókja égette belsőmet. Hevesen dobogó szívvel vártam a folytatást, de ő szinte kirepült a kocsiból, engem is kiemelt. Kézen fogva futottunk egészen az ajtójáig és amint bejutottunk újra érezhettem édes fájdalommal égető szerelmét.

Sajnos a másnap este hamarabb eljött, mint akartam. Annak ellenére, hogy még mindig tartottam magam a „Nem érdekel, mit gondolnak rólam, csak Rob miatt csinálom!„ tervemhez, azért a szekrényem jobbik feléből választottam. De mivel nem akartam túlöltözni, ezért elővarázsoltam egy kockás mini ruhát, mellé egy vörös cipő, és máris kész. Sokáig álldogáltam a tükör előtt amíg rájöttem mi hiányzik, magamra vettem még egy nyakláncot, és pár karkötőt, vagyis beleborultam a bizsus fiókomba nyakig. Beleborzoltam a hajamba, épp mikor a telefonom megrezzent. Már Robogtam is lefelé , nem érdekelt a félig kész hajam, és hogy a holdfényben csak úgy virított a fehér bőröm. Sietve bemásztam a kocsiba, Rob elismerő pillantásától övezve.
- Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe, ahogy közelebb hajolt, hogy csókot adjon.
- Hát persze – morogtam, de ő hamar elhallgatatott. Hirtelen túl meleg volt abban az autóban. Édes ajkai végigszántottak a nyakamon miközben kezével még közelebb vonta magához elgyengült testemet. Sóhaj szakadt fel belőlem mikor nyelve a fülcimpámnál játszadozott. Éreztem, ahogy elönt a forró vágy, ahogy szétterjed testemben a bizsergés. Ahogy leheletét a bőrömre csókolta újra és újra megborzongtam. Nagyon jól tudta, hogy mit csinál, és azt is mikor hagyja abba. Már félájultan hevertem a karjaiban a vágytól mikor elhúzódott tőlem. Önelégült mosolyától legszívesebben lekevertem volna neki egy pofont.
- Most nagyon utállak! – nyögtem ki morcosan, de ő csak nevetett rajtam.
- Tudom.
- Ezt még visszakapod!
- Tudom.

Az út nem volt ugyan hossz, de én ezalatt az idő alatt ki is terveltem már édes bosszúmat.
Miközben kiszálltunk, alkalmam volt körülnézni. A környék nem volt valami felkapott. Úgy látszik a sztároknál ez a sláger, minél elhagyatottabb egy klub annál jobb. Rob kézen fogott, együtt léptünk be az ajtón. A hely sokkal nagyobb volt, mint azt kívülről hittem. Máris idegesen forgattam a fejemet, kibe botlunk bele elsőként.
- Nyugi…Nem lesz semmi gáz. – mormolta a fülembe Rob.
Egy elkerített rész felé vezetett, át a még elég néptelen tánctéren. Bizonyára mé nem indult be a buli, vagy még nem ittak az emberek eleget.
Szorosan belékaroltam amint megláttam azt a bizonyos asztalt. Egyből kitűntek a tömegből, egyrészt azért mert ismerős arcok voltak, még számomra is. Másrészt mert a megjelenésük egytől egyik kifogástalan volt. Mintha csupa világszép embert sűrítettek volna egy asztalhoz.

- Sziasztok! – köszönt Rob vigyorogva. Én is próbáltam kipréselni magamból egy mosolyt, mialatt minden szempár ránk, illetve rám szegeződött. Agyamban egymást érték a sikoltozó gondolatok. Mit keresek én itt? Ezek azok az emberek, akiket a legkevésbé szeretnék megismerni. A sznob színész bagázs, akik miatt fel kell adnom az elveimet. Miért is csinálom egyáltalán?
Rob miatt… ettől a két szótól képes voltam lenyelni mindent, és nem kimutatni mennyire nem szeretnék itt lenni.
Körbe néztem a társaságon, volt itt minden, barna csinibaba duó, vörös démon, szőke izompacsirta, hosszú hajú rocker pasi, kigyúrt kisgyerek, és persze a fő helyen, rögtön velünk szemben az isteni Leighton. Próbáltam nem észrevenni, próbáltam nem oda figyelni, de egyszerűen képtelen voltam nem foglalkozni azzal, ahogy végigmért. Tekintetében megvillant az amit ugyan csak egy pillanatig láthattam. Lesajnáló volt. Hát anyádra nézzél így te kis cafka! Ereimben máris gyilkos düh hömpölygőt, amit ugyan próbáltam elfojtani, de egy grimasz kíséretében kiült az arcomra. Még szerencse hogy mindenki Robot nézte, mert ő épp engem mutatott be.

- Srácok, ő itt a barátnőm: Kristen Stewart. – büszkén tolt maga elé, én meg egy zavart mosollyal köszöntem mindenkinek. Kezdtem az elejéről.
- Ashley Greene – köszönt gyorsan, majd fordult is vissza pasija szájához. barna csinibaba 1.
- Nikki Reed, örülök hogy megismerhetlek végre, már égtem a vágytól hogy találkozzunk,de Rob nem engedte. Nem értem miért rejtegetett eddig…- ölelt meg barna csinibaba 2. Örültem, hogy van legalább egy ember, aki ilyen szívélyesen fogadott, már most látom, hogy őt jobban bírom mint barna csinibaba 1.et
- Nikki…kérlek .
- Fogd be Rob! Kristen, irtó dögös a göncöd.
- Köszönöm – hálásan néztem rá, mire ő diszkréten rám kacsintott. Persze ennyivel nem úsztam meg, tovább haladtam a sorban.
- Rachelle Lefevre nagyon örvendek – alias vörös démon. Nem hiszem, hogy láttam volna ilyen szép vörös hajú nőt valaha is. A mosolya őszinte volt, így megörültem, hátha mégsem olyan bunkók ezek.
- Kellan Lutz , csaj te aztán jól nézel ki! - izompacsirta, aki tényleg majdnem összeroppantott az ölelésével. Rob csak a fejét fogta.
- Jackson Rathbone …üdvözletem - ő volt hosszú hajú rocker pasi.
- Taylor Lautner , szia - kigyúrt kisgyerek. kigyúrt lelkes kisgyerek, aki már arrébb is csusszant, hogy helyet csináljunk nekünk. De még hátravolt egy valaki.
- Leighton Meester.- nyújtotta felém a kezét a kedvesség álarcra mögé rejtőzve.

- Szia – fogadtam el, és kezet ráztunk. Ennyi volt csupán a köztünk lévő kommunikáció, nekem mégis gombóc nőtt a gyomromba. De mégis mióta érdekel engem, hogy ítél meg egy ilyen kis ribi? Lehuppantunk a mini izompacsirta mellé, és beszélgetni kezdtünk a többiekkel. Talán egy ici picit rosszul ítéltem meg őket, suhant át egyre többször ez a gondolat az agyamban. Egész bele melegedtem a beszélgetésekbe, főleg Nikkivel hangolódtunk egymásra. Ritka jó fej lány volt, nagyon jól megértettük egymást. Talán ezért is, de Rob egy időre elsunnyogott valahova. Nem is tűnt fel, egészen addig amíg Nikki is el lépet hozni valami piát. Akkor egy időre egyedül maradtam, próbáltam felvenni a fonalat, de nem akartam beleszólni semmibe, így csak figyeltem őket. Aztán hirtelen meghallottam…az Ő hangját.

- Nem értem Rob minek hozta ide egyáltalán… – mondta felháborodva. – Egyszerűen nevetséges. Ráadásul azt hallottam, legalábbis Rob az mondta, több filmben is játszott már…– csilingeli kacagásától felállt a szőr a hátamon – de én még nem hallottam róla. Nem lehet valami nagy szám.. szerintem egy Z kategóriás színésznőcske .- a gombóc a gyomromban egyre kellemetlenebb volt. – Nem értem…Egyszerűen nem értem Rob mit eszik rajta. Nem is szép…és ez a cucc..jaj Nikki is hogy majmolja. Nevetséges. De most komolyan, velem sokkal jobban járna…miért nem látja be? Pedig az a múltkori éjszaka, amit meséltem neked, isteni volt. Megvolt az a bizonyos… - ekkor már nem bírtam tovább, de mégsem bírtam felkelni, így Ő kegyetlenül folytatta. – hogy is mondjam? Talán kémia – nevetett és nálam ekkor szakadt el végleg a cérna.

Kirohantam, egészen a mosdóig meg sem álltam. Bevágtam magam mögött az ajtót és a kagyló fölé támaszkodva vettem csak észre, mennyire zihálok. Leighton egyértelműen nekem célzott szavai, késként vésődtek a szívembe. Rob és Ő… nem bírtam folytatni még magamban sem. A gondolattól is rosszul voltam. Egyszer csak nyílt az ajtó, majd megéreztem egy kezet a vállamon.

- Kicsim – hallottam az aggódó hangot, majd mikor nem válaszoltam, maga felé fordított. – Mi történt? – kérdezte, miközben az arcomat fürkészte. Hát engem is pont ez érdekelt, hogy mi történt közte és aközött a…
- Volt valami közted és Leighton között? – szegeztem neki kíméletlenül a kérdést. Meglepetten pillantott rám, de látta szemben az elszántságot, hogy erre a kérdésre őszinte választ várok. Csak lehajtotta a fejét. Ebben a pillanatban vesztettem el minden reményem. Tudtam, hogy most egy olyan beszélgetés elé nézünk, ami megváltoztat mindent. A kérdés már csak az volt, hogy milyen irányba…