v.jpg)
Bocs Bocs Bocs és még vagy 1000x is Bocs. Mint azt már Lady írtam előttem(Brianna) nagyon sajnáljuk, hogy eddig nem raktuk fel, de azt méginkább hogy nem írtuk meg egészen a múlt hétig , a fejezetet. A nyaralásunk alatt , tényleg sikerült megírnunk az új részt, egy délután alatt. Komolyan mondom, tényleg b*szogattuk egymást oda vissza, hogy végezzünk. Hát, itt az eredménye. Reméljük hogy elnyeri tetszéseteket, valamint egy kicsit elnézőbbek lesztek az irányunkba, ha végeztek vele :]Lady& Brianna
Kristen
Éppen ezt az elbaszott parókát próbáltam a fejembe húzni rendesen, de valahogy sehogy sem akart normálisan állni. A barna – jóval hosszabb – hajtincseim folyamatosan előkandikáltak, a fekete rövid műhaj alól. Végre megérkezett Natalie, aki nélkül talán még holnap reggel is itt állnék, de Ő percek alatt beigazította a hajszálakat a helyére, majd késznek nyilvánított és egész a sminkes szobáig lökdösött. Útközben kikaptam Dan kezéből a kávét, aki káromkodva szólt utánam. Jó arc volt, szerettem, viszont most haverkodás helyett csak egy nyelvnyújtásra futottam, mert Nat egyre türelmetlenebbül rántgatott a helység felé. Hanna már a szemceruzával a kezében várta, hogy korom feketére satírozhassa a szemeimet. Egyszóval csak egy szokásos reggeli, forgatás előtti rohanáson vagyok túl. Joan, akivel az elmúlt két hónapban – bizony, már két hónapja- nagyon jóban lettünk, és akinek nem mellesleg az életét viszem a vászonra, idegesen kopogtatott az ajtómon.
- Pillanat – szóltam ki gyorsan, majd az öltözőmben lévő lap topomhoz igyekeztem. Megnyitottam a szokásos lapot, és új képek után kutattam. Nem mintha sokat kellett volna, az első oldalon már ott is voltak a tegnap esti paparazzi képek, amint Rob elhagy egy kocsmát Tommal, az egyik londoni haverjával. Igazából tudtam, hogy ott volt, mert mikor tegnap telefonon beszéltünk, mondta, hogy megy. De akkor is, utáltam, hogy külön vagyunk már két hónapja, kivéve azt a két napot, amikor meglátogattam Őt. De az édes kevés volt. Igaz, ez már csak egy hétig tart. Hiányzott, elképesztően üresek voltak a napjaim nélküle, és hiába beszéltünk mindennap órákat, nagyon nehéz volt. Ráadásul még jól is szórakozik, hát megverem. És ki az a két szőke csaj? Nem, ne most akadj ki – szóltam magamra. Kell lennie valami magyarázatnak rá…ha nincs letépem a golyóit, az tuti. Be kell azt is vallanom, hogy ezt mindennap megteszem egyszer, mármint, hogy rákeresek a neten. Na jó, kétszer…háromszor…kit akarok átbaszni, ahányszor időm van a nap folyamán. Hmm, ilyen a szerelem. Az volt az egyetlen szerencséje, hogy nem látszott túl feldobottnak a képeken. Az, hogy Ő sem érzi jól magát nélkülem, kissé megnyugtatta sajgó szívem. Joan egyre türelmetlenebbül dörömbölt az ajtón, és fenyegetett. Még egy utolsó pillantást vetettem a gépen lévő képre, majd lecsuktam a tetejét és felöltve a „ne ölj meg, mert késtem” fejemet Joan elé szambáztam. Fintorogva megrázta a fejét, majd bevonszolt a stúdióba. Miért ilyen türelmetlen ma mindenki, szegény szerelmes Kristennel?
Általában minden napom így zajlott, reggeltől estig forgatás, aztán egy kis pihenés. Bulizni alig volt időm az elmúlt időszakban, álltában Nikki – akivel közel kerültünk egymáshoz- egyszer-egyszer átjött hozzám este, iszogattunk egy kicsit, de ennyi volt a max.
Dakota, kedves szereplőtársam is csatlakozott néha hozzánk, hiszen Ő is ismeri Nikkit a Twilight kapcsán. Vagyis nagyjából néhány csajos este ki is merítette nálam a szórakozás fogalmát az elmúlt két hónapban. Nem panaszkodom, mert jó ütemben haladunk a filmmel, így mire Rob hazajön, én is kész leszek a forgatással. Szóval átadhatjuk magunkat egymásnak teljes mértékben. Komolyan, már csak ez éltet.
Robert
Ez a két hónap pokoli volt, leszámítva azt a hétvégét, amit Kristennel töltöttem. Persze nem panaszkodhattam, a film nagyon bejött, New York bulis város, Tom itt volt velem, ráadásul szereztem pár jó havert a stáb tagok közül is. De azért mégis, minden eltörpült Kristen fojtogató hiánya mellett. Az a két nap, amikor itt volt, az volt nekem az oázis a sivatagban, a mentőöv a káosz közepén. Amikor újra karjaim közt volt, elöntött a megkönnyebbülés. Egy kis darabka az örök nyugalomból.
Mondani sem érdemes, itt léte alatt nem igazán hagytuk el a hotelszobámat. Sokszor voltunk együtt, de volt, hogy feküdtünk és beszélgettünk, vagy csak csendben néztük a másikat. Sajnos nagyon hamar eltelt az a 48 óra, túl hamar. Viszont legalább már csak egy hét és vége ennek az egésznek. Most kezd igazán kurva lassan telni az idő. Mintha az óra visszafelé járna. Igazából leköthettem volna magam Tommal és a kocsmáival, de az nem tereli el a gondolataimat. Legszívesebben felhívnám Krist, lefürdenék és húznék aludni. De ezt addig nem tehettem, meg amíg Tom az ajtómban álldogál.
- Ne már, haver! Gyere már! – kérlelt már vagy ezredszerre.
- Akkor sem megyek!
- De hát tegnap is milyen jó csajokat szereztem, nem? Akkor meg? – dünnyögött, mint valami óvódás.
- Tegnap is elmondtam, és ma is elmondom, hogy még a te csökevényes agyad is felfogja. Nekem, barátnőm van, és szeretem. Neked is jó lenne végre egy állandó csaj, aki megnevelne, most pedig húzzál már el a picsába. – ezt talán túl durvára sikerült, szóval finomítottam rajta. – kérlek.
- Rob! Én kérlek! – fasza, most jön a könyörgés.
- Tom! Nem! – azzal, nemes egyszerűséggel rábasztam az ajtót.
- Mióta csajod van, olyan sótlan vagy. Annak idején London legnagyobb party arca voltál, most meg alig lehet kirángatni valahova…Nevetséges, és én még veled akartam menni. Többet el sem…- egy ideig még hallgattam távolodó nyavalygását, majd bemásztam a szobámba a telefonomért.
Fél 8, akkor LA-ben már fél 5. Talán már végzett. Tárcsáztam, mire a harmadik csengésnél egy fáradtan lihegő angyali hang felvette.
- Szia!
- Szia Kicsim. Mitől lihegsz ennyire? – kiléptem az erkélyre cigizni, és a sötétedő város fényeit néztem.
- Csak mert, futottam. Féltem, hogy lerakod, a telefont mire ideérnék. – hangja furcsán rekedt volt, de biztos csak egy kicsit megfázott.
- Akkor újra hívtalak volna – elvigyorodtam rajta, de ugyanabban a pillanatban, belesajdult a szívem a gondolatra, hogy még egy teljes hét mire találkozunk.
- Jó, a lényegen akkor sem változtat – még egy kicsit zihált, de már alig hallhatóan. – Inkább mesélj, milyen volt a napod? – a hangjában bujkáló őszinte lelkesedéstől, valahogy az unalmas és egyhangú elbeszélés helyett, azt vettem észre, hogy gesztikulálva, és izgatottan adom elő, a legapróbb forgatási storykat, minden apró részlettel együtt. Ő figyelmesen hallgatott, és néha kérdezett is. A végére – mikor már azt is elmondtam, hogyan borítottam egy csepp kávét a nadrágomra. – teljesen jó kedvem lett, viszont kíváncsiságom az egekbe szökött.
- Oké, ez voltam én, és veled mivolt egész nap? – felsóhajtott, amiből arra következtettem, hogy nem volt épp felhőtlen a napja.
- Joan az egyik számot vagy 16x elénekeltette velem. Azért nincs hangom sem nagyon, úgy érzem, mintha egy óriási gombóc lenne a torkomban, amit nem tudnék lenyelni. - hangja egyre jobban hasonlított egy repedt fazékra, amiért Joant legszívesebben megfojtogattam volna.
- Jaj kicsim…
- Nem, nyugi, semmi gáz. Majd iszom egy teát is jobban leszek, most csak, csak nagyon fáradt vagyok, és hiányzol, és elegem van… - elcsuklott hangja halk szipogássá vált, én pedig úgy éreztem, valaki összeszorítja a mellkasomat.
- Ne sírj… - nem tudom mennyire lehettem vigasztaló, mikor kb. ugyanígy éreztem magamat, bár nekem nem volt annyira rossz dolgom itt. Nem kellett megfelelnem senkinek, csináltam amit mondtak, lehetőleg jól. De Kristen, nem lehet egyszerű egy olyan embert megmintázni, aki még mindig él és mozog, és árgus szemekkel vizslatja minden egyes mozdulatodat. Ha tehetném, most rögtön elindulnék hozzá. Megvigasztalnám…
- Nem sírok. – hazudta halkan.
- Nekem is nagyon hiányzol, de már csak egy hét és újra veled leszek. Tudom, olyan mintha nem is telne az idő… - sóhajtottam elkeseredetten.
- Jah – szipogta. Annyira szerettem volna most ott lenni mellette, letörölni a könnyeit, magamhoz ölelni vékony testét. – Csak, siess haza – motyogta, amitől még inkább szarul éreztem magam, hiszen ha lehetne már egy L.A-be tartó gépen ülnék.
- Ha lehetne, el sem engedtelek volna…De tudom, hogy neked is milyen szar, erre én még ráteszek egy lapáttal, szóval inkább hagyjuk.
- Nem! Én tudni akarok mindenről, ami bánt. – egy ideig nem szólt egy szót sem, majd félénk hangon újra megszólalt.
- De azért te lefoglalod magad ott… Tommal, meg, mindegy. – talán még nem is akadtam volna fent a dolgon, ha nem olyan hangsúllyal mondja.
- Rám kerestél? – nem bántott a dolog, inkább hízelgett.
- Nem…vagyis igen, de nem azért, csak… - elhallgatott, szinte láttam magam előtt, ahogy beharapja alsó ajkát, és gondolkozik a helyes válaszon, amivel nem buktatja le magát annyira.
- Csak? – kérdeztem, és nem bírtam elnyomni a hangomban bujkáló örömet.
- Csak, mert kurvára hiányzol – nyögte egy szuszra. – De úgy láttam, ti jól szórakoztok – bukott ki belőle, talán a valódi ok.
- Ezt, hogy érted? – rossz előérzetem támadt.
- A tegnapi estétekről, jó sok kép került fel a netre. Látom, Tom még mindig a szőkékre bukik. Láttam, az egyik nagyon tapadt rád.
- Kristen, ugye ezt most nem mondom komolyan? - kérdeztem enyhe rosszindulattal.
- Nem tudom…úgy értem, tudom milyen voltál előttem, és néhány képen.
- Nem volt semmi! – szakítottam félbe mielőtt megint elkezdené a hülyeségeit, amiktől nem mellesleg, jól felhúztam magam. – Mintha nem bíznál meg bennem.
- Én bízok, csak…
- Akkor nincs csak! Szerinted képes lennék lefeküdni egy másik nővel, csak azért mert most nem kaphatlak meg? Azt hittem jobban ismersz ennél. – akaratom ellenére adtam hangomnak metszően hideg élt, de nem tehettem ellenne, egyszerűen bántott a dolog.
- Én is. És azt is, hogy nem beszélnél így velem…na meg a múltad sem hagyható figyelmen kívül - szavaiból csak úgy sütött a sértettség, amit most nem találtam igazságosnak. Nem én feltételezem róla, hogy másokkal hetyeg.
- Azt hittem már eleget bizonyítottam, hogy látod, hogy más ember lettem, melletted – a melletted részt jól megnyomtam. – Különben is, miért te vagy megsértve? Nem én vádollak téged – folytattam, ismét kissé keményebben a kelleténél.
- Hagyjuk Rob, ez így nem jó…- suttogta fáradtan. – Majd máskor beszélünk.
- Le ne tedd! – kiabáltam, de már csak a süket vonalnak. – Bassza meg! – idegességemben a telefon a kanapén kötött ki, én pedig még a falba is belerúgtam egyet. Annyira nem bírom, mikor igazságtalanul gyanúsít meg, majd Ő van megsértve. Imádom, Ő az életem, de néha…Áh! Az egyik felem szinte remegett azért, hogy visszahívjam és megbeszéljük, a másik viszont türelemre intett. Ha most újra beszélnénk, talán még ennél is jobban összevesznénk, azt meg most nem bírnám elviselni. Fogtam a cigis dobozt, és rágyújtottam egy újabb szálra, hátha az segít megnyugodni. Ha visszamegyek Los Angelesbe, el kell húznunk kettesben valahova.
Miután elnyomtam, elmentem és lefürödtem. Most még a meleg víz sem hatott nyugtatólag az idegeimre. Folyton Ő járt az agyamban, Ő és a sértett hangja. Kezdtem belátni, hogy valamilyen szinten tényleg hibás vagyok. Mit tudhatna Ő arról mit csinálok itt? Ráadásul két nővel együtt, egy kocsma előtt. Biztos bizalomgerjesztő látvány lehettem. Jó, de nekem is igazam van… Felhívjam vagy Ne? Nem, azt hiszem nem fogom. Kiléptem a zuhany alól, és újra az erkélyre indultam. A törölközőt a derekam köré tekertem, még csak meg sem borzongtam a kellemes nyári levegőtől. Most már teljesen sötét volt. A változatosság kedvéért megint rágyújtottam. Épp beleszívtam amikor a telefonom vad rángással életre kelt az asztalon.
„Kicsim hívás”
Mélyet lélegeztem mielőtt felvettem volna.
- Szia. – szóltam bele halkan.
- Szia. – megint beállt köztünk a csend, de nem én akartam megtörni. – Sajnálom. Ideges vagyok, komolyan mondom már fizikai fájdalmat okoz, hogy nem vagy velem. Én soha a büdös életbe nem éreztem még így senki iránt, és rettegek, hogy elveszítelek. Csak ezért húztam fel magam a tegnapi képeken, félek – hadarta szipogva. Remek, már megint sír, és ki miatt? Hülye, barom Rob miatt!
- Nem, te ne haragudj. Tudod, hogy mit jelentesz nekem, és én is be vagyok szarva, hogy egyszer rájössz, hogy nem kellek neked. – lassan kezdek olyan lenni, mint egy rossz buzi, de nem érdekel. Ez a nő nekem bármit megér.
- Szeretlek - suttogta meggyötörten.
- Én is téged. Ha végre hazamentem, elutazunk – nem gondolkodtam, csak kimondtam, pedig meglepetés lett volna.
- Hova? – kérdezte rögtön kíváncsian, olyan édesen, hogy újra belezúgtam. Mondjuk, ez naponta megtörténik…
- Az meglepetés - mosolyogtam, és már tervezgettem is a részleteket.
- Bárhová is megyünk, már most alig várom. – örültem, hogy egy fokkal vidámabb már a hangja.
- Már csak egy hét és veled leszek. – mondtam reménykedve. – Lassan tényleg megőrülök itt. Tomot is alig lehet lerázni, a film is unalmas.
- Ne hazudj – hallottam, hogy vigyorog, tehát elértem a célom. – Tudom, hogy imádod a filmet, és Tomot is.
- Az utóbbit inkább csak elviselem. De sokkal jobban örülnék neki ,ha veled járkálhatnék, bár nem hiszem, hogy nagyon világot látnánk ha itt lennél. Bár én a múltkorit is nagyon élveztem.
- Azt én is. Szivi most le kell tennem, Joan még akar valamit. – suttogta sürgetően bizonyára, Ms. Rabszolgahajcsár rocker most is ott állt mellette.
- Mond meg neki, hogy ne készítsen ki jobban, különben én magam fogom elintézni, hogy ez a film egy halott ember életrajzi filmje legyen.
- Hát persze édes. – vihogott halkan – Szeretlek, egy hét! – belepuszilt a telefonba párszor, amin elmosolyodtam, mindig ezt csinálta.
- Én is téged. – benyomtam a hívás vége gombot, és elnyomtam a cigit. Hosszú lesz ez a hét.
*
Valóban hosszú volt, de a munka miatt mégis hamar elrepült, legalábbis így visszatekintve. Közben, majd meg őrültem. Viszont a finisben voltunk már, így a hajtás miatt alig marad egy kis szabadidőm, aminek örültem, különben folyton a nyomoromon Kristen nélkül, siránkoztam volna. Mint valami drogos szívtam egyik cigit a másik után a reptér kávézójában, várva az indulásra. Nem is annyira a cigi elvonási tüneteim jelentkeztek, inkább a Kristen hiány volt elviselhetetlen. Azzal nyugtattam magam, hogy már tényleg csak néhány óra, és újra a magam mellett tudhatom. A pincér csávó már nagyon hülyének nézett, mikor majdnem felborítottam az asztalt, az idegesen doboló lábammal, de csak egy csúnya képet vágtam, és rögtön nem volt neki olyan fontos tovább bámulnia.
- A Los Angelesi járat utasait megkérjük, hogy fáradjanak a 23-as kapuhoz – szólt a hangosbemondón egy idióta női hang, mire azonnal felpattantam. Majdnem a számlát is elfelejtettem rendezni, még szerencse, hogy pingvinkém ott állt az ajtóban. Hogy ne legyen olyan unott feje, bőséges borravalót nyomtam a kezébe, majd szinte futva tettem meg az utat a kapuig.
Rémesen hosszúnak tűnt a repülő út is, egy könyvel szórakoztattam magam, de lassan minden szóban Kristen nevét olvastam. Mint valami idegbeteg rohantam ki a reptérről, és most még a paparazzik hada sem tudott érdekelni. Beszálltam a rám várakozó autóba, és a házamig meg sem álltam. Nem szóltam Krisnek hogy érkezem, gondoltam meglepem vele, csak előtte egy kicsit rendbe szedem magam, nem ártott volna egy fürdés, és egy borotválkozás sem. Nagy nehezen sikerült kinyitnom az ajtót. Fogtam a cuccaimat és beoldalaztam a nappaliba. A redőnyök lehúzva, a szoba teljesen sötét, ahogy hagytam. Az ingemet bontogatva indultam a háló felé, arra viszont nem számítottam, hogy egy vendégem is akad. Amint felkapcsoltam a lámpát ott volt Ő. Az ágyamon feküdt, egy olyan fehérneműben, ami épphogy csak takarta tökéletes idomait. Ingemet gomboló kezem megállt az utolsó gombnál, szemeimmel mereven bámultam Rá, mintha délibáb lenne.
- Na mi lesz? Nem is kapok egy üdvözlő csókot?- kérdezte ajkait beharapva. Nekem sem kellett több, rögtön az ágyhoz mentem és Fölé tornyosultam. Ajkaink azonnal egymásra találtak, és falták egymást, minta sosem akarnák abbahagyni. Úgy csókoltuk a másikat, olyan hevesen, mint még talán soha. Ajkaitól elszakadtam, de csak azért, hogy a nyakát kényeztessem.
- Na ez már üdvözlés – kuncogott bele a fülembe.
- Ez az előleg. Hogy kibírd egy kicsit még. – mormoltam a nyakába, elégedett sóhajokat kicsalva belőle.
- Miért is kell kibírnom? – érdeklődött miközben lábait csípőm köré kulcsolta.
- Tudod, jobban örülnék , hogyha tisztán és felfrissülve szeretkezhetnék veled, nem pedig borostásan és 6 óra repülő út szagával. - felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézhessek, ami most szinte villámokat szórt.
- Engem nem érdekel! Most akarlak! Kérlek! – olyan kis akaratos volt, már majdnem beadtam a derekam, de tényleg kellett az a zuhany. Iszonyatosan vágytam Kristenre, de nem így, mint egy varacskos disznó.
- Ha már kibírtuk 1 hónapig, ez a fél óra már semmiség. - próbáltam jobb belátásra bírni, úgy tűnt bejött, mert tekintete megenyhült. Lábai eleresztettek, én pedig feltápászkodtam.
- Negyed…
- Mi?
- Negyed óra! – elnevettem magam a parancsoló hangnemén, annyira cuki volt a durcás arcával.
- Igenis főnök! – a fürdő felé indultam, és útközben még megszabadultam az ingemtől.
- Hé! Nem felejtettél el valamit? – kérdezte az ágyon ülve. Mosolyogva visszafordultam felé, mire hívogatóan felém intett a mutatóujjával. Visszasétáltam hozzá, és egy csókért hajoltam felé. Mint egy vadmacska kapott ajkaim után, még a saját nevemet is elfelejtettem a csókja hatására, nemhogy azt, merre is indultam valójában. Egyik keze végigsiklott a mellkasomon, egészen a nadrágom széléig, majd elkezdte kigombolni.
- Kicsim – dünnyögtem a szájába, mire kacagva elhúzódott tőlem.
- Csak segítek vetkőzni – olyan ártatlan képet vágott, hogy legszívesebben hagytam volna mindent, és ráugrottam volna, így ahogy vagyok. Nem tehettem, Ő viszont nem adta fel a kínzásomat. Tovább gombolta a nadrágot, majd elkezdte letolni rólam. Mellkasomat végigcsókolta, amivel aztán nem segített, sőt rontott a helyzeten.
- Igyekszem – nyögtem a nyakába,majd egy gyors puszi után, ismét a fürdőbe indultam. Még két perc és ott maradok…
Még sosem sikerült ilyen gyorsan végeznem a zuhanyzással, olyan voltam, mint a villám. Magam köré tekertem egy törölközőt, teljesen felesleges lett volna bármi mást magamra venni, mikor hamarosan úgyis lekerülne. Igyekeztem a borotválkozást is tempósan végezni, de azzal azért jobb ha vigyázok, még a végén elvágom a torkom. Büszke voltam magamra, alig léptem át a számomra kiszabott időkorlátot. Vigyorogva, immár frissen léptem ki a fürdőből, az istennőhöz, aki még mindig az ágyamban fekve várt rám. Nagyot nyelt, mikor megpillantott.
- Elkéstél – mondta sértődött hangon. Közelebb léptem hozzá, a törölközőt „véletlenül” elejtettem, mire az ajkába harapott.
- Oh, hát akkor had engeszteljek ki. – lehajoltam, hogy fejünk egy magasságban legyen. Finom, apró csókot váltottunk, alig- alig összeérintve ajkainkat. Aztán gyengéden hátra döntöttem őt az ágyon, és felé tornyosultam. Néhány apró vízcsepp a hajamból, rácsöppent a nyakára. Azokat élvezettel tüntettem el onnan. Ajkam alatt vadul pulzált az ütőere miközben kezem felfedező útra indul a testén. A hasánál kezdtem, kis körökben cirógattam, majd áttértem egy számomra sokkal jobban értékelt területre, a melleire. A kis fekete anyag alig takarta el előlem ezt a részt, de azért zavaró volt, így rövid úton megszabadítottam tőle. Hallottam valami „minden melltartómat széttéped” morgás félét, de ez elhalt amint kezeimmel végigsimítottam puha bőrén. A nyakáról lefelé kezdtem elhaladni, végigcsókoltam a kulcscsontját, a mellkasát, és végre megállapodhattam a melleinél.
Ajkaim közé fogtam az egyik mellbimbóját, és jól megszívtam. Kristen kezei a hajamba túrtak, lábaival szorosan körül font, fejét hátra rántotta. Kéjes nyögései betöltötték az egész háló szobát, engem pedig arra sarkaltak, hogy még intenzívebben csináljam, amit elkezdtem. Egyik kezem lefelé indult testén, egy pillanatra megállt a bugyija szélénél, aztán alácsúszott. Rögtön megéreztem a nedvességet, ami jelezte, mennyire kíván. Belé csúsztattam egy ujjam, miközben apró harapásokkal díszítettem a melleit. Kristen teste vadul hullámzott kezeim között, elfúló nyögéseinél nem is bíztathatott volna semmi jobban a folytatásra. Egyenlőre még lassan játszott ujjam a teste mélyén, minél tovább szerettem volna nézni elragadottságtól tündöklő arcát. Kristen ebben nem értett velem egyet, mert keze türelmetlenül a csuklóm köré kulcsolódott, és gyorsabban kezdte mozgatni. Édes sikolya zene volt füleimnek, és eleget tettem szavak nélküli kérésének. Ajkaira hajoltam, hogy csókot váltsak vele, mialatt ujjam egyre gyorsabb ritmusban okozott neki örömet. Percek múlva éreztem, hogy megfeszül ujjam körül, és szám által elfojtott sikolya is jelezte, hogy elélvezett. Remegve húzott magához még jobban, elragadott mosollyal simogattam verejtéktől gyöngyöző arcát. Igazi szépség volt, fáradt mosolya csak kívánatosabbá tette számomra. Lélegzése kezdett visszaállni a normálisra, és egy vad csókkal maga alá fordított.
- Te jössz, nagyfiú – közölte vigyorogva, és mielőtt még bármit is mondhattam volna, éreztem, hogy kezébe veszi, vágyam kézzel fogható bizonyítékát. Egy édes csókot nyomott ajkaimra, miközben ujjai fáradhatatlanul mozogtak rajtam. Hírtelen megfosztott engem a csókjától, és követte a kezét. Pillanatokkal később megéreztem, hogy őrjítően végighúzza nyelvét lüktető férfiasságomon, majd teljesen eltűntet a szájában. Görcsösen szorítottam kezemmel a lepedőt, nyögéseim egyre csak hangosodtak. Felkönyököltem, hogy lássam Őt, ami csak még jobban felizgatott. Sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám, hogy néztem, ahogy ütemesen mozgatja rajtam ajkait. Úgy éreztem már csak pillanatok vannak hátra, amit nem akartam. Minden erőmet összeszedve, ujjaim a hajába túrtam ,és felfelé kezdtem húzni magamhoz.
- Nem..még nem… - lihegtem erőtlenül majd ajkaimat szájára tapasztottam. Fenekébe markolva húztam fel a derekamig ahol Ő finoman magába illesztett. Amint megéreztem lüktető forróságát sóhaj szakadt fel mellkasomból. Olyan rég nem érezhettem, és most olyan jó volt. Kristen, nyakamba temetve arcát erőtlenül lihegett. Egy percig csak élveztük, hogy újra egymáséi lehetünk, aztán lustán mozgatni kezdte a csípőjét. Karjaim hátára kúsztak, körül fonták remegő testét. Hozzám bújva mozgatta magát, egyre nagyobb hévvel. Küszködtem, hogy még húzni bírjam a pillanatot, csak az Ő élvezete lebegett a szemem előtt. Egyre hangosabban nyögtünk, Kristen körmei a mellkasomat karmolászták, még én a feneke alá nyúlva segítettem neki a mozgásban. Tudtam, hogy ennyi különlét után nem kell sok idő, ahhoz hogy elérjük az élvezet határát, de azért mégis meglepődtem mikor, pár perc után Kristen sikoltozva omlott a mellkasomra. Forrósága erősen pulzált körülöttem, amitől fél perc után engem is elért az extázis. Olyan jóllakott és boldog voltam, mint hetek óta soha. Elégedett vigyorral a képemen öleltem magamhoz, szerelmem remegő testét.
- Mikor utazunk? – kérdezte pár perc múlva, még mindig remegő hangon, amitől mosolyognom kellett.
- Holnap – feleltem egyszerűen, de helyet még mindig titokban tartottam. Mosolyogva felnézett rám, édes csókot váltottunk, ami újraindította a lavinát…
