2010. április 24., szombat

You can be my Bella - 7. fejezet

Valódi érzelmek



Kedves olvasók!
Itt is van a soron következő fejezet: a bűvös 7.
Reméljük ez is elnyeri majd a tetszéseteket, mivel próbáltunk a kedvetekben járni vele. ^^
Éppen ezért sok-sok kommentre számítunk. Nem is húzzuk tovább az időt. Jó olvasást!
Brianna & Lady

Elakadt a szavam ahogy ránéztem. Látszott rajta, nagyon küzd hogy ne sírja el magát. Rob te idióta! Gratulálhatsz magadnak, amiért sikerült ezt összehozni.
- Kérlek, ne sírj… – szólaltam meg halkan, alig találva a hangomat. Sajnos mire ezt kimondtam arcán végiggördült az első könnycsepp. Nem bírtam így látni. Elé léptem, gyengéden végigsimítva arcán, töröltem le bűnöm szomorú bizonyítékát. Kristen arca gyötrődő grimaszba torzult, lehunyt szeméből is ömlöttek a könnyek. Fájt, legszívesebben elfutottam volna, csakhogy ne kelljen látnom mit is tettem vele. Mit tett vele a gyávaságom, az önérzetem és a büszkeségem. Kezemmel –ami még mindig az arcát fogta – finoman a hajába túrtam, fejemet előre billentettem, hogy homlokunk összeérjen.

- Adj még egy esélyt…könyörgöm – leheltem némán. Abban a pillanatban minden gondolat kiszállt belőlem, nem féltem a visszautasítástól, nem reménykedtem semmiben. Bármi is lesz, az ő döntése. A zajok mind elhalkultak, és az a pár szó amit mondott, jegesen tisztán csengett füleimnek.
- Miért akarsz engem ennyire? – tette fel a kérdést, hangjából áradt az tehetetlen értetlenség.
Nem gondolkodva azonnal feleltem neki.
- Mert csak veled tudom túlélni…- mondtam ki az igazat. - Nem bírom ki nélküled tovább.
- Rob…én nem vagyok elég erős ehhez. Nem vagyok egy szőke reklám barbie, akit mindenki imád.
- Nem érdekel! – vágtam rá rögtön, de ő hajthatatlanul folytatta.
- Te sztár vagy az isten szerelmére, én meg csak egy huszadrangú valaki , nem pedig egy minta barátnő akivel villoghatsz. Velem nem működne…
- Ezt azonnal hagyd abba! Fogd már fel bassza meg! Szeretlek te huszadrangú valaki! Nem akarok mást, csak téged. Mocskos szájú, beszólogatós, reflektor gyűlölő Stew, csak te rád van szükségem. Ez minden, amit mondhatok, minden ami vagyok a tied.
Kristen erre még jobban sírni kezdett, most ilyenkor mi van? Én szerelmet vallok ő meg csak zokog.

- Ne bőgj már – mosolyogtam el rajta.
- Fogd be – szipogta – Utállak te idióta! – nevetett fel és fejemet magához húzva megcsókolt. Elégedetten sóhajtottam fel, kezem derekára simítva vontam magamhoz kecses testét.
Lassan elhúzódott, nekem pedig gombóc nőtt a torkomba. Megéreztem hogy ezzel még nincs minden rendben. Halványan fénylő zöld szemei rám meredtek, kérdően, követelően.
- Mire volt jó ez az egy hét? Miért kellett ezt tenned velem? - nagyot nyelt ahogy ezt kimondta, féltem hogy megint sírni fog ezért szorosan megöleltem. Rob te marha, csak magadat hibáztathatod mindenért.
- Sajnálom – mormoltam a hajába. – Annyira sajnálom… - képtelen voltam mást mondani,de muszáj volt neki elmagyaráznom, mindent. Felkaptam, és a karomban tartva, beléptem vele a házban. Berúgva az ajtót, bevittem a nappaliba, ahol letelepedtünk a kanapéra. Még mindig szorosan magamhoz ölelve beszélni kezdtem.

- Mióta beindult ez a nyüzsgés, sohasem…sohasem éreztem úgy, hogy kötődnöm kellene valakihez, a családomon kívül. Nem kellettek a mély kapcsolatok. Ha az ember híres lesz , sok ember csak arra hajt, hogy kihasználja, és ezt a saját káromon tanultam meg. Szóval nehéz volt akárkiben is megbíznom, nem hogy barátnőd szerezzek. – megálltam egy pillanatra, és hallgattam szívünk ütemes dobogását. Féltem kimondani a következő szavakat, de tudtam, ha most nem vagyok őszinte, azzal elrontok mindent. – Sok egyéjszakás kalandom volt, csak kihasználtam a nőket. Nem kellettek másra, csak hogy lefeküdjek velük, még a nevükre sem emlékeztem sokszor. – Éreztem ahogy Kris felsóhajt a karjaimban, de próbáltam biztos hangon folytatni – De aztán jöttél te! És teljesen elvetted az eszemet. Végre úgy éreztem van valami értelme a száraz életemnek. Benned megtaláltam azt, akire vágytam, és úgy éreztem magam veled mint még soha senkivel. - megálltam, nem tudtam, hogy is mondhatnám el neki , milyen gyáva is voltam. Azt hogy nagy Robert Pattinson simán berezelt.

Apró csókot lehelt a nyakamra, amitől kellemes bizsergés futott végig rajtam. Mélyen beszívva finom illatát vettem erőt magamon és belekezdtem újra.
- Szóval megijedtem tőled…Megrémültem az érzéseidtől, mert eddig egyáltalán nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy lekössem magam. Viszont veled más volt, imádtam…imádok veled lenni, minden porcikádat szeretem és kívánom a nap minden percében. De mikor jött Mike és… – a mondat vége haragos morgásomba fulladt. Le kellett nyugodnom, nem veszíthetem el a fejemet. – és fájt, hogy őt védelmezted. Nem akartalak megbántani. Elhiszed nekem? … - újabb apró csókot éreztem bőrömre siklani, így ezt igennek vettem. - Csak elborult az agyam, és rajtad töltöttem ki a csalódottságom. Igazából régóta bennem van már mit érzek, mégis túl gyáva voltam hogy felfedjem neked magam. De ha még kellek…mindenem a tiéd, vedd el amim csak van…és ha tudsz bocsáss meg nekem…szeretlek Stew. – mormoltam már a hajába lezárva a monológot. Szívem vadul lüktetett a mellkasomban az idegességtől, nem veszíthetem el őt, épp most. Már nem viselném el…

Kristen alakja külön vált az enyémtől, hátradőlve rám pillantott. Szemeiből nem tudtam semmit kiolvasni így tehetetlenül vártam hátha mond valamit. Néhány kínzó másodperc múlva halkan megszólalt.
- Akkor szeress engem – suttogta majd ajkait szorosan az enyémre tapasztotta. Kezei becsúsztak a dzsekim alá majd egy mozdulattal később már a csupasz mellkasomon kalandoztak. Izmaim megmerevedtek lágy érintései alatt. Ahogy mocorogni kezdett ölemben, lágyan ringatva csípőjét elmosolyodott. Bizonyára ő is megérezte erősen lüktető vágyamat a lábaim között. Hajába túrva húztam fejét magamhoz egy olyan csókra, amitől elvesztettem az eszem. Akartam. Most rögtön! Türelmetlenül rángattam le róla szakadt pólóját, hogy aztán végre megérezzem melleinek puhaságát kezeim között. Közelségének eddigi hiánya most tudatosult csak bennem igazán, szükségem volt rá akár a levegőre.
Karjai lehámozták rólam a pólómat, így meztelen felsőtestünk egymáshoz simulhatott. Elbűvölve öleltem magamhoz, amilyen szorosan csak mertem. Két tenyere közé fogta arcomat és rám nézett. Tekintete párás volt a kéjtől, míg enyémben tombolt a kétségbeesett vágy hogy végre érezhessem őt.

- Nem tudod mennyire fájt, hogy nem vagy velem… – suttogtam rekedt hangomon,mire ő magához rántott és újra megcsókolt. Percekig csókoltuk és simogattuk egymást, szenvedélytől mámorosan. Nem bírtam betelni vele, többet és többet akartam. Mohón faltam édes ajkait míg ki nem fogytunk a szuszból, akkor Kris a fülemhez hajolt.
- Kérlek… nem bírok tovább várni – lihegte kifulladva. Ez volt az a mondat amitől nekem elmentek otthonról. Türelmetlenül pattantam fel a kanapéról, magam után húzva Krist a konyhába. Karcsú alakja a konyhapultra támaszkodott. Ha nem kapom meg azonnal meghalok! Nem voltam képes tovább várni.
Ő sürgetve húzta lejjebb magán a boxert, míg én a nadrágomat gomboltam hogy aztán pillanatokon belül megérezzem a forróságot. Földöntúli kábulat szállt le rám. Hallottam ahogy Kristen felsikolt mikor megérez magában.
Ekkor néhány másodpercig egyikünk sem mozdult, csak élveztük egymást. Csókunk vadsága csillapodva hanyatlott át gyengéd érintések táncává.

A hajamba túrva hajtotta le fejem, tudtam mit szeretne, és én boldogan teljesítettem ezen kívánságát. Nyelvem végigsiklott melleinek érzékeny bőrén miközben mozogni kezdtem benne. Az élmény magával ragadó volt, Kristen érzéki nyögései betöltötték a teret és minduntalan engem ingereltek. Gyengén haraptam rá egyik mellbimbójára mire válaszként körmei végigszántották a hátamat, ismerős buja fájdalmat hozva magukkal.
Teste folyékony ezüstként hullámzott érintéseimtől, míg én elvarázsolva figyeltem arcán az élvezet hullámait átsuhanni. Már nem volt sok hogy elérje a tetőfokot, így egyik kezemet a melléről kettőnk közé simítva hajszoltam egyre közelebb az extázishoz. Pillanatokon belül teste megremegett a gyönyörtől majd ernyedten hullott vissza rám. Elragadtatott sikolyát felváltotta halk fáradt nyöszörgése, szíve majd kiszakadt helyéről. Elégedetten mosolyogva öleltem magamhoz, és vártam, hogy szívverése helyreálljon. Fáradtan mosolygott rám. De amint ujjaim végigsimítottak rajta egyből éber lett. Kérdőn nézett a szemembe, de az én testem még mindig vágytól lüktetett, így újra mozogni kezdtem benne.

Megint felakartam ébreszteni a vágyakozását , így egy hirtelen ötlettől vezérelve felültettem a pultra majd letérdeltem elé. Ennyit még kibírt testem is, hogy őt is újra boldoggá tehessem. Először nem értette mit akarok, de amint megérezte kutakodó nyelvemet, készségesen nyitotta szét karcsú lábait előttem. Az eltelt idő után, édes íze szinte megrészegített. Durván ízleltem meg újra és újra, míg Kristen tehetetlenül nyögdécselve figyelte ténykedésem. Selymes érintésével a hajamba túrt közelebb húzva magához. De amint megéreztem a testén átfutó remegést felpattantam, mire ő haragosan fújtatva jelezte nem tetszését. Vigyorogva csókoltam meg , miközben kéjes sóhajommal kísérve újra egyek lettünk. A vérem izgatottan dübörgött ereimben ahogy minden lökéssel egyre közelebb kerültem az áhított boldogsághoz. Lihegve döntöttem hátra karcsú alakját hogy ráhajolhassak melleire. Kristen teste kínlódva vergődött alattam várva a kéj elsöprő erejét.

Felszisszentem ahogy fogai belemélyedtek vállamba , ennek hatására még erősebben szorítottam magamhoz, de még ez sem lett volna elég közel. Úgy tűnt ő is így gondolja, lábait körém kulcsolva próbált még jobban magához húzni. Legszívesebben egybe olvadtam volna vele, hogy saját testemben érezhessem gyorsan dobogó szívét. Vadul kaptam ajkai után, hátha így csillapíthatom eme vágyakozásaimat. Ajkai kérés nélkül szétnyíltak előttem, nyelvünk vad táncot járva utánozta testünk mozgását. Úgy éreztem nem viselek el többet, egy ember nem képes több kéjt kibírni. A remegés kezdett eluralkodni rajtam, izmaim pattanásig feszültek. Kristen vállába fúrtam fejem hogy elnyomjam az állatias ordítást ami torkomból készült előtörni.
Utolsó lökésemmel mindkettőnket eljutottam a gyönyör csodás kínjaiba. Mikor már nem tudod mi az álom és valóság, mert az extázis mindent elvesz tőled , csak az égető szenvedély robbanása marad benned. Úgy érzed már nem bírsz többet, de a hullámok egymás után rántanak be magukkal a pillanatnyi boldogság öntudatlan terébe. Ahol nincs tér, és idő. Csak Kristen és én, és ez az őrült pillanat.

Zihálásunk percek után csillapult csak ,nekem pedig épp annyi erőm maradt hogy a szememet kinyissam. De ez is elég volt hogy meglássam új életem egyetlen értelmét. Szemeiben a kielégülés fénylett , és biztosra vettem , az enyémben is azt láthatta mert végül elégedetten elmosolyodott. Szemei félig lecsukódtak , tudtam hogy mindjárt elalszik. Rám is rám telepedett már a bódítóan kellemes köd ami elönti az ember agyát ilyenkor. Lustán rendbe szedtem magunkat, majd felkaptam Kristen – aki megszokottan körülfont lábaival – és felfele indultam. Álmos , zöld szemeivel az enyémbe nézve suttogta:
- Szeretlek Rob.
Amint ezt kimondta lelkem újra szárnyalt, ajkaimmal végigsimítottam ajkain szájába lehelve válaszom.
- Szeretlek Kris…

Kristen

Most először mondtam ki hangosan, hogy mit érzek iránta. Jobban esett, mint gondoltam volna. Olyan természetesen formálták ajkaim, ezt a mindennél többet jelentő szavacskát, mintha már több százszor kimondtam volna. Pedig nem… Mikenak csak ritkán mondtam és most már tudom, hogy nem volt teljesen igaz. Nem azért, mert hazudni akartam…nem. Azért mert nem tudtam, milyen is az, ha valaki komolyan ezt is érzi. Azt hittem szerelmes vagyok Mikeba annak idején. Most úgy érzem, az amit akkor éreztem, meg sem közelíti ezt, amit Rob iránt érzek.
Óvatosan végigfektetett az ágyon és Ő is mellém feküdt. Még mindig verejtéktől nedves tesünkre húzta a takarót, közben pedig kezei finoman simogatták hátamat.
Nem bírtam tovább nyitva tartani a szemem, lassan lehunytam őket és magával ragadott a sötétség.

Mikor néhány órás, kellemes öntudatlanság után kinyitottam a szemem, Rob ugyan abban a pózban ölelt magához. Olyan nyugodt volt. Boldognak látszott, még álmában is. Megdobbant a szívem, ahogy végignéztem rajta. Az ismerős bizsergés bekúszott a gyomromba. És újra rádöbbentem: szerelmes vagyok belé!
Nem bírtam ki, szinte kényszert éreztem, hogy ajkai ismét az enyémeket kéneztessék. Óvatosan hozzáérintettem számat az övéhez és fél perc múlva már éreztem is hogy megrezzen. Habozás nélkül vette birtokba ajkaimat és tolta lejjebb a takarót rólunk.
- Kristen…. – azt hittem rosszul hallok! Nem, ez nem lehet…
- A picsába! – dünnyögtem és visszahúztam a takarót.
- Kicsim…. Ajaj… - anyám kikerekedett szemekkel torpant meg az ajtóban. – Ööö, bocsi…Rob, örülök, hogy újra itt vagy! – majd mosolyogva kiviharzott. Robbal hitetlenkedve néztünk egymásra…ez most tényleg az anyám volt? – Amúgy van zár is az ajtón! – kiabált vissza. Ekkor már biztos voltam benne, hogy Ő volt!

- Anyukád mindig tudja, mikor kell jönni! – sóhajtotta. Nekem mondja??? Már éppen folytattuk volna ott, ahol abba hagytuk, csakhogy most Rob telefonja akadályozott meg minket ebben.
- Vedd fel, lehet, hogy fontos! – miután kimondtam, legszívesebben szájba vertem volna magam. Még, hogy vegye fel…bár így talán előbb térhetünk a lényegre.
Kelletlenül kimászott mellőlem és előhalászta a telefonját. Ekkor ért utol a vég! Ahogy végignéztem teljesen meztelen testén, szinte fájdalmasan hasított belém a vágyakozás utána. Izmos felsőtestéről azonnal lejjebb vándorolt a szemem, és onnan valahogy nem volt hajlandó tovább haladni. Elvörösödve kaptam el róla a tekintetem, mikor észrevettem, hogy engem néz. Egy perc múlva már mellettem is volt, kezében a még mindig kitartóan csörgő telefonnal.
- Halló? – szólt bele, miközben a nyakamat csókolgatta. – Oh, szia… nem, minden. És veled?... aham, akkor jó!... ma? Hol?... hmm, nem is tudom…én szívesen, de nem tudom… - elgondolkozva rám nézett, kérdő arccal figyeltem őt. – visszahívhatlak egy öt perc múlva?... rendben…. – kinyomta a telefont és ismét rám nézett. Kicsit aggasztott, ez a nagy csönd, így rákérdeztem.

- Valami gond van?
- Nem semmi… csak az egyik legjobb barátom hívott. Ma lesz koncertje itt Los Angelesben és szeretné, ha ott lennék! – kezdett bele.
- Persze, menj csak nyugodtan! Nem kell az engedélyemet kérned! – majd csak kibírom nélküle valahogy… majd sütök vagy mit tudom én!
- Úgy gondoltam velem jössz! – nevetett fel. – De nem kötelező, ha akarod inkább itthon maradunk…
- Nem! Én szeretnék! Már alig várom, hogy megismerjem a barátaid – vágtam közbe azonnal.
- Akkor visszahívom, hogy megyünk! – felelte boldogan és miután egy puszit nyomott a számra, újra a telefonra összpontosított.

Nem tudtam oda figyelni, mert a saját gondolataimba merültem. Ez az első megmérettetés számomra. Vajon tetszem majd neki? Kedvelni fog? Elég jónak talál majd Rob számára? A kérdések csak úgy kattogtak az agyamban.
Rob elintézte a telefont, és mosolyogva fordult hozzám.
- Akkor készülődjünk – javasolta. Elment lezuhanyozni, én meg lementem megkeresni anyámat. A konyha asztalnál ült és egy újságot nézegetett, kávét szürcsölgetve. Meghökkentő nyugalommal nézett fel rám, mikor észrevett.
- Úgy látom, minden rendben köztetek! – csak bólintani tudtam, egy hang sem jött ki a torkomon. – Ennek örülök! Ideje volt észhez térned… egy ilyen pasit elpazarolni! Még a karrierednek is jót tehet, hogy vele vagy… - megdöbbentem. Úgy látszott, mint aki tényleg komolyan gondolja.
- Ennek semmi köze ahhoz! – mordultam rá. – Szeretem… - suttogtam magam elé szégyenlősen, mintha valami gyengeséget vallottam volna be.

- Mindig is tudtam, hogy nincs üzleti érzéked! Pedig sokra vihetnéd! – hangosan kimondott gondolatai ismét felébresztették bennem a jó öreg ellenszenvet az anyámmal szemben. Biztos, hogy a gyereke vagyok? Annyira más az értékrendünk. – De legalább boldog vagy…
- Igen, az vagyok és a legkevésbé sem érdekel más jelen pillanatban! – mondtam neki és otthagytam. Nem volt kedvem leállni vele vitatkozni, mert az reggelig tartana.
Rob már a pólóját vette fel, mikor visszatértem a szobába.
- Valami baj van? – kérdezte rögtön, aggodalommal teli arccal, mikor meglátott.
- Nem, semmi! – feleltem hegykén. Nem hitt nekem, közelebb jött és szorosan a mellkasához vont.
- Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? – búgta a hajamba gyengéd hangon. Megremegtem tőle. Máris ennyire ismer…nem tudok neki hazudni.
- Csak anyám és a szokásos hülyeségei, de már megszoktam! Lezuhanyozom – egy óvatos csókot nyomtam a szájára és otthagytam. Nem erőlködött tovább, hagyott bevonulni a fürdőbe.

Nem tudom, miért zavartak annyira anya szavai, de éket vertek a fejemben. Mi van ha más is azt gondolja majd, azért vagyok vele? Várjunk csak…mióta érdekel engem, ki mit mond és gondol?
Ezzel le is zártam magamban a témát, nem érdemes ezen agyalni
Rob vágyakozó tekintettel követte végig utamat a szekrényig, egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. És ez csak durvább lett. Amint a törölköző lekerült rólam, pillantása szinte égette meztelen testemet.
- Rob… - motyogtam neki, mert zavaromban alig bírtam felhúzni a bugyim. Nagy nehezen a szemembe nézett és kérdő, ugyan akkor homályos tekintete láttán, elnevettem magam. – Befejeznéd a bámulásomat? Elég nehéz így öltözni…
- Akkor ne öltözz… lemondom Samet és itthon maradunk! – vágta rá habozás nélkül és egy pillanattal később előttem termett. Ujjait végighúzta meztelen hátamon, amitől a szívem üteme tízszeresére kapcsolt. Lehelet finoman keze rásiklott a mellemre, amit már nem bírtam szó nélkül hagyni.

- Neh… majd – nagyot nyeltem - … majd este! – nem bírtam többet kinyögni, ezek a szavak is nehezen hagyták el a számat. Elmosolyodott és lágy csókot szeretett volna lehelni a számra, de én másképp gondoltam. Tarkójánál fogva magamhoz rántottam és szenvedélyes csókot követeltem tőle. Nyelvem vadul kutatta az övét. Aztán lassan eltolt magától.
- Stew, ha menni akarsz ezt sürgősen fejezd be! – közölte rekedt hangon. Csak ajkait tudtam nézni, alig értettem amit mond. – Öltözz, mert fél percen belül leteperlek és maximum az ágyig jutunk ma este – duzzogva léptem a szekrényhez. Az előbb még ő akarta, most meg én érzem létszükségnek. Ki érti ezt…. Kivettem egy farmert, majd a felső választásnál akadt egy kis gondom. Végül kivettem egy ujjatlan, kicsit dekoltált felsőt. Jó benyomást akartam kelteni. Rob készségesen segített az öltözködésben, bár így jóval lassabban ment. Ahogy rám húzta a farmert végigcsókolta a combom és így tett minden további testrésszel is, mielőtt az a ruha takarásába veszne.

Fél órával később már a kocsijával hajtottunk a belváros felé.
- Remélem nem lesznek sokan… - fintorgott. Ezt én is reméltem. Nem szeretnék találkozni egy csapat örült Edward rajongóval. Gondoltam ezt inkább nem közlöm vele, mert a végén visszafordul. Ezért csak bólintottam egyet.
Egy nem túl nagy bárba érkeztünk meg nemsokára. Sejtelmes félhomály volt bent, aminek a felfelé szálló cigi füst, még kellemesebb hatást kölcsönzött.
Rob egy félreeső sarok felé kezdett húzni, ahol nagy meglepetésemre egy eldugott asztal box álldogált. Már éppen leülni készültünk, de Rob hírtelen felkapta a fejét. Valaki a nevét kiáltotta. Próbáltam kutatni a tekintetemmel, hogy ki lehet az, de nem láttam senkit. Aztán Rob ölelésbe bocsátkozott egy nála valamivel alacsonyabb férfival. Két szó után felém fordult, megfogta a kezem és magam mellé húzott.
- Nos Sam, Ő itt Kristen Stewart a barátnőm! – szorított büszkén oldalához. A barátnőm szót kicsit megnyomta és elégedetten mosolyogva nézte, ahogy Sam végignéz rajtam. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy kirakati bábú.

- Sam Bradley vagyok és örülök, hogy végre megismerhetlek személyesen is. Ha tudnád mennyit hallottam már rólad… - egy kacsintás után Rob felé, megölelt. Kicsit meglepődtem, de igyekeztem természetesen viselkedni. – Na, majd a koncert után jövök. Kristen, ma este neked fogok énekelni! – vigyorgott Robra és felslisszolt a színpadra. Rob még utána szólt valami nem túl hízelgő jelzőt, majd dünnyögve leültetett a boxba és mellém telepedett.
- Te mikor énekelsz már nekem? Az sokkal jobban érdekelne – simítottam végig kicsit feldúlt arcán. Erre kezdett felengedni.
- Amikor csak akarod! – közelebb húzódott és megcsókolt. Mellettem volt, mégis távolinak éreztem. Átvetettem lábam az övén, így még közelebb kerültem házzá. Egyik kezével a csípőmet ölelte, másik a combomon pihent. Én átkaroltam a nyakát és olyan közel tartottam magamhoz, amennyire csak tudtam.
Kicsit jobban el voltunk foglalva egymással, mint amiért eredetileg ide jöttünk. A sörünk szinte érintetlenül állt az asztalon.

- Khm… - erre a hangra szétváltak ajkaink. Nagy meglepetésünkre Sam állt az asztal mellett. Ebben csak az a ciki, hogy egyikünk sem vette észre, hogy a koncert idő közben véget ért.
- Haver ez egyszerűen zseniális volt! Ilyen jól még sosem játszottál – hazudta Rob szemrebbenés nélkül. Úgy tűnt Sam meg van elégedve a válasszal és nem sejti, hogy mi ketten egészen mással voltunk elfoglalva.
- De a harmadik számban egy fél hangot lejjebb csúsztam! Nem volt nagyon feltűnő? – ült le mellénk érdeklődve Sam és látszott, hogy tényleg fontos neki a téma.
- Egyáltalán nem! – közölte Rob természetesen és vállon veregetve még egyszer megnyugtatta, hogy nagyon jó volt.
- Hétfőn még Londonban voltam és találkoztam anyukáddal! Nagyon hiányzol neki! – kezdett bele Sam egy új témába.
- Tudom, ideje lenne meglátogatnom, de nem tudom mikor! Talán, ha befejeztük a New Moon-t haza megyek néhány napra! – Rob igyekezett titkolni, hogy mennyire haza vágyik, de hiába.
- Az jó lenne! A srácok is várnak már haza! – folytatta Sam.

- Tomot most inkább valami Lana nevű csaj becserkészése érdekli, de nem jut vele egyről a kettőre! – mondta Rob vigyorogva. – Javasoltam neki, hogy rabolja el… Kristennél bejött! – kacsintott rám. Mire szigorúan pillantottam vissza rá. Bár valóban kellemes emlékeket ébreszt bennem, és örülök, hogy megtette. Ezért egy csókkal korrigáltam az előbbi nézésem.
- Csak mázlid volt! – ugratta Sam.
- De még mekkora! – végignézett rajtam, úgy tűnt elégedett a „zsákmányával”. Ajkait óvatosan a nyakamhoz érintette és belesusogta: - Szeretlek! – ismét megborzongtam ettől a szótól, kellemes bizsergető érzést váltott ki bennem. De szép pillanatunk nem tartott sokáig, Rob telefonjának a csipogása megzavart minket. Sóhajtva elhajolt tőlem, ránézett a telefonjára. Közben feltűnt, hogy Sam már nincs az asztalnál, aztán észrevettem, hogy a bárpultnál álldogál. – Ezt fel kell vennem! – mondta Rob bocsánatkérően, de mosolyogva emelte füléhez a készüléket, majd félig hátat fordított nekem.

- Szia! – magam is meglepődtem, milyen örömmel szólt bele. – Dehogy zavarsz, mondjad csak… huh, hát most nem…igen? Hol?.... ez jól hangzik…. – csak ültem ott és hallgattam, amint felszabadultan kacarászik valakivel telefonon. Nem tudtam ki az, de sejtettem, hogy egy számára fontos emberről lehet szó. Máris féltékenység támadt benne, a még ismeretlen személy iránt.

20 megjegyzés:

  1. Sziasztok!!

    Hát huh...ez nagyon ott volt csajok!!!
    Észvesztő amit ti ketten alkottok...teljesen a hatása alatt vagyok, ezért se tudok mi írni!!
    Örülök, hogy kibékültek....de még hogy:P
    MamaStew, hát igen ismét alakít az öreglány, de én így szeretem!!!
    Végre Sam is megismerkedett Kristennel:)
    De kivel beszélhetett Rob??? Nem tudok rájönni, és megint 1 hetet kell rá várnom:S
    Nem baj, valahogy csak kibírom, legfeljebb elolvasom még 100x:)
    Puszi csajok és ti vagytok a legjobbak
    Lilluci

    VálaszTörlés
  2. Nah lányok,ti aztán igen tudtok :)
    Igen jóó lett ez is mint a többi :) Egyszerűen imádom :) És végre tisztázták a helyzetet is és minden happy félig meddig :)
    A khm-ös rész meg...nem volt semmi :) Őszintén megvallva én azt hittem hogy MamaStew rájuk fog nyitni a konyhában vagyis h haza jön és attól rettegtem az egész rész alatt hogy mikor és hát rájuk is nyitott csak nem ott és nem akkor :)
    Nah ez a fejezet meg olyan nem tudom milyen volt,nekem igen tetszett :)
    És Sammel is megismerkedett :) Jó lesz ez igy :) De a végéra az a telefon igen nem kellett volna,mert most azon fogok agyalni hogy kivel is beszélt Rob,de remélem senki olyannal mert kikészülök ha még is :)
    IMÁDTAM :)
    Nagyon jók vagytok :)
    Puszillak titeket
    Orsi

    VálaszTörlés
  3. OH YEAH!!! IMÁDLAK TITEKET! EZ ANNYIRA SZÉP ÉS ÉRZELMES RÉSZ LETT, HOGY HUHH! ANNYIRA ÉDESEK!
    ÉS ROB SZÖVEGE AZ ELEJÉN... HÁT ITT RÖHÖGTEM :D
    /MÁRMINT AMIT KRISNEK MONDOTT, HOGY ELHITESSE VELE, HOGY NEKI Ő KELL/
    ANNYIRA ÉDESEK!!! ÉS EZT MÁR ÍRTAM EGYSZER XD
    NAGYON ÖRÜLÖK, HOGY ÖSSZEFOGTATOK! ÉS BRI A KHM RÉSZ IS NAGYON JÓ LETT :P
    LADYM TE MEG HA JÓL TUDOM UTÁNA LÉVŐT ÍRTAD ÉS AHH...... IMÁDLAK TITEKET BASSZUS!!! (L)

    VálaszTörlés
  4. hát ide is ideértem és VÉGRE és NEMCSALÓDTAM és IMÁDLAK TITEKET!!!!
    ez a khm jelenet... basszus, most jövök Angyalkától, és már őutána is tudtam,m hogy ma már nem fogok mást álmodni, csakis RSÁlmaim lesznek, de ezek után végképp biztos vagyok ebben!
    Imádlak titeket és KÖSZI CSAJOK! :)

    VálaszTörlés
  5. szuper volt, ismét. nagyon örülök hogy Rob végre bevallotta hogy mit érez és hogy boldogok. a MamaStew rész nagyon jó volt :D. imádom. és végre Kris is kezdi megismerni Rob barátjait. de azért legalább annyit még odairhattatok volna hogy kivel beszél Rob. most 1-2 hétig fogok ezen rágódni. lehet hogy valakivel a családból, vagy Leightonnal, vagy valakivel a barátai közül..ááá hogy van szivetek ezt csinálni velünk ??:D nagyon jó volt a konyhás jelenet, sejtettem hogy MamaStew előbb vagy utóbb rájuk fog nyitni :D alig várom a folytit ha lehet siessetek vele :D IMÁDOM és IMÁDLAK mindkettőtöket. puszi
    Anita

    VálaszTörlés
  6. Imádlak titeket csajok!!!Ti vagytok a legjobbak! :D :)
    KEDVENC feji!!!:DIgaz szomorú volt az eleje,na de a kibékülés,meg a khm részek...best! :D :DXD
    Ez annyira jó rész volt:
    "- Ne bőgj már – mosolyogtam el rajta.
    - Fogd be – szipogta – Utállak te idióta! – nevetett fel és fejemet magához húzva megcsókolt." :) :) Annyira édesek együtt,és Kris végre kimondta hogy szereti...ááá...Ti vagytok a legjobbak csajok!!! :) :)
    Köszi a fejit Imádtam! :) :P
    Pussz (L)
    Nikky

    VálaszTörlés
  7. :D Istenek vagytok komolyan!!! MamaStewxd mindenből üzletet akar csinálni.:p az a durva, hogy még komolyan is gondolja xd :D
    Ah, annyira jó volt(bocs előtte még muszáj volt leírnom MamaStewetxd)lassan már RSN- leszek.:P már jó úton haladok, afelé.
    Kristen rögtön milyen féltékeny már, pedig szerintem csak Lizzie az vagy nem tudom. vagy egy k*rva...hm ki tudja!TI!
    Ezer csók(fejenként 500-nem öösszeveszni :D)<333

    VálaszTörlés
  8. Jaj lányok, imádlak titeket! Nagyon jó feji volt, már most várom a következőt! Ki az, aki hívta Rob-ot? Csak nem Leighton? Vagy ááá? Muszáj megtudnom!! Kérlek, siessetek (L)(L)(L)
    Köszönöm ezt a hihetetlen fejit!
    Pusszi! ♥

    VálaszTörlés
  9. kíváncsi vagyok kivel bezsélt Rob :D várom a folytit

    VálaszTörlés
  10. "Mikor már nem tudod mi az álom és valóság, mert az extázis mindent elvesz tőled , csak az égető szenvedély robbanása marad benned. Úgy érzed már nem bírsz többet, de a hullámok egymás után rántanak be magukkal a pillanatnyi boldogság öntudatlan terébe. Ahol nincs tér, és idő."

    VálaszTörlés
  11. titokzatos telefonáló.xD.nagyon kíváncsi vagyok h ki lehet az:).remélem nem vmi kis cafka:).
    Kristennek féltékenységi rohama lesz:P:P
    áááh:D:D.
    nagyon jó lett:P:P
    próbáltatok a kedvünkbe járni??:D:D - skerült:P:P
    nagyon várom a kövit:P:P
    puszillak titeket:krisztu♥

    VálaszTörlés
  12. Na kezdjük azza a képpel....váóóóóó ez azért nem semmi. :) :)
    nagyon-nagyon édesek voltak így totál szerelmesen, annyira örülök, hogy kibékültek! :)
    Kriszti

    VálaszTörlés
  13. naon szupíí :D:D

    VálaszTörlés
  14. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.
    úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú
    óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
    Csak ennyi megy most :D

    VálaszTörlés
  15. húúúúúúúúhhhhaa tök szupcsííhh mikor lesz új ?? :O:D:D

    VálaszTörlés
  16. ez kib**tt tetszett :D:D alig vároma kövit mÉggg :DDDD

    VálaszTörlés
  17. Ez igen, ezt nevezem! Nagyon király fejezet lett! Remélem Kris nem fog féltékenységi rohamot kapni... :) Ez a khm rész nagyon ott van! Várom a folytatást, remélem nemsokára meg is kapjuk! :)

    Csöre

    VálaszTörlés
  18. Na, ez nagyon ott volt, főleg a khm rész XD
    ááá remélem a végéből nem lesz akkora féltékenység, de kivi vagyok, hogy kivel beszélt így, bár lehet, hogy kiderül, hogy csak a nővére volt xD És nagyon örülök, hogy ennyire szeretik egymást :D
    Várom a kövit! :D
    pusszy
    Katka

    VálaszTörlés
  19. Megőrülök, hát ez egyszerűen oltári volt!!! Hát azé én bírnám, ha féltékeny lenne, bár ezek után Rob nem csalná meg meg ilyesmi...Azé én is kíváncsi vagyok, h ki volt...ááá de már nagyon várom a kövit...siess
    Rebecca

    VálaszTörlés
  20. kíváncsi vagyok kivel beszélt Rob...
    már nagyon várom a kövi részt!!!siessetek!!

    VálaszTörlés