You can be my Bella - 4. fejezet

Ösztönös vágy...



Csajok, meghoztuk a 4. fejezetet! Reméljük mindenkinek elnyeri a tetszetést, bár van egy olyan érzésünk, hogy igen…;)
Várjuk a véleményeket!
Puszi:Brianna&Lady

Egy időben dermedtem kővé és kezdett lüktetni ereimben a vér. A külvilág megszűnt körülöttem, csak az arcát láttam tisztán. A csodaszép arcát, amin most liláskék színekben éktelenkedett egy zúzódás. Tudtam mi történt vele. Az a rohad kis tetű történt… Ő tette ezt. De megbánja, ahogy azt is, hogy a világra jött. Átkozni fogja a kibaszott napot, mikor megszületett. Elintézem, megsemmisítem. Eggyé teszem a földel, ezt a nyomorult kis girnyót. Senki nem teheti ezt büntetlenül Kristennel. Észre sem vettem, hogy már nem egyhelyben álltam. Fel-alá járkáltam a szobában, miközben a kivégzését terveztem. Kristen ledermedve állt a szoba közepén, és engem figyelt. Újra az arcára tévedt a tekintetem, ahogy ismét szemügyre vettem, rájöttem valamire. Ez az én hibám! Miattam van, az a mocsok az én hibámból tette ezt vele. Hogy lehettem ennyire felelőtlen… mindennél jobban akartam Őt és most ezt lett a vége. A kezdeti idegességem semmi volt ahhoz képest, amit most éreztem. Gyűlöltem magam! Megálltam az ajtó előtt és neki döntöttem a fejem, majd belevertem jó néhányszor, hiszen megérdemeltem! Egyre jobban hatalmába kerített a gyilkos düh.

Szerettem volna most azonnal megkeresni és ellátni a baját. De csak az utamba kerülő vázát tudtam elintézni! Hangos csattanással vágódott a falnak és hullott darabjaira. Ettől nem éreztem magam jobban, sőt,még kellett valami. Fogtam az asztalt, ami az előbb még a váza volt és felborítottam, mint egy dúvad. Kristen megremegett, ahogy az asztal a földre ért. Nem tudta mire vélni, amit csinálok, talán elmebetegnek nézett.
- Mi a bajod, miért csinálod ezt? – ajkait szinte alig hagyta el hang. Nyilván megrémisztettem.
- Nem érted? Miattam van minden! – egy lépéssel mellette termettem és végigsimítottam sérült arcán. Felszisszen, az érintésemre. Fájt neki… - Miattam tette ezt veled! – nem tudtam, hogy kitölteni a dühömet, szinte égetett belülről. – Ha békén hagylak mikor kérted, akkor ez mind nem történik meg! Akkor az a mocsok egy ujjal sem ér hozzád. Nyugodtan élhetnéd az életed, ha én nem vagyok ilyen makacs! – üvöltöttem kínok közt vergődve.
- És ha én nem akarom? Ha nem akarom tovább azt az életet? Ez az én döntésem is, semmi sem a te hibád!

- Ha nem zaklatlak, akkor ez meg sem fordul a fejedben és nem kéne döntened! Boldog lehetnél, ha én nem lennék! – mondtam feldúltan. Fájtak a saját szavaim. Milyen élet lenne az nekem? Végre van valami jó dolog az életemben. Nem veszíthetem el pont most! Mégis miről beszélek…hiszen nem is az enyém. Egy önző dög vagyok, semmivel sem jobb, mint az a szarházni. Csak magamra gondolok…- De ne aggódj, elintézem, azt a patkányt! Esküszöm neked, nem teszi ezt veled többet! Szétverem a fejét! – dünnyögtem fuldokolva a dühtől és egy pillanat alatt söpörtem le mindent a másik asztalról, majd rávágtam a kezemmel. Kristen nem tudott megszólalni sem, tátott szájjal és mozdulatlanul nézte a pusztítást amit végeztem. Nem éreztem magam jobban tőle… Ismét idegesen, a fejemet fogva kezdtem fel alá járkálni a szobában és a lehetséges kínok közt gondolkoztam. Gázolás… áramütés… vagy csak egy kiadós verés…igen ez jó lesz.
Hirtelen valami puhát éreztem a csuklómon. Kristen állt velem szemben. Lehajtottam a fejem, eszemben sem volt a szemébe nézni. Hogy is tehettem volna azok után, hogy miattam szenved.
- Nézz rám! – utasított, de nem tettem. – Rob! – nem, nem nézhetsz rá! Megelégelte és két keze közé fogta az arcom. Nem néztem rá, így sem. Lesütöttem a szemem és tovább utáltam magam. Sóhajtva döntötte homlokát az enyémnek. – Figyelj rám… neked ehhez semmi közöd. Semmi rosszat nem tettél. – suttogta. Felnéztem rá, bele a szemébe. Elvesztem gyönyörű tekintetében… szemeiből melegség áradt. Semmi harag. Nem hiszem el, egy ilyen csodálatos lény, mégis mit keres itt velem? Hogy nem utál, amiatt, amit miattam tett vele az a kretén?

Puha kezei a nyakamra csúsztak, hogy simogatásával kényeztessen. Szemei lecsukódtak és óvatosan hozzáérintette ajkait az enyémhez. Lassan ízlelgettem, mintha a legcsodálatosabb borba készülnék belekóstolni. Valahogy úgy is éreztem magam, mint egy alkoholista, akinek tálcán kínálják fel kedvenc italát. Aztán az óvatosság eltűnt, egyre mohóbban tapadtak össze ajkaink. Kezem a derekára szorítottam. Féltem, hogy bármelyik pillanatban leállíthat, hiszen volt már rá példa. Ma is… De most nem úgy tűnt mint aki ellen akar állni, pedig kellett volna! Akkor viszont nekem kell…el kell húzódnom! Minden miattam van. Nem bánthatom még jobban... Hátra húztam a fejemet gyengéden eltolva magamtól. A torkomon akadtat a szavak amint megláttam. Esdeklő tekintetéből bizalom sütött. Miért? Miért csinálja ezt velem?! Összemorzsolja a maradék önuralmamat is. Nem tehetem vele… A harcot énem rosszabb felével végül Kris angyali – kissé rekedt – hangja szakította félbe.
- Kérlek – rám emelte könyörgő pillantását, amitől a szívem is összefacsarodott. – Szükségem van rád! – lehelte és én abban a másodpercben elbuktam. Nem érdekelt az önutálat, vagy a gyilkolhatnék Mike iránt. Most csak őt akartam érezni, ölelni és szeretni.

Mohón csókoltam meg újra miközben karcsú kezei lassan simogatták mellkasomat. A testemben apró szikrák pattogtak érintései nyomán. Nem hittem el, hogy akarja, olyan felfoghatatlan volt számomra, hogy engem akar. Végigsimítottam a szoknyája mentén és végre elértem selymes combját. A háló szoba felé kezdtünk araszolni. Ujjai a hajamban voltak, édes nyelve vad táncot járt az enyémmel. A szívem majd kiszakadt a helyéről mire elértük az ágyat. Ott aztán megálltam, ismét elhúzódtam tőle. Még mindig azt vártam mikor szakad meg ez a csodás álom. Kétségbeesetten néztem rá, van még ideje nemet mondani, még el tudnám viselni, még elengedném! De Kristen csak állt előttem, megrendíthetetlenül, tekintete súlyos bizalommal volt teli. Nem hallatszott semmi más csak a lélegzetünk majd a finom anyag lesiklása selymes bőrén.

Ott állt előttem meztelenül, védtelenül, gyönyörűen. Nem bírtam levenni szemem csodálatos testéről. Hazudnék, ha azt mondanám nem képzeltem el őt így…ki ne tenné? De az a kép fel sem ért a valósággal. Kezeimmel lágyan végigsimítottam meztelen karján. Megfogtam apró kezeit és magamhoz húztam vékony testét. Ajkaink ismét egy ritmusra mozogtak miközben nyelveink egyre követelőzőbben fedezék fel egymás száját. Csupasz hátán kalandoztak ujjaim, míg az ő keze egyre lejjebb merészkedett. Izgatott sóhaj szakadt fel belőlem amint hozzám ért. Hátra dőltem az ágyon őt is magammal húzva, éreztem ahogy elmosolyodik. Megpróbált lefogni és én persze hagytam neki, majd csodás ajka elszakadt az enyémtől és a nyakamon kezdett kalandozni A vér dübörögve lüktetett az ereimben, mikor a finoman a fülcimpámba harapott. Nem bírtam tovább, annyira akartam, hogy az már szinte fájt.
Fölé kerültem, így most ő volt az akit lefogtak. Ijedt őzike szemeitől elvigyorodtam, túl késő kislány, most már nem bírok megállni. Kézfejemmel az arcát elcsúfító lila folton simítottam végig mire Kris grimaszolt egyet. Testem megfeszült, ahogy a düh lassan újra erőt vett rajtam, de most , az angyal ölelő karjai között ,le tudtam győzni. Hogy eltereljem a figyelmem a foltról – és annak okairól – apránként haladtam kezemmel finom bőrén egyre lejjebb és lejjebb, míg be nem csúsztattam kezem a tangájába. Kristen édes pihegése betöltötte a szobát.

Arcán mosoly játszott, ajkai szétnyíltak, ahogy ujjaim mozogni kezdtek apró fehérneműjében. Ugyan akkor valami kétség jelent meg a szemében. Talán zavarban van? Bevallom, egy kicsit én is. Lágyan megcsókoltam és egyre gyorsabban kényeztettem, mire ajkait egy halk, de elégedett sikoly hagyta el. „Fasza gyerek vagy Rob!” gondoltam magamban, miközben Kristen teste megállás nélkül fel-le emelkedett alattam. Átjárt egy furcsa érzés… talán boldogság. Igen, boldog voltam a tudattól, hogy örömet okozhatok neki. Legalább ezekre a percekre elfeledtethetem vele a történteket. Csukott szemmel, száját harapdálva sikoltott fel újra és újra, mikor meg-megérintettem legérzékenyebb pontját. Aztán nem tágítottam innen, egészen addig míg apró teste ívbe nem feszült egy –végre- hangos sikollyal kísérve és vissza nem rogyott az ágyra pihegve. Elégedett mosollyal csókoltam bele a mellkasába. De nem időzhettem itt sokáig. Türelmetlenül rántotta ki kezem a tangájából és húzott magára, egy olyan csókra, amitől kezdtem elveszíteni a fejem. Az önuralmamról nem is beszélve. Édes nyelve egyre gyorsabban játszott az enyémmel. Semmire nem vágytam még annyira, mint rá!
Várni akartam, nem letámadni azonnal, de ő persze máshogy gondolta a dolgot.

Izgatottan nyúlt be a boxerembe. Elfojtott morgás tört fel belőlem amint megérintett. Kínzó játékától, hullámokban tört rám a vágyakozás, hogy végre az enyém legyen.
Kristen látszólag élvezettel táncolt önuralmam - még épen maradt – szálain, feszegetve a határokat, amik végül le is omlottak hála neki.
Szétvetett lábai szorosan derekam köré fonódtak kezeivel fáradhatatlanul kényeztetett. Ördögi mosollyal arcán figyelte a reakciómat. Végül kitartásom darabjaira hullott, ősi állatias vadság vett rajtam erőt. Megragadtam a csípőjét és nem túl gyengéden belé hatoltam. Képtelen voltam türtőztetni magam, de nem úgy tűnt, hogy ő bánná, sőt ha lehet még följebb tolta magát. Karjaimmal körbe fogtam érzéki testét, hogy magamhoz húzhassam. Puha bőre az enyémhez ért, ujjaival a hajamba tépett, de ettől csak még vadabb lettem. Ajkai után kaptam, hogy megcsókoljam addig míg már levegőt sem kapunk. Elégedett mosoly játszott arcán amint elhúzódtam tőle, ujjával végigsimította az arcomat, majd két keze közé fogta azt. Nem bírtam elviselni a tekintetét, azt a bizalmat, amivel rám nézett. A nyakába temettem arcom. Lágy csókokat leheltem rá, miközben csak úgy úsztam a boldogságban. Kristen elégedetten nyögött fel minden egyes lökésemnél. A hangjától szinte megremegtem, puha kezeinek érintésétől - amik testemet kényeztették- nem is beszélve. Úgy éreztem a vágy felemészt!

Nem volt elég belőle. Ajkaim felfedezőútra indultak egyre lejjebb és lejjebb, finoman cirógattam selymes bőrét, míg el nem értem a végcélt. Ajkaim óvatosan becézgetve fedezték fel a tökéletes területet, miközben egy ritmusra mozogott testünk. Vadságom ismét előtört és már nem csak finoman ostromoltam melleit. Finoman harapdálni és szívogatni kezdtem mellbimbóját, amitől felsikoltott. Mosolyogva folytattam az akciómat, de Kristenre ez az apróság túl nagy hatással volt. Durván felrántotta a fejemet ajkaihoz és a vad csók közben fölém kerekedett. Körmei végigszántották a mellkasomat – felszisszentem a fájdalomtól, vagy az örömtől? - ezzel csak még jobban felhergelt. Nem bírtam betelni vele, úgy szorítottam gyönge testét magamhoz, hogy attól féltem eltörik. Barna hajtincsei az arcomat simították, halk sikolyai egyre hangosabbak lettek, ahogy közeledett a vég. Annyira élveztem a vele való együttlétet, mint még soha senkivel. Nem akartam, hogy véget érjen, ezért lassítottam a tempón mire Kristen gyötrődve felnyögött. Kuncogva figyeltem, ahogy megpróbál gyorsabb mozgásra ösztökélni majd idegesen fujtatva feladja. De a mosoly hamar az arcomra fagyott mikor Kristen fogta magát és lemászott rólam. Idegesen kaptam utána, de már csak a levegőt tudtam megmarkolni, Ő már messze járt. Kecses mozgással indult meg a szobában, én meg azt sem tudtam mit csináljak. Gyötrő vágy söpört végig rajtam. Sóvárogva vágytam teste melegére, édes csókjaira. Nyújtani akartam a csodás perceket, most megkaptam. Én akartam, most mégis szinte fájt elválni tőle. Gonosz vigyorral a képén a hálószoba komódjának dőlt, miközben én megsemmisülve feküdtem az ágyon. Ösztöneim átvették az uralmat testem felett és mint egy felbőszült vad indultam utána.

Először csak megcsókoltam, majd végigsimítottam testén, hogy aztán olyat tegyek, amire nem számított. Megragadtam csípőjét és cseppet sem finoman megfordítottam. Végigcsókoltam meztelen hátát, miközben újra beléhatoltam. Hangos sikollyal fordította fejét hátra, arcán önelégült mosoly csücsült.
Előredőltem, hogy újra megcsókoljam, az ajkai nyújtotta édes mámortól egyre türelmetlenebbül vártam az extázis pusztító hullámát.
Lassan fordultam oldalra, magammal húzva Kristent is. A szoba ezen részén, a falat hatalmas tükör borította be. Néztem magunkat, ahogy egyek voltunk, testünk ugyanazon ritmusra mozgott. Fehér bőre szoborszerű tökéletességgé tette őt számomra, ahogy karjaimmal körül fogtam lágy vonalait, akár a folyékony ezüst.

Kristen ijedt pillantása találkozott az enyémmel mikor rájött hogy őt nézem. Gyorsan elkapta a fejét, tudtam hogy zavarban van. De hát miért? Hisz még én is – a nagy nőcsábász – még én is, néha elgondolkodom vajon nem kattantam meg, nem csak képzelem hogy létezik. Bosszús lettem a gondolatra, Kristen valóban nem látja rendesen saját magát. Ingerültem fordítottam vissza a fejét a tükör felé. Tekintete rémült volt, zavarodott akár egy ijedt kislány, tudtam, hogy rosszul érzi magát így, de nem engedhettem. Elővettem a legzordabb Rob tekintetemet, kétségbeesetten próbált más felé nézni, de én nem hagytam. Nem hagyhattam! Karjaim körül ölelték testét, rásimultak puha melleire, végigkúsztak a hasán, lejjebb és lejjebb haladva. Megérintettem, hogy megnyugtassam, nem akartam hogy szégyellje magát előttem.
Szemeim egy pillanatra sem eresztették tekintetét. Gyönyörű zöld szemeit fogva tartottam, ugyan úgy ahogy teste az én vágytól izzó testemet. Egyre intenzívebben éreztem, hogy közeledik a megsemmisítő érzés. Egyre jobban kapkodtam a levegőt, ahogy Kristen is egyre hangosabban sikítozott. Fülemet szinte simogatta élvezetének hangja, amit én váltottam ki belőle. Már éppen akörül pörögtek a gondolataim, hogy mekkora májer is vagyok én. Aztán hirtelen megéreztem kezeit a fenekemen, miközben csípője nem mozgott tovább.

Ez visszarántott a földre. Ijedten néztem vissza a tükörbe, de az Ő arcán egy gúnyos mosoly csücsült. Kényszerítve voltam, hogy én is megálljak. Pedig ez volt az utolsó dolog, amire most vágytam. Megállni, mikor már olyan közel voltunk. Lefejtette magáról bilincsként köré fonódó karjaimat, ami újabb sokként ért. Már megint ledermedtem, egyszerűen mozdulni sem bírtam. Hagytam, hogy eltoljon magától, hogy otthagyjon a mai estén másodszorra. Addig akarja nyújtani az élvezetet, míg meg nem öl? Mert az lesz a vége… utána sóvárogva fogok örök álomba szenderülni. És ezt a lavinát én indítottam el…
De most valami más történt. Nem hagyott ott, a tükörhöz húzódott és nekidőlt. Nyelvével szexisen végigsimított ajkain és mutatóujjával hívogatóan felém intett. Újra nyeregben éreztem magam. Feneke alá nyúltam és megemeltem, hogy újra egyesítsem testünket. Lábai a derekam köré fonódtak, így tartva magához közel. Ezzel a pózzal, vagyis inkább helyezkedéssel csak egyetlen bajom volt… a tükörben a saját képemet kellett bámulnom. De én ezt a földöntúli szépséget akartam látni, csak az Ő látványára voltam kiéhezve. Egy igen ördögi terv rajzolódott ki a perverz fejemben.

Elsőként megcsókoltam Kristent, majd sebesen az erkélyajtó felé lépkedtem. Ahogy kiléptem, a hűvös nyári levegő csiklandozta végig verejtéktől nedves bőrömet. De jól esett. Leültem vele az egyik napozóágyra, mire mosolyogva megcsóválta a fejét. Aztán ajkai a nyakamra vándoroltak, mialatt csípője lágyan ringott, és óvatosan beleharapott az érzékeny testrészembe. Felszisszentem és hogy visszaadjam a kölcsönt, centiről centire haladtam lefelé selymes bőrén, őrjítő lassússággal közelítve a melle felé, vontatott köröket rajzoltam rá a nyelvemmel, majd hirtelen beharaptam a puha bőrt. Kristen kéjesen felsikoltott, bár szinte alig hallottam, saját, torkomból feltörő rekedt nyögéseim elnyomták a hangját. A szemközti házban kigyulladt a lámpa, féltem hogy megláthatnak – vagy ami esélyesebb meghalhatnak minket – ezért szorosan magamra húztam vágytól remegő testét, kezem reszketve siklott szájára, míg én kecses nyakába temettem az arcom. Fél pillanat múlva már az sem érdekelt volna ha az egész világ minket figyel, éreztem ahogy az elsöprő extázis feltörni készül testemben.

Bármennyire próbáltam, nem bírtam megálljt parancsolni az egyre növekvő hullámnak. Kétségbeesetten szorítottam Kristent mintha ezzel visszatarthatnám azt ami megállíthatatlanul közeledik felém. Utolsó erőmmel kettőnk közé csúsztattam kezemet, türelmetlenül simítottam végig rajta. Ajkairól elfojtott sikolyok szálltak alá, forró lehelete égette a tenyeremet. Szemhéjam felpattant, szembetaláltam magam vele, ott volt tőlem alig pár centire, mégis mintha álmodnám az egészet. Tekintetéből fáradt kínlódás áradt. Nem akartam rázkódó testét gyötrődő vágyakozás között hagyni, nem akartam hogy csak nekem legyen jó! Erőmnek erejével minden izmomat megfeszítve tiltakoztam az észveszejtő érzés ellen. Kristen szemei lassan elhomályosultak, teste ívben feszült meg karjaim között. Lehunytam a szemem és végre utat engedtem a gyönyörnek. Bódultan dőltem hátra az ágyon, minden porcikámban éreztem a bizsergést. Ajkamat szorosan összezárva küzdöttem azon vágyam ellen, hogy felüvöltsek. Mi történik velem? Már sosem térek magamhoz a mámorból?...Kristen erőtlenül omlott mellkasomra.

Ott feküdtünk az erkélyen, összeölelkezve, izzadtan, fáradtan, kielégülten. Éreztem, ahogy apró alakja reszket még a kéjtől miközben puha csókokat lehel bőrömre. De volt valami más is, valami nedves. Benyúltam a karjai alá, így felhúzva magamhoz. Hajával takargatta szép – bár most elcsúfított – arcát. Eltűrve egy kósza tincset megláttam, ahogy gyönyörű zöld szeméből könnyek buggyannak elő. Ugyanakkor ajkán elégedett mosoly játszott.
- Te sírsz? – álmélkodtam meghökkenve.
- Nem, dehogy – kuncogott, miközben orrát törölgette. Olyan édes volt, ő, az én monoklis sírós nevetős istennőm. Most már valóban az enyém volt. De tudni akartam miért sírt, talán túl erőszakos voltam, esetleg Mike miatt – bár ezt nem hinném – vagy az arcán lévő seb fáj neki? Rá kellett jönnöm.
- Te sírtál! – jelentettem ki most már teljes bizonyossággal. – Miért?
- Nem mondom el... – suttogta visszarejtve arcát haja védelme mögé.
- Tudni akarom! – követeltem egyre jobban.
Kristen fujtatott egyet majd nyökögve újra megszólalt.
- Hát…igazából…nem tudom…csak mert..miattad..jaj nem mindegy?..
- Nem…de várjunk csak! Te azért!... – felnevettem, cseppet sem titkolva elragadtatásomat. – És…korábban is volt..
- Nem. – vágta rá azonnal, mire egyre jobban vigyorogtam. – Jó lenne, ha nem csinálnál belőle nagy ügyet! – morgott rám akár egy harcos kiscica.
- Oh…hát persze – próbáltam a komoly arcomat felvenni, de mivel az egóm most már az egekben volt, nem igazán sikerült. Mekkora király vagyok, hát eldobom az agyam. Soha nem volt még ilyen jó senkivel, csak vele. Ráadásul közli hogy miattam, tőlem, az én általam okozott élmény váltotta ki nála ezt a reakciót. Rob te egy szexisten vagy!

- Ezt elcsesztem! – nevetett fel zavartan és letörölte az arcán legördült könnycseppeket. – Most aztán biztos elégedett vagy magaddal – ebben igaza volt. Soha életemben nem voltam még ennyire elégedett. Ám elégedettségem nem csak a saját teljesítményem miatt volt teljes. Sokkal inkább Kristen tett azzá.
- Nos, elég egyértelműen a tudtomra adtad, hogy jó voltam! – vihogtam, mint egy idióta, de amint megláttam Kristen lesújtó tekintetét visszafogtam magam. – Amúgy meg életem legszebb óráit köszönhetem neked! – mondandóm hallatán arca megváltozott. Szégyenlősen elmosolyodott, majd egy pillanat alatt arckifejezése zavart lett és lesütötte csodaszép szemeit. Nem foglalkoztam azzal mennyire van zavarban, fogtam magam és kezem álla alá csúsztattam, hogy ismét csókra húzzam magamhoz édes ajkait. A csókunk közben zavartsága, mintha soha nem is lett volna. Teljes testével nekem feszült, miközben kezei finoman cirógattak. Kezdett hűvös lenni, ezért úgy döntöttem ideje bemenni. Kristent továbbra is a kezemben tartva felkeltem a napozóágyból, hogy bemenjek vele.
- Mit csinálsz? – kérdezte ijedten, mikor felfogta, hogy már nem az ágyon vagyunk.
- Beviszlek! – közöltem és elindultam, hogy az ágyban ismét karjaim közé zárhassam gyönge testét.
- Minek? – akadékoskodott tovább.

- Aludni?! – sóhajtottam, mire lemondóan fujt egyet. Erre persze elnevettem magam. – Persze mást is csinálhatunk! – kicsit szaporáztam a lépteimet, majd az ágyhoz érve óvatosan letettem rá. Ijedten kapott a karom után, mintha nem épp az lenne a célom, hogy mellé bújjak. Mosolyogva lefeküdtem, hogy a mellkasomra húzódhasson. Magunkra húztam a vékony takarót, mire Kristen ásított egyet.
- Lefárasztottál! – dünnyögte a mellkasomba.
- Ez kölcsönös! – beleborzongtam, ahogy ismét elmémbe kúsztak a ma este történtek. Szorosabbra fontam karjaimat Kristen körül, talán még mindig féltem, hogy egyszer csak eltűnik. Mi lesz velünk? Ezek után én már képtelen vagyok elengedni, nekem szükségem van rá. Nem tudhatom, neki ez mennyit jelentett. Talán csak Mike miatt csinálta és a bosszú hajtotta, szüksége volt valakire, én meg kapóra jöttem. Ez a lehetőség jobban gyötört, mint gondoltam. Ránéztem az angyalra - aki idő közben álomba szenderült a mellkasomon-, majd kezeire, ami az enyémet szorongatta, miközben csendesen szuszogott. Nem lehet, Ő nem lenne képes ilyesmire. Különben is a mai viselkedése nem hazudhatott, képtelenség. Majd meglátjuk mit hoz a reggel.

Hetek, sőt talán hónapok óta nem aludtam ilyen nyugodtan, mint azon az éjjelen.
Túl hamar jött a hajnal és engem, az ablakon beáramló fénysugarak ébresztettek, lassan nyitottam ki a szemeimet. Kristen apró kezei még mindig erősen öleltek körbe, úgy aludt, mint akit agyonvertek.
Eszembe ötlött a tegnap éjszaka mire keserűen pillantottam arcának balfelére, a folt időközben átment kékes lilába. Az a szemét kis féreg… tegnap ugyan megúszta, de hamarosan, hamarosan el fogom kapni!... Idegbeteg agyalásomat Kristen mozgolódása szakította meg, még levegőt sem vettem nem hogy megmozduljak! Szerettem volna még nyugodtam bámulni pár órán keresztül. Persze nem jött össze a dolog, mert Kristen feltápászkodott a mellkasomról, és ásítozva felém fordult. Tökéletes, íves melleit csak a két oldalt lelógó hajzuhatag takarta, de a mellbimbója így is átütött a barna hajtincsek védelmén, így hát megbűvölve bámultam őket. Testem vadul reagált a látványra.

- Jó reggelt – nyújtózkodott egyet Kris – észre sem vette a dolgot, egészen addig, míg nem válaszoltam. Amint rájött mi kötötte le a figyelmem rögtön maga elé kapta kezeit, olyan édes volt, ahogy az ösztönök fölé kerekedik a szégyenlősség, ettől a mozdulattól és a vele járó szemérmes tekintettől – már ezektől majdnem elsültem. Imádom ezt a csajt. Csak ne lenne ilyen naiv, azt hiszi a kezei majd megállítanak? Pedig azt hittem tegnap bebizonyítottam, hogy amit meg akarok, azt meg is szerzem magamnak. Úgy látszik meg kell ismételnünk a leckét. Áhh.. Micsoda perverz állat vagyok, mindig meglepődöm magamon.
Hirtelen kaptam oda a kezem, ideje sem volt reagálni, magamra húztam karcsú testét, így most rajtam feküdt. Rávigyorogtam mire halkan megszólalt.
- Mit akarsz csinálni? – kérdezte ijedten.
- Semmi olyat, amit te nem akarnál – súgtam a fülébe és már alattam is volt. Kezeit a feje fölé húztam miközben vadul rabul ejtettem ajkait. Lassan haladtam lefelé testén, csókokkal halmozva el a nyakát, vállát, kulcscsontját, majd végül lágyan söpörtem félre hajtincseit így hozzáférve a melleihez. Próbáltam higgadt maradni, de csípőjének kínlódó mozgása teljesen felingerelt. Sürgetve csúsztattam kezem lefelé, kígyózó testén. Kristen felsikoltott, majd halk nyöszörgésbe kezdett, én pedig? Én kiélveztem minden kis nyögést, minden pillanatot a hajnalból. Ezen a reggelen újra az enyém lett.

Órákkal később – és egy laktató reggeli után – már Kris háza felé tartottunk. Eddig egyikünk sem akart foglalkozni a dolgok következményével, de most valahogy némaságunk fala mögé bújva mindketten azon gondolkodtunk, hogyan tovább. Én már tudtam mit akarok, vajon ő is? Bevallom féltem megkérdezni, de nem halogathattam tovább. Ahogy leparkoltam a ház előtt és kinyitottam Kristen előtt a kocsi ajtaját, éreztem, hogy muszáj. Tudnom kell… Megvártam még kiszáll és végül kibukott belőlem:
- Akkor most mi lesz velünk? – törtem meg végül a csendet ezzel a hihetetlenül elmés kérdésemmel. Kristen rám emelte tekintetét, amiből ebben a pillanatban semmit sem tudtam kiolvasni